adozona.hu
BH 1994.6.347
BH 1994.6.347
A munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére irányuló igényét a munkaügyi bíróság előtt érvényesítheti. E perben elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a munkáltató kollektív szerződése meghatározza-e azt az értéket, amelyet meg nem haladó mértékben jogosult a munkavállalót közvetlenül kártérítésre kötelezni, és az tartalmazza-e a kártérítés kiszabására irányadó eljárási rendet [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 173. § (1), (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1993. április 15-én kelt határozatával 392 104 Ft kártérítésre kötelezte az alperest.
E határozatot azonban az alperes nem támadta meg jogorvoslattal, de kártérítési kötelezettségének sem tett eleget. Ezért a felperes ennek az összegnek az erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte a városi bíróságtól.
A városi bíróság végzésével az ügy elbírálása vonatkozásában a hatásköre hiányát állapította meg, és elrendelte a kérelem áttételét a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bírós...
BH 1994.6.347 A munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére irányuló igényét a munkaügyi bíróság előtt érvényesítheti. E perben elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a munkáltató kollektív szerződése meghatározza-e azt az értéket, amelyet meg nem haladó mértékben jogosult a munkavállalót közvetlenül kártérítésre kötelezni, és az tartalmazza-e a kártérítés kiszabására irányadó eljárási rendet [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 173. § (1), (2) bek.].
A felperes az 1993. április 15-én kelt határozatával 392 104 Ft kártérítésre kötelezte az alperest.E határozatot azonban az alperes nem támadta meg jogorvoslattal, de kártérítési kötelezettségének sem tett eleget. Ezért a felperes ennek az összegnek az erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte a városi bíróságtól.
A városi bíróság végzésével az ügy elbírálása vonatkozásában a hatásköre hiányát állapította meg, és elrendelte a kérelem áttételét a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság - hatásköre hiányára hivatkozással - az iratokat eljáró bíróság kijelölése végett felterjesztette a Legfelsőbb Bírósághoz.
A Legfelsőbb Bíróság az említett bíróságok között felmerült nemleges hatásköri összeütközést a munkaügyi bíróság kijelölésével szüntette meg.
Elöljáróban rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes a kártérítési igényét az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) hatálybalépését követően kívánta az alperessel szemben érvényesíteni. E törvény 173. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére irányuló igényét a bíróság előtt érvényesítheti. A felperes ezzel a jogával élt, amikor az igényét bíróság előtt kívánta érvényesíteni, tévedett azonban, amikor a követelésével az általános hatáskörű bírósághoz fordult, miután az ügy elbírálása- figyelemmel arra, hogy a munkaviszonyból származó igény - a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik.
A munkaügyi bíróságnak tehát az áttett fizetési meghagyást keresetlevélnek kellett volna tekintenie, és a per során elsősorban azt kellett volna vizsgálnia, hogy a felperes kollektív szerződése meghatározza-e azt az értéket, amelyet meg nem haladó mértékben jogosult a munkavállalót közvetlenül kártérítésre kötelezni, és az tartalmazza-e a kártérítés kiszabására irányadó eljárási rendet [173. § (2) bekezdés]. Ennek hiányában a munkaügyi bíróságnak - függetlenül attól, hogy az alperes korábban határozattal kötelezte a felperest kártérítésre - az ügyet érdemben kellett volna elbírálnia, miután ebben az esetben az alperes jogosult volt az igényét közvetlenül a bíróság előtt érvényesíteni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 45. §-ának (2) bekezdése alapján az eljárásra a munkaügyi bíróságot jelölte ki. (Legf. Bír. Mpk. Il. 10 054/1994. sz.)