adozona.hu
BH 1994.8.455
BH 1994.8.455
Ha a munkáltató nem szűnt meg, és a dolgozó foglalkoztatása változatlan feltételek mellett tovább folytatódik, a munkaviszonya fennmarad, és azzal a munkáltatóval folyamatosan tovább tart, amely a korábbi munkáltatóval történt megállapodás alapján a foglalkoztatást a korábbi munkáltató helyében tovább végzi. Ehhez képest a jogelőddel fennállott munkaviszony időtartamát a végkielégítési igény elbírálásánál hozzá kell számítani az adott munkáltatónál munkaviszonyban eltöltött időhöz (MK 154. sz. állásfoglalás
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1969. június 12. napjától állt hegesztő munkakörben az állami gazdaság alkalmazásában. Az állami gazdaság időközben egy másik állami gazdasággá, majd egy mezőgazdasági kombináttá alakult át. A felperes munkakönyvébe ezeket az átalakulásokat a munkáltató megváltozásaként bevezették.
A korlátolt felelősségű társaság formájában működő alperes 1991. október 1. napjával alakult meg - többek között - a mezőgazdasági kombinát 1.-i kerületéből, amelyhez a felperest foglalkoztató üzem, a k...
BH 1994.8.455 Ha a munkáltató nem szűnt meg, és a dolgozó foglalkoztatása változatlan feltételek mellett tovább folytatódik, a munkaviszonya fennmarad, és azzal a munkáltatóval folyamatosan tovább tart, amely a korábbi munkáltatóval történt megállapodás alapján a foglalkoztatást a korábbi munkáltató helyében tovább végzi. Ehhez képest a jogelőddel fennállott munkaviszony időtartamát a végkielégítési igény elbírálásánál hozzá kell számítani az adott munkáltatónál munkaviszonyban eltöltött időhöz (MK 154. sz. állásfoglalás).
A felperes 1969. június 12. napjától állt hegesztő munkakörben az állami gazdaság alkalmazásában. Az állami gazdaság időközben egy másik állami gazdasággá, majd egy mezőgazdasági kombináttá alakult át. A felperes munkakönyvébe ezeket az átalakulásokat a munkáltató megváltozásaként bevezették.A korlátolt felelősségű társaság formájában működő alperes 1991. október 1. napjával alakult meg - többek között - a mezőgazdasági kombinát 1.-i kerületéből, amelyhez a felperest foglalkoztató üzem, a kombinát sertéshús és takarmánytermelő gazdasága tartozott. A mezőgazdasági kombinát az alperessel - a gazdaság más munkavállalóival együtt - a felperes továbbfoglalkoztatásában is megállapodott, amelyhez az érintett munkavállalók egy közös nyilatkozat aláírásával hozzájárultak. Ennek alapján a felperes munkakönyvébe 1991. szeptember 30-án "áthelyezve" bejegyzés került, és az alperes 1991. október 1-jén kelt munkaszerződéssel tmk.-szerelőként alkalmazta a felperest az a.-i telephelyén. 1992. november 2-án az alperes - átszervezésre hivatkozva - felmondta a felperes munkaviszonyát, és részére harminc nap felmondási időre járó átlagkeresetet és a kollektív szerződésben meghatározott harmincnapi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítést fizetett. A felperes az eredménytelen egyeztetést követően a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében - a jogutódlás folytán 1969-től fennálló munkaviszonya alapulvételével - kilencven nap felmondási időre járó átlagkereset és öthavi végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes kérte a kereset elutasítását, a jogutódlás tényét vitatta.
A munkaügyi bíróság ítélete a felperes végkielégítés iránti kereseti kérelmének helyt adva kötelezte az alperest - a már kifizetett egyhavi végkielégítésen felül - további négyhavi átlagkeresetnek megfelelő 86 412 Ft végkielégítés és az eljárási illeték megfizetésére.
Döntését azzal indokolta, hogy az alperes a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás folytán - a Legfelsőbb Bíróság MK 154. számú állásfoglalásában kifejtettek szerint - a felperes 1969. június 12-től fennálló munkaviszonya figyelembevételével köteles a végkielégítést megfizetni.
Az alperes fellebbezésében kérte az első fokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását. Arra hivatkozott, hogy az A. alperes új munkáltatóként jött létre 1991. október 1-jén, a mezőgazdasági kombinát, bár alapító tagja volt a kft.-nek, azonban nem tekinthető jogelődnek. Utalt arra is, hogy a kombinát üzletrészét a társaság többi tagja 1992 októberében "kivásárolta".
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit - a helytállóan megállapított tényállás és a helytálló jogi következtetése alapján - helybenhagyta. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a perbeli esetben a megállapított tényállás szerint az MK 154. számú állásfoglalásra figyelemmel fennáll a jogutódlás, mert az adott munkáltatói üzemrészre vonatkozó gazdasági társaságba való belépéssel történt jogátruházásra került sor, az ott dolgozó munkavállalók folyamatos, tényleges továbbfoglalkoztatásával.
Az alperes a jogerős ítélet ellen a törvényes határidőn belül felülvizsgálati kérelemmel élt megalapozatlanság és az Mt. 95. §-ába ütköző jogszabálysértés miatt. Arra hivatkozott, hogy a felperes áthelyezéssel került az új cégként létrejött alpereshez, jogutódlás esetén nem lett volna szükség áthelyezésére. Álláspontja szerint ez is azt támasztja alá, hogy alperes nem jogutódja a mezőgazdasági kombinátnak, amely egyébként sem szűnt meg, ma is működik. Ezért véleménye szerint az ügyben a Legfelsőbb Bíróság MK 154. számú állásfoglalása, amelyre az első- és másodfokú bíróság az ítéletét alapította, nem alkalmazható.
A felperes a felülvizsgálati kérelem elutasítását, a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A korlátolt felelősségű társaság formájában működő alperes, a felperes megelőző munkáltatója a mezőgazdasági kombinát egyik kerületéből alakult, amelynél felperest is foglalkoztatták. A felperes korábbi munkáltatója, a kombinát és az alperes között létrejött megállapodás alapján az alperes a felperest - az üzemrész többi munkavállalójával együtt - változatlan feltételek mellett továbbfoglalkoztatta.
Az 1992. évi XXII. törvény 86. §-ának b) pontja szerint a munkaviszony megszűnik a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével. Ha a munkáltató - az adott esetben a mezőgazdasági kombinát - nem szűnt meg, és a dolgozó foglalkozatása változatlan feltételek mellett tovább folytatódik, a munkaviszonya fennmarad, és azzal a munkáltatóval folyamatosan tovább tart, amely a korábbi munkáltatónál történt megállapodás alapján foglalkoztatást a korábbi munkáltató helyében tovább végzi. Mindezekből pedig következik, hogy a munkaviszonyból származó és fennmaradt kötelezettségek az új munkáltatót terhelik, mivel a munkaviszony fennmaradása mellett a munkáltatói jogokat nem lehet a kötelezettségekkel járó terhek nélkül megszerezni. Mindezek alapján fejti ki a Legfelsőbb Bíróság az MK 154. számú állásfoglalásában, hogy üzemnek, üzemrésznek a munkavállalókkal történt megállapodáson alapuló tényleges átvétele esetén az új munkáltató a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek szempontjából a korábbinak - egyetemleges jogutódlás hiányában is - különös jogutódja. A munkaviszonyt tehát a munkáltató személyében bekövetkezett e különös jogutódlás nem érinti.
Az alperesnek a felülvizsgálati kérelemben előadott az az álláspontja, hogy a felperes áthelyezésére tekintettel a Legfelsőbb Bíróság MK 154. számú állásfoglalását e perbeli esetben nem lehet alkalmazni, téves. Az előbbiekben kifejtettek szerint fennálló jogutódlás esetén ugyanis nem lehetett szó érvényes áthelyezésről az ügyben alkalmazandó Mt. V. 19. §-ának (1) bekezdése alapján. Mindezekből következik, hogy a felperesnek a mezőgazdasági kombináttal és a jogelődjével fennállott munkaviszonya időtartamát a végkielégítés iránti igénye elbírálásánál hozzá kell számítani az alperesnél munkaviszonyban eltöltött idejéhez. Ezért a felperes az 1992. évi XXII. törvény 95. §-a (4) bekezdésének e) pontja alapján öthavi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítésre jogosult.
Az ügyben eljárt bíróságok ennek megfelelően helytállóan döntöttek. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel megtámadott jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és az alaptalan felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperest kötelezte a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére [Pp. 78. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. § (3) bekezdése]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 473/1993. sz.)