adozona.hu
BH 1994.6.351
BH 1994.6.351
A kiküldetési költségek, azokon belül a napidíj, azt a célt szolgálják, hogy a munkavállalónak a telephelyén kívül történő munkavégzés következtében felmerült többletköltségei megtérüljenek. Ez a többletköltség akkor is felmerülhet, ha a munkavállaló alkalmazása változó munkahelyre történt. Ebben az esetben a munkavégzés helye mindaz a hely, amelyre a munkáltató működése kiterjed. A munkavállaló a telephelyén kívüli munkavégzést a munkáltató által elrendelt kiküldetésben teljesíti, és az élelmezéssel kapcso
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű alperesek 1981., illetve 1980. év óta alkalmazottai a felperesnek mint géplakatosok. A munkaszerződés szerint a munkavégzésük helye a vasút egyik szervezeti egysége. Változó munkahelyen dolgoznak. A munkájukat nappali beosztásban végzik. Naponta a telephelyen kell munkavégzésre megjelenniük. A munkáltató utasítása alapján havonta átlagban négy alkalommal a rendelkezésükre bocsátott kisteherautóval a telephelyen kívül is munkát kell végezniük. Ilyen ese...
BH 1994.6.351 A kiküldetési költségek, azokon belül a napidíj, azt a célt szolgálják, hogy a munkavállalónak a telephelyén kívül történő munkavégzés következtében felmerült többletköltségei megtérüljenek. Ez a többletköltség akkor is felmerülhet, ha a munkavállaló alkalmazása változó munkahelyre történt. Ebben az esetben a munkavégzés helye mindaz a hely, amelyre a munkáltató működése kiterjed. A munkavállaló a telephelyén kívüli munkavégzést a munkáltató által elrendelt kiküldetésben teljesíti, és az élelmezéssel kapcsolatos többletköltségek fedezetére, a kiküldetésének tartamára, élelmezési költségtérítés - napidíj - jár [23/1989. (III. 12.) MT rend. 2. § (1), (2) bek.].
Az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű alperesek 1981., illetve 1980. év óta alkalmazottai a felperesnek mint géplakatosok. A munkaszerződés szerint a munkavégzésük helye a vasút egyik szervezeti egysége. Változó munkahelyen dolgoznak. A munkájukat nappali beosztásban végzik. Naponta a telephelyen kell munkavégzésre megjelenniük. A munkáltató utasítása alapján havonta átlagban négy alkalommal a rendelkezésükre bocsátott kisteherautóval a telephelyen kívül is munkát kell végezniük. Ilyen esetben a munka elvégzése után érkeznek vissza a telephelyre.A munkáltató a kiküldetésben végzett munka után 1992. március 1-jéig napidíjat fizetett az alpereseknek, ettől az időponttól azonban ennek a folyósítását megszüntette.
Emiatt az alperesek és a perben nem szereplő munkatársaik munkaügyi vitát kezdeményeztek. A munkaügyi döntőbizottság határozatával kötelezte a felperest, hogy az alpereseknek és a munkatársaiknak a kiküldetésben töltött időre - napi 50 Ft-tal számolva - fizesse ki a napidíjat.
A felperes az alperesek vonatkozásában előterjesztett keresetlevelében kérte a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását. Arra hivatkozott, hogy az alperesek változó munkahelyre alkalmazott dolgozók.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetét. A döntőbizottság határozatát kiegészítve kötelezte a felperest, hogy az I. rendű alperesnek 300 Ft-ot, a II. rendű alperesnek 100 Ft-ot és a III. rendű alperesnek 300 Ft-ot fizessen meg, a magyar államnak pedig 600 Ft eljárási illetéket.
Döntésének indokolása szerint az alperesek foglalkoztatásuk jellegénél fogva külszolgálatot teljesítenek. A külszolgálatot az élelmezési többletköltség megtérítésére szolgáló napidíjra való jogosultság szempontjából azonosan kell a kiküldetés esetén járó napidíjra való jogosultsággal elbírálni.
A 23/1989. (III. 12.) MT rendelet 4. §-a és a vasút kollektív szerződése sem tartalmaz kizáró okot a változó munkahelyre alkalmazott dolgozók tekintetében.* Ennélfogva nem fogadható el a felperesnek az az álláspontja, hogy az 1967. évi II. törvény (Mt.) 35. §-ának (3) bekezdése kizárja a változó munkahelyre alkalmazottakat az élelmezési költség követelésére való jogosultságukból.
A hivatkozott jogszabály az abban meghatározott esetekre rendelkezést tartalmaz, amely nem tekinthető kizáró rendelkezésnek.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. Kötelezte a felperest 300 Ft eljárási illeték megfizetésére. Álláspontja szerint helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, amikor a keresetet elsősorban a vitatott juttatást szabályozó 23/1989. (III. 12.) MT rendelet előírásai alapján bírálta el, ugyanis sem a hivatkozott rendelet, sem a kollektív szerződés nem tartalmaz a jogosultságot kizáró rendelkezést. A munkaügyi vita keletkezésekor hatályban volt Mt. 35. §-ának (3) bekezdése szintén nem értelmezhető az alperesek jogosultságát kizáró rendelkezésként.
Az elsőfokú bíróság jogi indokolását kiegészítette azzal, hogy a felperesnek a kollektív szerződés megváltozott rendelkezésére történő hivatkozása elsősorban azért nem alapos, mert a már hivatkozott rendelet csak a kiküldetési díj mértékének, valamint az elszámolás módjának szabályozására adott felhatalmazást a kollektív szerződések részére. Ebből következik, hogy kollektív szerződés a kiküldetési költségek megtérítésére jogosultak körét nem szabályozhatja.
Az Mt. 35. §-ának (3) bekezdése által használt "állandó munkahely" megjelölés nem a változó munkahely fogalmával való elhatárolásra utal, hanem az ideiglenes munkavégzési kötelezettségtől függetlenül irányadó munkahelyet jelöli meg ezen a módon. Ugyanakkor a változó munkahely fogalma sem teljesen azonos minden esetben. A munkaügyi gyakorlatban változó munkahelynek tekintik az olyan foglalkoztatást, amikor a munkavállalónak nincs is egy adott telephelyen történő megjelenési kötelezettsége, hanem - pl. tipikusan építőipari, szerelőipari brigádok esetében - a munkáltató rendelkezésének megfelelően időszakonként változó munkahelyeken kell munkavégzés céljából megjelennie. Ugyanígy változó munkahelyű foglalkoztatásnak kell tekinteni azt a - perbelivel azonos - esetet is, amikor a munkavállaló rendszerint ugyanazon a telephelyen köteles munkavégzésre jelentkezni, de készen kell állnia arra, hogy a munkáltató rendelkezésének megfelelően rendszeresen telephelyen kívül is munkát végezzen. Ez utóbbi helyzetben a munkavállaló költségei, kiadásai attól függően merülnek fel, hogy milyen gyakran és milyen távolságban kell a telephelyen kívül munkát végeznie.
A felperes jogi képviselője útján felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a munkaügyi bíróságnál a Legfelsőbb Bírósághoz. Ebben kérte a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését.
Arra hivatkozott, hogy az alperesek változó munkahelyre alkalmazott dolgozók, munkahelyük a munkaszerződésben megjelölt hely, terület. Amennyiben a munkavégzés e megjelölt területen belül marad, a dolgozó nem teljesít kiküldetést. A munkáltató és a területén működő szakszervezetek 1992. február 1-jei kezdő hatállyal kollektív szerződést kötöttek. Ez határozta meg a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozó költségtérítésének szabályait. A szabályozás alapja a 23/1989. (III. 12.) MT rendelet volt.
Mindaddig, amíg a dolgozó a munkaszerződésben megjelölt állandó munkavégzési helyén, munkavégzési területén belül végzi a munkáját, kiküldetésről nincs szó. A kiküldetés az állandó munkavégzési területen kívül végzett, külön utasítás szerinti, ideiglenes munkavégzés.
A munkáltató jogosan járt el, amikor a napidíjat a kollektív szerződés megváltoztatását követően nem folyósította.
Az alperesek ellenkérelme a másodfokú ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben azt a jogkérdést kellett eldönteni, hogy az állandó telephelyre, de változó munkahelyre alkalmazott munkavállaló jogosult-e napidíjra, ha a munkáját a munkáltató működési területén végzi.
Abból kell kiindulni, hogy a munkavállaló a munkaszerződésben megjelölt munkáltató telephelyén köteles a munkáját elvégezni [Mt. 35. § (2), 1992. évi XXII. tv. 105. § (1) bekezdés].
A kiküldetési költségek, azokon belül a napidíj is azt a célt szolgálják, hogy a munkavállalónak a telephelyén kívül történő munkavégzés következtében felmerült többletköltségei megtérüljenek.
Ez a többletköltség akkor is felmerülhet, ha a munkavállaló alkalmazása változó munkahelyre történt. Ebben az esetben a munkavégzés helye - ahogy erre a felperes is hivatkozott - mindaz a hely, amelyre a munkáltató működése kiterjed. A munkavállaló a telephelyén kívüli munkavégzést a munkáltató által elrendelt kiküldetésben teljesíti és az élelmezéssel kapcsolatos többletköltségének fedezetére, a kiküldetésének tartalmára, élelmezési költségtérítés - napidíj - jár.
Helytállóan hivatkoztak az eljárt bíróságok a belföldi hivatalos kiküldetést teljesítő dolgozók élelmezési költségtérítéséről szóló, többször módosított 23/1989. (III. 12.) MT rendelet 2. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra, amelyek szerint a kiküldetésben lévő munkavállalónak számlával igazolt összegként vagy költségátalányként napidíj jár. A megjelölt jogszabály nem ad lehetőséget arra, hogy a munkáltató saját elhatározásából vagy kollektív szerződés megkötésével a kiküldetést teljesítő dolgozótól az élelmezési költségtérítést megtagadja.
A kifejtettek alapján tényként állapítható meg, hogy az alperesek kiküldetésében végezték a munkájukat, ezért a kollektív szerződésben megjelölt napi 50 Ft többletköltségre jogosultak. A munkáltató ezzel ellentétes álláspontja téves.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az illetékfizetési kötelezettség az 1993. évi LXXV. törvénnyel módosított 1990. évi XCIII. törvény 50. §-ának (1) bekezdésén alapul. (Legf. Bír. Mfv. II. 10 423/1993. sz.)
* A rendelet az Mt. 153. §-ának (2) bekezdése alapját változatlanul hatályban van.