adozona.hu
BH 1994.7.403
BH 1994.7.403
A munkaviszonyt a munkáltató jogutódlással történő megszűnése (megváltozása) nem érinti, és a jogutódnál változatlanul fennmaradó munkaviszony későbbi megszűnésekor a végkielégítésre való jogosultság szempontjából a jogelődnél fennállott munkaviszony tartamát is figyelembe kell venni. Ha a munkavállaló olyan munkakör betöltését utasította el, amely a képzettségére figyelemmel megfelelő volt, nem szerezhet jogosultságot többletvégkielégítésre (1992. évi XXII. törvény 86. §, MK 154. sz. állásfoglalás).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes fénymásoló munkakörben 1982. február 16-tól állt alkalmazásban az alperesnél, illetve a jogelődjénél. Az alperes 1992. július 30-án arról értesítette a felperest, hogy a T. Igazgatóság Tervező Irodája T. Kft.-vé alakul át ezáltal a felperes munkahelye megszűnik. Egyidejűleg a kft.-nél - változatlan bérrel - az eredeti munkakörét ajánlotta fel a felperesnek. A felperes a felajánlott munkakört nem fogadta el.
1992. augusztus 19-én az alperes a felperes munkaviszonyát 1992. október 2...
BH 1994.7.403 A munkaviszonyt a munkáltató jogutódlással történő megszűnése (megváltozása) nem érinti, és a jogutódnál változatlanul fennmaradó munkaviszony későbbi megszűnésekor a végkielégítésre való jogosultság szempontjából a jogelődnél fennállott munkaviszony tartamát is figyelembe kell venni. Ha a munkavállaló olyan munkakör betöltését utasította el, amely a képzettségére figyelemmel megfelelő volt, nem szerezhet jogosultságot többletvégkielégítésre [1992. évi XXII. törvény 86. §, MK 154. sz. állásfoglalás].
A felperes fénymásoló munkakörben 1982. február 16-tól állt alkalmazásban az alperesnél, illetve a jogelődjénél. Az alperes 1992. július 30-án arról értesítette a felperest, hogy a T. Igazgatóság Tervező Irodája T. Kft.-vé alakul át ezáltal a felperes munkahelye megszűnik. Egyidejűleg a kft.-nél - változatlan bérrel - az eredeti munkakörét ajánlotta fel a felperesnek. A felperes a felajánlott munkakört nem fogadta el.1992. augusztus 19-én az alperes a felperes munkaviszonyát 1992. október 25. napjára rendes felmondással megszüntette. A részére végkielégítést állapított meg.
A felperes a hatályos kollektív szerződés 7/A. §-ának (5) bekezdése alapján további végkielégítés megfizetése iránt egyeztetést kezdeményezett, amely eredménytelen volt. Ezért keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bíróságnál. A követelését azzal indokolta, hogy a felajánlott munkakör azért nem volt megfelelő, mert azt az alperes olyan kft.-nél ajánlotta fel, amelynek gazdasági eredménye bizonytalan.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Döntése indokolásának lényege szerint a felperes kellő indok nélkül utasította el az alperes által felajánlott megfelelő munkakört, ezért a további hat havi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítésre vonatkozó követelése megalapozatlan.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte.
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az alperes kizárólagos tulajdonosa a perben említett kft.-nek, ezért a kft. az alperesnek munkajogi szempontból jogutódja. Ezért a felperest a Legfelsőbb Bíróság MK 154. számú állásfoglalásában kifejtett jogértelmezés szerint - figyelemmel a kollektív szerződés 7/A. §-ának (5) bekezdésére is - nem illeti meg további végkielégítés.
A jogerős ítélet ellen a felperes a keresetében foglalt igényének teljesítése érdekében felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Álláspontja szerint az alperes olyan kft.-nél ajánlott fel munkakört, amely a felajánlás időpontjában még nem létezett, ezért nem volt olyan személy sem, aki a munkáltatói jogkört gyakorolhatta volna. Emiatt az ügy elbírálásánál a megyei bíróság törvénysértően hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság MK 154. számú állásfoglalásában lévő jogszabály értelmezésére. Ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az alperesnek további hathavi átlagkeresetben történő marasztalását és eljárási költséget kért. Az alperes ellenkérelme a felülvizsgálati kérelem elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a kft. az alperesnek különös jogutódja, ezért jogosult volt a felperes részére munkakört felajánlani. A megfelelő munkakör elutasítása következtében pedig a felperest nem illeti meg többletvégkielégítés.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 13. §-ának (3) bekezdése értelmében "kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása e törvény harmadik fejezetében meghatározott szabályoktól - ha e törvény másképp nem rendelkezik eltérhet. Ennek feltétele, hogy a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapítson meg". A végkielégítésre vonatkozóan az alperes 1992. július 1-jétől hatályos kollektív szerződésének 7/A. §-a a Munka Törvénykönyvétől eltérő, a munkavállalókra kedvezőbb feltételeket írt elő. Az említett rendelkezés (5) bekezdése szerint: "Átszervezés, technikai, technológiai váltás miatti munkahely - felszámolás, létszámcsökkentés esetén - amennyiben a dolgozó képzettségének, iskolai végzettségének, szakmai gyakorlatának megfelelő munkakör felajánlására nincs lehetőség és más munkakörbe történő átképzése nem valósítható meg - a végkielégítés a (3)-(4) bekezdésben meghatározott mértéken felül az alábbiak szerint emelkedik..."
A perben eldöntendő kérdés tehát az volt, hogy az alperes megfelelő munkakört ajánlott-e fel a felperesnek, illetve a munkakör visszautasítása a felperes részéről alapos okkal történt-e, ennek folytán a felemelt összegű végkielégítésre jogosulttá vált-e.
A felperes az alperesnél fénymásolóként dolgozott, részére az alperes ugyanezt a munkakört ajánlotta fel változatlan személyi alapbérrel. A munkakör és a személyi alapbér azonosságát a felperes nem vitatta.
Az alperesnél hatályos kollektív szerződés a végkielégítésre való jogosultságot (a Munka Törvénykönyve 95. §-ának (1) bekezdésével egyezően) a 7/A. §-a (1) bekezdésében akkor állapítja meg, ha a munkaviszony a munkáltató rendes felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése... következtében szűnik meg. Az idézett rendelkezés (5) bekezdése pedig felemelt összegű végkielégítést ír elő arra az esetre, ha a végkielégítésre vonatkozó általános feltételek mellett különös feltételek (pl. a megfelelő munkakör felajánlásának hiánya) is megvalósultak.
A Legfelsőbb Bíróság MK 154. számú állásfoglalásában az Mt. 86. §-a, továbbá a törvénynek a végkielégítésre vonatkozó rendelkezései helytálló értelmezése körében kifejtette, hogy a munkaviszonyt a munkáltató jogutódlással történő megszűnése (megváltozása) nem érinti, és a jogutódnál változatlanul fennmaradó munkaviszony későbbi megszűnésekor a végkielégítésre való jogosultság szempontjából a jogelődnél fennállott munkaviszony tartamát is figyelembe kell venni.
A felek egyező előadása alapján hiteltérdemlően megállapítható, hogy az alperes kizárólagos tulajdonosa annak a gazdasági társaságnak (kft.), ahol a felperesnek (és a munkatársainak) a korábbival megegyező munkakört felajánlotta, őket változatlan feltételekkel a gazdasági társaságba való vagyonbevitel mellett tovább foglalkoztatta volna. Ezért az adott esetben a munkáltató személyében következett volna be változás. Ez azonban - eltérő megállapodás hiányában - nem vezetett volna a munkaviszony megszűnéséhez, azt változatlanul fennállónak kellett volna tekinteni. A munkaviszony fennállása következtében pedig az Mt. 95. §-ának (1) bekezdése folytán a munkavállaló a végkielégítésre nem szerzett jogosultságot.
Az alperes annak ellenére, hogy az előzőek szerint kizárólag a munkáltató személyében következett be változás, a felperes munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette, és részére a törvénynek (Mt. 95. §-a, kollektív szerződés 7/A. §-a (1) bekezdése) megfelelő mértékű végkielégítést fizetett meg.
Az iratok tartalma alapján és a jogszabályok helyes értelmezése folytán tehát megállapítható, hogy a felperes olyan munkakört utasított el, amely a képzettségére figyelemmel megfelelő volt, ezért a kollektív szerződés 7/A. §-ának (5) bekezdésében meghatározott többletvégkielégítésre nem szerzett jogosultságot.
A kifejtettekre figyelemmel a megyei bíróság a törvénynek megfelelően hagyta helyben a munkaügyi bíróság helytálló ítéletét. Ezért a legfelsőbb Bíróság az 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperes a perköltségigényéről kifejezetten lemondott, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak e kérdésben nem kellett határoznia. [Pp. 78. §-ának (2) bekezdése]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10. 277/1993. sz.)