adozona.hu
BH 1994.5.288
BH 1994.5.288
I. A szakszervezeti tisztségviselők védelmére vonatkozó rendelkezés a Munka Törvénykönyvében megjelölt felmondási tilalmakkal - tartalmából következően - egy tekintet alá esik [Mt. 90. § (1) bek.]. II. Ha a szakszervezeti tisztségviselő a munkaviszonyának a törvénnyel ellentétes, tehát tiltott felmondása esetén kéri annak helyreállítását, nincs lehetőség arra, hogy a bíróság a munkáltató kérelmére - a rendes felmondás esetén járó végkielégítés kétszeresének megfelelő összeg megfizetése mellett - a munkavisz
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, aki szakszervezeti titkár volt, varrodavezető munkakörben állt munkaviszonyban az alperessel.
Az alperes 1992. november 17-én - igazgatósági határozatra hivatkozással - 1992. december 31. napjára felmondta a felperes munkaviszonyát. A rendes felmondásról szóló intézkedését egy utólag kiadott értesítésében a munkaviszony megszüntetésének napja tekintetében 1993. január 20-ra módosította.
A munkaviszony megszüntetése ellen a felperes által kezdeményezett egyeztetés eredménytelen v...
BH 1994.5.288 I. A szakszervezeti tisztségviselők védelmére vonatkozó rendelkezés a Munka Törvénykönyvében megjelölt felmondási tilalmakkal - tartalmából következően - egy tekintet alá esik [Mt. 90. § (1) bek.].
II. Ha a szakszervezeti tisztségviselő a munkaviszonyának a törvénnyel ellentétes, tehát tiltott felmondása esetén kéri annak helyreállítását, nincs lehetőség arra, hogy a bíróság a munkáltató kérelmére - a rendes felmondás esetén járó végkielégítés kétszeresének megfelelő összeg megfizetése mellett - a munkaviszony helyreállítását mellőzze [Mt. 100. § (2) bek.].
A felperes, aki szakszervezeti titkár volt, varrodavezető munkakörben állt munkaviszonyban az alperessel.Az alperes 1992. november 17-én - igazgatósági határozatra hivatkozással - 1992. december 31. napjára felmondta a felperes munkaviszonyát. A rendes felmondásról szóló intézkedését egy utólag kiadott értesítésében a munkaviszony megszüntetésének napja tekintetében 1993. január 20-ra módosította.
A munkaviszony megszüntetése ellen a felperes által kezdeményezett egyeztetés eredménytelen volt.
A felperes munkaviszonyának helyreállítása és elmaradt járandóságának megtérítése végett keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Arra hivatkozott, hogy a felmondás az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 28. §-ának (1) bekezdésébe ütközött.
Az alperes ellenkérelmében nem vitatta, hogy a szakszervezeti tisztségviselő felperes munkaviszonyának rendes felmondással történt megszüntetése előtt nem szerezte meg az illetékes szakszervezeti szerv egyetértését. Emiatt az Mt. 100. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alkalmazását és a felperes munkaviszonya helyreállításának mellőzését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy a felperesnek fizessen meg az 1992. január 20-tól 1993. február 17-ig terjedő időre 19 000 Ft elmaradt munkabért, továbbá 22 522 Ft végkielégítést. Ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy a felmerült illetéket az állam viseli.
Az elsőfokú ítélet indokolásának lényege szerint a felmondás az Mt. 28. §-ának (1) bekezdésébe ütközött, ezért jogellenes volt. Az Mt. 100. §-ának (3) bekezdése azonban a bíróság álláspontja szerint olyan taxatív felsorolást tartalmaz, amelyben az adott esetben megvalósult jogellenes rendes felmondás nem szerepel, ezért a felperesnek a munkaviszonya helyreállítására vonatkozó követelése megalapozatlan. Figyelemmel arra, hogy az alperes a munkaviszony megszüntetésével egyidejűleg egyhavi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítést már megfizetett, az Mt. 100. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján köteles további egyszeres végkielégítést a felperesnek megfizetni. A munkaügyi bíróság a munkaviszony megszüntetése napjától az ítélethozatalig eltelt időre kötelezte az alperest a felperes elmaradt munkabérének megfizetésére.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - az államnak járó illeték tekintetében - megváltoztatta. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A felperest másodfokú eljárási költség megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet indokolásában a megyei bíróság kifejtette, hogy még abban az esetben sincs lehetőség a felperes munkaviszonyának helyreállítására, ha az lenne megállapítható, hogy az alperes a munkaviszonyt a felperes szakszervezeti tisztsége miatt szüntette volna meg. Az Mt. 100. §-ának (2) bekezdése ugyanis a visszahelyezés mellőzését írja elő abban az esetben, ha a munkáltató kérelme erre irányul. A megyei bíróság a perköltség körében hozott rendelkezését az 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §-ának (1) bekezdésével, az illetékre vonatkozó döntését pedig a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdésével indokolta.
A jogerős ítélet ellen, annak hatályon kívül helyezése, a munkaviszonyának helyreállítása és az elmaradt járandóságának megtérítése végett a felperes a törvényes határidőben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Arra hivatkozott, hogy az Mt. 28. §-ának (1) bekezdésében biztosított szakszervezeti jogok figyelmen kívül hagyása a Mt. 4. §-ának (2) bekezdésében lévő rendeltetésellenes joggyakorlást valósítja meg. Emiatt a munkáltató kellő alap nélkül kérte a visszahelyezésének mellőzését.
Álláspontja szerint a megyei bíróság jogalap nélkül, a Pp. 84. §-ának (2) bekezdésébe és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ába ütközően kötelezte a felperest az ügyvédi munkadíj megfizetésére.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A perben az a kérdés várt eldöntésre, hogy a szakszervezeti egyetértés hiánya az Mt. 100. §-ának alkalmazása során olyan felmondási tilalomnak tekinthető-e, amelynek megsértése az Mt. 100. §-ának (3) bekezdése következtében megfosztja a munkáltatót az ugyanezen § (2) bekezdésében biztosított attól a jogától, hogy a munkavállaló visszahelyezésének mellőzését kérhesse a kétszeres végkielégítésnek megfelelő összeg megfizetésével.
Az Mt. 100. §-ának (3) bekezdése kivételes szabály, ezért azt kiterjesztőleg nem lehet értelmezni. Ez azonban nem teszi indokolttá a tartalmára tekintet nélküli betű szerinti értelmezését. Így pl. az a körülmény, hogy a felmondási tilalom említésekor a törvény az Mt. 90. §-ára utal, nem jelenti azt, hogy az Mt. 90. §-ának (2) bekezdésében említett - és mérlegelési mozzanatokat tartalmazó - felmondási korlátozást is a felmondási tilalmakkal lehetne egy tekintet alá venni.
A felmondási tilalom fennállását vagy hiányát - a kifejtettekre tekintettel - a szabály tartalma dönti el.
A felperes az alperesnél működő szakszervezet alapszervezetének titkára, tehát választott szakszervezeti tisztségviselő volt. E tisztsége miatt munkaviszonyát a munkáltató rendes felmondással az Mt. 28. §-ának (1) bekezdése értelmében a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértésével szüntetheti meg. Az adott ügyben ez az egyetértés nem volt meg.
A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértését megkívánó, a szakszervezeti tisztségviselő védelmét biztosító rendelkezés a felperesre a szakszervezet reprezentativitására tekintet nélkül irányadó. Az 1992. évi XLVII. törvény 5. §-ának (5) bekezdése szerint "A 29. §-ban foglaltaktól eltérően a szakszervezet tisztségviselőjét a 28. §-ban biztosított védelem, az első üzemitanács-választás eredményének megállapításáig, de legfeljebb 1992. december 31-ig a szakszervezet reprezentativitásától függetlenül megilleti."
Az idézett rendelkezésekből következik, hogy a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetésére kizárólag az Mt. által védelemként megjelölt szabályok megtartása mellett kerülhet sor. E védelem a munkáltató oldaláról azt a tilalmat jelenti, hogy az érintett tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetése az Mt. által előírt egyetértés nélkül nem lehetséges. A szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez a munkáltató ilyen irányú akarata nem elegendő, mivel emellett szükség van a szakszervezet illetékes szervének akaratnyilvánítására, azaz az egyetértés megadására is. Az enélkül kiadott felmondás ugyan nem szerepel az Mt. 90. §-ának (1) bekezdésében megjelölt felmondási tilalmak között, azonban az Mt. 28. §-ának (2) bekezdése megjelöléséből kitűnően a "védelem" szabályaival ellentétes, ezért azt a törvény nem teszi lehetővé, azaz tiltja.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a szakszervezeti tisztségviselők védelmére vonatkozó rendelkezés az Mt. 90. §-a (1) bekezdésének a)-b) pontjaiban megjelölt felmondási tilalmakkal - tartalmából következően - egy tekintet alá esik. A kifejtettek miatt a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának a törvénnyel ellentétes, tehát tiltott felmondása esetén az Mt. 100. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható, így nincs lehetőség arra, hogy a bíróság a munkáltató kérelmére - a rendes felmondás esetén járó végkielégítés kétszeresének megfelelő összeg megfizetése mellett - a munkaviszony helyreállítását mellőzze.
A kifejtettekre tekintettel mind a munkaügyi, mind a megyei bíróságnak a munkaviszony helyreállításának mellőzésére és a kétszeres összegű végkielégítés megfizetésére vonatkozó ítélete az Mt. 28 §-ának (1) bekezdésébe ütközik, ezért törvénysértő.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét - az elmaradt járandóságra vonatkozó rendelkezése alapul vételével - részítéletnek tekintette és megváltoztatta. A felperes munkaviszonyát helyreállította. Az 1993. február 18-tól a felperest megillető munkabér körében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése, Mt. 100. §-ának (1) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság ítélete következtében a felülvizsgálati kérelemnek a perköltség (ügyvédi munkadíj) tekintetében előterjesztett része meghaladottá vált. Megjegyzi azonban a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperest megillető illetékmentesség - az esetleges pervesztessége esetén - nem foglalja magában a munkáltató részéről felmerült ügyvédi munkadíj megfizetése alóli mentességet [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja; 3. §-ának (1) bekezdése].
Az alperes pervesztessége folytán a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján viseli az első- és másodfokú bírósági eljárási illetéket, amelynek mértéke meghatározásánál a felülvizsgálati eljárás 1993. szeptember 20-i megindítása folytán az 1993. évi LXXV. törvénnyel módosított 1990. évi XCIII. törvény 42. §-a (1) bekezdésének a) pontja, 46. §-ának (1) bekezdése, 50. §-ának (1) bekezdése rendelkezései az irányadóak.
Az alperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felperesnek az első- és másodfokú eljárásban felmerült - a jogalap tekintetében pernyertességére figyelemmel megállapított összegű - költségét.
A feleknek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét a Legfelsőbb Bíróság csupán megállapította, annak viseléséről az újabb határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10 404/1993. sz.)