adozona.hu
BH 1994.8.454
BH 1994.8.454
A munkakör megszüntetéséből - ha emiatt a munkaviszonyt nem szüntetik meg, és a munkavállalót más jellegű munkavégzésre utasítják - okszerűen következik a szerződésmódosítás kötelezettsége [Mt. 82. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1990. november 15-től 1995. november 30-ig szóló határozott idejű munkaviszonyt létesített az alperessel létesítményvezetői munkakörre. A munkaszerződésben 12 havi próbaidőt kötöttek ki, amelyet az alperes később két évre meghosszabbított.
Az alperes az 1992. szeptember 28-án kelt levelében arról értesítette a felperest, hogy - a kétéves próbaidő lejártára és elvárásai meghiúsulására tekintettel - a munkaviszonyát 1992. november 15-ével megszűntnek tekinti. Egyben felhívta a munka...
BH 1994.8.454 A munkakör megszüntetéséből - ha emiatt a munkaviszonyt nem szüntetik meg, és a munkavállalót más jellegű munkavégzésre utasítják - okszerűen következik a szerződésmódosítás kötelezettsége [Mt. 82. § (1) bek.].
A felperes 1990. november 15-től 1995. november 30-ig szóló határozott idejű munkaviszonyt létesített az alperessel létesítményvezetői munkakörre. A munkaszerződésben 12 havi próbaidőt kötöttek ki, amelyet az alperes később két évre meghosszabbított.Az alperes az 1992. szeptember 28-án kelt levelében arról értesítette a felperest, hogy - a kétéves próbaidő lejártára és elvárásai meghiúsulására tekintettel - a munkaviszonyát 1992. november 15-ével megszűntnek tekinti. Egyben felhívta a munkakörének szeptember 30-án történő átadására, ezt követően pedig november 10-ig kiadta az éves szabadságát.
Az alperes a felperes szabadsága eltelte után közölte, hogy az intézményvezető munkakörének megszűnése miatt a továbbiakban "tanácsadói címmel" fordítási munkát, szükség esetén recepciószolgálat ellátását kell végeznie. A felperes a munkaköre ilyen módosításához nem járult hozzá, és ezért 1992. november 10. után a munkaszerződésétől eltérő munkavégzésre vonatkozó utasítást nem teljesítette, munkát nem végzett. 1992. december 1-jétől 1993. január 31-ig keresőképtelen volt, február hónapban az alperes kiadta az éves szabadságát.
A felperes az eredménytelen egyeztetést követően 1992. október 27-én keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Kérte a munkaviszonyának megszüntetésére irányuló intézkedés hatályon kívül helyezését és annak a megállapítását, hogy a munkaviszonya a munkaszerződésben meghatározott időpontig fennáll. A keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes intézkedése törvénysértő, mert mind a szerződésben kikötött, mind az alperes által egyoldalúan meghosszabbított próbaidő érvénytelen. Ezt a kereseti kérelmét az eljárás során kiterjesztette, majd módosította, mert az alperes a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó nyilatkozatának érvénytelenségét elismerte. A módosított kereseti kérelme az 1992. november 10-től november 30-ig, valamint az 1993. március 1-jétől március 31-ig terjedő időre járó átlagkeresete és ennek kamatai, továbbá a perköltsége megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 60 000 Ft munkabér és kamatai, továbbá 10 000 Ft perköltség és 16 000 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
Ítéletének indokolása szerint a felperes a munkaszerződése módosításához nem járult hozzá, és az alperes nem biztosította a munkaszerződésnek megfelelő foglalkoztatását, a felperesnek kárt okozott, ezért az elmaradt munkabérét az Mt. 174. §-a alapján meg kell térítenie.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és kérte a kereset elutasítását. A felperes ellenkérelmében a keresete felemelésével az első és a másodfokú ítélet meghozatala közötti időre eső további elmaradt munkabére megfizetését kérte, mert az alperes az eredeti munkakörében való foglalkoztatását továbbra sem biztosította.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy az alperes marasztalásának összegét 155 056 forintra és kamataira felemelte, az alperes által fizetendő illeték összegét pedig, minthogy a per tárgya pénzkövetelésre módosult, annak megfelelően 9306 forintra leszállította.
A jogerős ítélet indokolásának lényege szerint a munkaügyi bíróság által helytállóan megállapított tényállásból levont jogi következtetés megfelel a jogszabályoknak, csupán a marasztalás jogalapjának megjelölése téves, amikor az Mt. 104. §-a helyett az Mt. 174. §-a alapján kötelezte az alperest az elmaradt munkabér megfizetésére.
A jogerős ítélet ellen az alperes a törvényes határidőben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben a felperes keresetének elutasítását és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint az első és a másodfokú határozatok részben megalapozatlanok és jogszabálysértőek, mert az ügyben nem állapítottak meg olyan tényállást, amelyből megállapítható lenne, hogy az alperes a munkavégzésre jogszabályba ütköző utasításokat adott a perbeli időszakban a felperesnek, ennélfogva a munkavégzés alól a felperes nem mentesülhetett. Arra hivatkozott, hogy változatlan bérezés mellett kevesebb feladatellátásra való utasítás nem jelent munkaszerződés-módosítást. Továbbá az Mt. 105. §-ának (1) bekezdése alapján a munkakörbe nem tartozó munka elvégzésének kötelezettsége, valamint az Mt. 104. §-ának (4) bekezdése szerint a munkavégzés céljából való rendelkezésre állás szempontjából vitatta a jogerős határozat jogszerűségét. Emellett az alapítvány személyes illetékmentességére hivatkozva kifogásolta az első és másodfokú eljárási illeték megfizetésére történt kötelezését is.
A felülvizsgálati kérelem - az illetékfizetést érintő része kivételével - nem alapos.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapított és a másodfokú bíróság által elfogadott tényállás tartalmazza, hogy a felperes munkaszerződés szerinti létesítményvezetői munkakörének megszüntetését maga az alperes közölte a felperessel, amikor recepciószolgálat ellátására utasította. Ezt igazolja az alperes 1992. november 2-i levelén rögzített feljegyzés is. Az alperes az 1993. január 14-én kelt védekezésében is kifejezetten utal a kuratóriumi határozattal megszüntetett létesítményvezetői munkára, a "korábbi létesítményvezetői" munkakörre. Az érintett kuratóriumi határozat becsatolt kivonata és az alperes perbeli nyilatkozatai is a munkakör megszüntetéséről szólnak.
A munkakör megszüntetéséből - ha emiatt a munkaviszonyt nem szüntetik meg és a munkavállalót más jellegű munka végzésére utasítják - okszerűen következik a szerződésmódosítás kötelezettsége. Ezt az alperes 1992. november 3-i levelén rögzített feljegyzés érdemben tartalmazza. A szerződésmódosítás tekintetében azonban a felek között nem jött létre megegyezés.
Az alperes a per során előadott ellentmondó nyilatkozatait, amelyek szerint a munkakör nem szűnt meg, csak az elnevezése változott, továbbá az utasítása szerint meghatározott feladatok az eredeti munkakör részét képezik, nem tudta sem a munkakör megszűntetéséről szóló kuratóriumi határozat módosításával, sem a munkaköri leírással alátámasztani. Ugyanakkor az alperes több ízben említi a felperes tanácsadói, ügyintézői munkakörben való foglalkoztatását és a vezetői feladatokkal külső személy megbízását. Az alperes szerződésmódosítási szándékára utalnak azok a kijelentései is, hogy a felperes "a teljes munkakört nem tudta ellátni", "a munkakör betöltésére alkalmatlan". Mindezek okszerű mérlegelésével állapította meg mind az első-, mind a másodfokú bíróság, hogy az alperes egyoldalúan módosította a felperes munkaszerződés szerinti, eredeti munkakörét. Ennélfogva az egyoldalú szerződésmódosítás tilalmába ütköző utasításai teljesítését a felperes jogszerűen tagadta meg.
A szerződésben meghatározott munkakör megszüntetésének és a szerződésmódosítási ajánlatnak a közlését követően kellő alappal lehet megállapítani, hogy az eredeti munkakörtől eltérő munkavégzésre történő utasítás nem átmeneti jellegű. Ezzel összefüggésben az eredeti munkakörhöz képest a továbbiakban csak egyes részfeladatok ellátására való utasítás sem tekinthető szerződésszerű foglalkoztatásnak. Ennélfogva a felperes az Mt. 105. §-a (1) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján nem volt köteles a munkavégzésre, illetve az Mt. 104. §-ának (4) bekezdése szerint sem volt elvárható, hogy munkavégzés céljából folyamatosan rendelkezésre álljon az egyoldalú szerződésmódosítást követően.
A kifejtettekre tekintettel a megyei bíróság a törvénynek [Pp. 253. §-ának (2) bekezdése] megfelelően hagyta helyben a munkaügyi bíróság érdemben helytálló ítéletét. Az alperes csak a felülvizsgálati kérelmében adta elő és igazolta, hogy az 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján személyes illetékmentességet élvez, ezért azt az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróság a határozatok meghozatalánál nem vehette figyelembe.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság egyébként érdemben helytálló ítéletének csak az illetékfizetésre kötelező rendelkezései tekintetében hozott a jogszabályoknak megfelelően új határozatot a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján, egyebekben azt hatályában fenntartotta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme az ügy érdemét érintő részében alaptalan volt, ezért a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a felperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét (ügyvédi munkadíját) megfizetni. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 379/1993. sz.)