adozona.hu
BH 1994.8.457
BH 1994.8.457
A körjegyzőséget alkotó és a körjegyzőt kinevező községek képviselő-testületei együttesen jogosultak dönteni arról, hogy indítanak-e eljárást a körjegyző kártérítési felelősségének megállapítása ügyében. A károkozás körülményeinek, a körjegyző felelősségének, a magatartása és a kár közötti okozati összefüggésnek, valamint a kár nagyságának megállapítására vizsgálóbiztost kell kijelölni. A vizsgálóbiztosnak az ügy érdemben tett előterjesztése után háromtagú (fegyelmi-kártérítési) tanácsnak kell határoznia. A
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a felperes az S. Községi Önkormányzat körjegyzője. Az S. Községi Önkormányzat polgármestere az 1992. december 10-én kelt határozatával az 1990. évi LXV. törvény 36. §-ának (4) bekezdése, valamint a 35. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján 400 000 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte, mert a munkakörében jogtalan intézkedéseket tett, és ezzel kárt okozott.
A felperes a keresetlevelében kérte a határozat hatályon kívül helyezését. Arra hivatkozott, hogy a polgá...
BH 1994.8.457 A körjegyzőséget alkotó és a körjegyzőt kinevező községek képviselő-testületei együttesen jogosultak dönteni arról, hogy indítanak-e eljárást a körjegyző kártérítési felelősségének megállapítása ügyében. A károkozás körülményeinek, a körjegyző felelősségének, a magatartása és a kár közötti okozati összefüggésnek, valamint a kár nagyságának megállapítására vizsgálóbiztost kell kijelölni. A vizsgálóbiztosnak az ügy érdemben tett előterjesztése után háromtagú (fegyelmi-kártérítési) tanácsnak kell határoznia. A kártérítési határozat írásba foglalására és kiadására a közös testület felhatalmazhatja az érintett község polgármesterét [1992. évi XXIII. tv. 51. § (3) bek.].
Az irányadó tényállás szerint a felperes az S. Községi Önkormányzat körjegyzője. Az S. Községi Önkormányzat polgármestere az 1992. december 10-én kelt határozatával az 1990. évi LXV. törvény 36. §-ának (4) bekezdése, valamint a 35. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján 400 000 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte, mert a munkakörében jogtalan intézkedéseket tett, és ezzel kárt okozott.A felperes a keresetlevelében kérte a határozat hatályon kívül helyezését. Arra hivatkozott, hogy a polgármester nem rendelkezett hatáskörrel a kártérítési határozat meghozatalára, miután felette a munkáltatói jogkört a községi önkormányzat képviselő-testülete gyakorolja.
A munkaügyi bíróság az 1993. március 17-én hozott ítéletével megállapította, hogy a kártérítési határozat érvénytelen.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 40. §-ának (1) bekezdése szerint a körjegyzőt az érintett települések képviselő-testületeinek együttes ülésén nevezik ki, az alapvető munkáltatói jogokat a képviselő-testület gyakorolja.
Az s.-i önkormányzat az együttes képviselő-testületi határozatában a felperes esetében úgy rendelkezett, hogy minden munkáltatói jogosultságot magához von.
A polgármester tehát hatáskörén kívül járt el, amikor a felperest kártérítésre kötelezte, és nem fogadható el az önkormányzati törvény 35. §-a (2) bekezdésének e) pontjára történt hivatkozása sem, ez a jogszabály a jegyzőről és nem a körjegyzőről rendelkezik. Az ügyben a köztársasági megbízott is megállapította a polgármester hatásköri túllépését. `
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a tényállást, és döntésének az az indoka is helytálló volt, hogy a kártérítési határozat nem az annak kiadására jogosulttól származik.
Az érvénytelenség azonban - az elsőfokú bíróság megállapításától eltérően - abban rejlik, hogy az s.-i polgármester egyedül adta ki a határozatot és nem a másik polgármesterrel együtt. Kiemelte, hogy a körjegyzőség közjogi munkajogi státusa azonos a polgármesteri hivatal státusával, a körjegyző munkajogi státusa pedig a jegyzőjével. Ezért a körjegyző felett is a polgármester gyakorolja a munkáltatói jogokat, a körjegyzőség esetében azonban a körjegyzőséghez tartozó települések polgármesterei együttesen.
Ebből következik, hogy a testületek együttes ülése a körjegyző felett a polgármesterek útján közvetetett módon gyakorolja a munkáltatói jogokat.
A megyei főügyészség a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján előterjesztett felülvizsgálati kérelme - a jogerős ítélet rendelkező részének érintetlenül hagyása mellett az ítélet indokolásának részben történő megváltoztatásával, a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalára irányult.
Kifejtette, hogy a megyei bíróság az ítéletének okfejtését az 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 30-40. §-ainak egyes rendelkezéseire alapította, és nem vette figyelembe a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 6. §-ának (2) bekezdését, amely szerint, ha a köztisztviselőt testület nevezi ki, nem ruházhatja át a kinevezésre, a felmentésre, az összeférhetetlenség megállapítására vonatkozó és a fegyelmi eljárás megindítására, valamint a büntetés kiszabására megállapított jogkörét.
A Ktv. 51. §-ának (3) bekezdése az eljárás tekintetében a kártérítési ügyekben annak 51. §-tól 58. §-ig terjedő rendelkezésekre utal. A Ktv. 58. §-a szerint pedig a köztisztviselő kártérítési felelősségére a fegyelmi eljárásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Az Ötv. 40. §-ának (1) bekezdését összevetve a Ktv. idézett szakaszaival, a körjegyző kártérítési felelősségének megállapítására az őt kinevező képviselő-testületek jogosultak. Az eljárt bíróságok az alperest tévesen jelölték meg, az alperes helytállóan az S. Község Önkormányzata. A Legfőbb Ügyészség a megyei főügyészség felülvizsgálati kérelmével egyetértett, és azt a következőkkel egészítette ki: a bírósági határozatoknak egyaránt tartalmi része az ítélet rendelkező része és annak indokolása.
A per tárgyát képező esetben a másodfokú ítélet indokolása törvénysértő, és annak hatályban tartása törvénysértő döntések sorozatát vonhatja maga után. Ezért irányult a felülvizsgálati kérelem csak a másodfokú ítélet téves indokolásának megváltoztatására.
A felperes - ügyvédi képviselet nélkül - ugyancsak felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, és abban a Ktv. 51. §-ának (1) bekezdésére, a 6. §-ának (2) bekezdésére hivatkozva kérte a másodfokú ítélet indokolásának megváltoztatását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő, amelyben kérte a megyei főügyészség felülvizsgálati kérelmének elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a Legfőbb Ügyészség nem jelölte meg az álláspontját alátámasztó jogszabályokat. A másodfokú ítélet indokolása álláspontja szerint a következőkre tekintettel helytálló:
a) az 1990. évi LXV. tv. 36. §-ának (2) bekezdése szerint a jegyző a polgármester irányításával gondoskodik a feladatok ellátásáról,
b) a képviselő-testület hatáskörébe csak az alapvető munkáltatói jogok (kinevezés és felmentés) tartoznak. Ha az alapvető munkáltatói jogot nem érinti a felelősség megállapítása, azt az irányítás körében a polgármester gyakorolja, és nem szükséges a körjegyzőséghez tartozó valamennyi polgármester egyetértése a kártérítési határozat meghozatalához, mert a károkozás csak az egyik polgármestert érintheti,
c) az Ötv. 40. §-a (1) bekezdésének negyedik mondata a körjegyzőség és nem a körjegyző munkájával kapcsolatos kérdések testületi hatásköréről rendelkezik.
A megyei főügyészség felülvizsgálati kérelme alapos. A felperes felülvizsgálati kérelme - az ügyvédi képviselet hiánya miatt - a Pp. 272. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel csak előkészítő iratként volt értékelhető.
Elöljáróban mutat rá a Legfelsőbb Bíróság, hogy téves az elsőfokú bíróság ítéletének az a rendelkezése, amellyel a kártérítési határozat érvénytelenségét állapította meg. Az adott esetben a kártérítési határozat hatályon kívül helyezéséről kellett volna rendelkeznie. Ebben a körben tévedett a második bíróság is, amikor az elsőfokú bíróság ítéletének ezt a jogszabálynak meg nem felelő rendelkezését annak szövegével helybenhagyta.
A felperes az s.-i és az sz.-i Községi Önkormányzat körjegyzője.
Jogállására és a felette gyakorolt munkáltatói jogkör rendezésére az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény, valamint a köztisztviselők jogviszonyát rendező 1992. évi XXIII. törvény, a köztisztviselői törvény rendelkezik.
A körjegyzőség alakításáról és a körjegyző kinevezéséről az önkormányzati törvény 39-40. §-a rendelkezik.
A 40. § (1) bekezdése értelmében a körjegyzőség alakításáról az érdekelt települések képviselő-testületei állapodnak meg, a körjegyzőt a képviselő-testületek együttes ülése nevezi ki.
A felperest a körjegyzőséget alakító S. és Sz. községek képviselő-testületei nevezték ki. A képviselő-testületek az együttes határozatukkal az alapvető munkáltatójogok gyakorlásán túl, a bér, a jutalom, valamint a költségtérítés megállapításának jogát is a hatáskörükbe vonták.
Az érintett képviselő-testületek e döntésükkel a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 6. §-ának (2) bekezdése alapján jártak el. Ez a jogszabály akként rendelkezik, hogy ha a köztisztviselő kinevezése a testület hatáskörébe tartozik, a kinevezést, a felmentést, az összeférhetetlenség megállapítását, továbbá fegyelmi eljárás megindítását és a fegyelmi büntetés kiszabását a testület nem ruházhatja át.
A Ktv. 51. §-ának (3) bekezdése folytán a testület által kinevezett köztisztviselők fegyelmi és kártérítési ügyében a kinevező testület eljárásra az 51-58. §-ok rendelkezései az irányadók. Az adott ügyben az 53. § (1) bekezdését kellett volna alkalmazni, amely szerint az ügy érdeméről a vizsgálóbiztos előterjesztésétől számított 8 napon belül háromtagú fegyelmi (kártérítési) tanács határoz.
A körjegyzőséget alkotó és a körjegyzőt kinevező községek képviselő-testületei együttesen lettek volna jogosultak dönteni arról, hogy indítanak-e eljárást a körjegyző kártérítési felelősségének megállapítása ügyében.
A károkozás körülményeinek, a körjegyző felelősségének, a magatartása és a kár közötti okozati összefüggésnek, valamint a kár nagyságának megállapítására vizsgálóbiztost kellett volna kijelölni. A vizsgálóbiztosnak az ügy érdemében tett előterjesztése után háromtagú (fegyelmi) tanácsnak kellett volna határoznia.
Csak ezek adhattak volna alapot a testületi döntéssel kinevezett köztisztviselő testületi felelősségre vonására károkozó magatartása esetén.
A kártérítési határozat írásba foglalására és kiadására a közös testület felhatalmazhatja az érintett község polgármesterét, aki ugyancsak testületi döntés értelmében lehet a fegyelmi tanács egyik tagja vagy elnöke is.
A kifejtettekre figyelemmel jogsértő volt az alperes nevében eljáró s.-i polgármester intézkedése, amikor a saját hatáskörében kötelezte a felperest kártérítés megfizetésére, jogsértő volt azonban a megyei bíróság ítéletének indokolása is, amely szerint a körjegyzőség polgármestereinek együttes döntését találta helyénvaló intézkedésnek az önkormányzatok együttes testületi döntése és a Ktv. idézett szakaszain alapuló eljárás helyett.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel állapította meg, hogy a megyei bíróság jogerős ítéletének indokolása törvénysértő. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 472/1993. sz.)