BH 1994.4.228

Az ipari szövetkezetekre vonatkozó, korábban érvényben volt jogszabályok nem zárták ki annak a lehetőségét, hogy a tagjai a kéthavi munkadíjukon felül nagyobb értékű részjegyet is jegyezhessenek, feltéve hogy ezt belső szabályzat nem zárta ki [1971. évi 32. tvr. 15. §, 18/A. §, 40/1971. (XI. 30.) Korm. r. 17/A. § (2) bek.*].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az irányadó tényállás szerint a felperes 1990. július 1-jén lépett át az alpereshez, a munkamegállapodása szerint főkönyvelő volt 30 000 Ft díjazás ellenében, és átvitte, valamint kiegészítette a részjegyét is. A felperes nyugdíjas szövetkezeti tagként 1991. december 20-ig dolgozott teljes munkaidőben főkönyvelő munkakörben.
Az alperes az 1992. május 4-én kelt határozatával, a vezetőség 1992. április 23-án hozott döntése értelmében, az öregségi nyugdíjkorhatár elérése miatt felmondta a munka...

BH 1994.4.228 Az ipari szövetkezetekre vonatkozó, korábban érvényben volt jogszabályok nem zárták ki annak a lehetőségét, hogy a tagjai a kéthavi munkadíjukon felül nagyobb értékű részjegyet is jegyezhessenek, feltéve hogy ezt belső szabályzat nem zárta ki [1971. évi 32. tvr. 15. §, 18/A. §, 40/1971. (XI. 30.) Korm. r. 17/A. § (2) bek.*].
Az irányadó tényállás szerint a felperes 1990. július 1-jén lépett át az alpereshez, a munkamegállapodása szerint főkönyvelő volt 30 000 Ft díjazás ellenében, és átvitte, valamint kiegészítette a részjegyét is. A felperes nyugdíjas szövetkezeti tagként 1991. december 20-ig dolgozott teljes munkaidőben főkönyvelő munkakörben.
Az alperes az 1992. május 4-én kelt határozatával, a vezetőség 1992. április 23-án hozott döntése értelmében, az öregségi nyugdíjkorhatár elérése miatt felmondta a munkamegállapodást. Felhívta a felperest, hogy a részjegyéből - a tagsági viszony fenntartása érdekében - 1000 Ft-ot egy évre visszahagyhat.
A felperes egyébként 1992. március 19-től 1992. május 31-ig táppénzes állományban volt, és ez alatt az időszak alatt szüntette meg az alperes a tagsági viszonyát, és küldte meg neki teljes összegben a részjegyét.
A szövetkezeti döntőbizottság határozatával elutasította a felperesnek a munkaviszony helyreállítására irányuló kérelmét, amely ellen előterjesztett keresetlevelében kérte annak megállapítását, hogy mind a tagsági viszony megszüntetése, mind a munkamegállapodás felmondása az 1971. évi III. tv. (Szvt.) 20. §-a (2) bekezdésének d) pontja értelmében jogellenes volt. Előadta, hogy a munkamegállapodást csak a közgyűlés mondhatta volna fel, ezért kérte annak az ítélethozatalig történő fenntartását, valamint az új Mt. 100. §-a alapján az alperesnek a kétszeres végkielégítés megfizetésére kötelezését. A további igényét - részjegyosztalék címén - 269 000 Ft-ban és annak 1992. március 1-jétől járó kamatában jelölte meg. Az alperes álláspontja szerint a munkamegállapodást a felperes nyugdíjazása miatt a vezetőség is felmondhatta. Miután a felperes nem hagyta vissza az 1000 Ft értékű részjegyét, megszűnt a tagsági viszonya is. A 60 000 Ft részjegy után pedig megkapta az osztalékát.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes tagsági viszonya folyamatosan fennáll, a munkaviszony jellegű jogviszonya azonban 1992. december 3-án megszűnt. Kötelezte az alperest, hogy osztalék címén 269 000 Ft-ot és annak 20% kamatát fizesse meg a felperesnek. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az ítélet álláspontja szerint az 1971. évi III. törvény (Szvt.) 20. §-ának (3) bekezdése értelmében a kisszövetkezeteknél a tagsági munkamegállapodás felmondása kizárólag a közgyűlés hatáskörébe tartozik. Az alperes vezetősége a másodszor kötött munkamegállapodást mondta fel jogellenesen, miután azonban a felperes nem kérte a további foglalkoztatását, a jogviszony az elsőfokú ítélet meghozatalának napján szűnik meg. A tagsági viszonya továbbra is fennáll. A felperest az alapszabály szerint 60 000 Ft és az ezt meghaladó további 32 636 Ft részjegy után is megilleti az osztalék.
Alaptalan viszont a felperesnek a végkielégítésre irányuló keresete, mert a jogviszony megszűnésére a korábbi szövetkezeti törvényt (1971. évi III. tv.) szabályai az irányadók. Az alperes a fellebbezésében - a felperes tagsági viszonyának megállapítására irányuló ítéleti rendelkezést meghaladóan - kérte a kereset elutasítását.
A megyei bíróság ítéletével az ítéletnek nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta, és ebben a vonatkozásban elutasította a felperes keresetét. Ítéletében kifejtette, hogy az 1992. április 30-án tartott közgyűlés jegyzőkönyve szerint hozott határozattal azonnali hatállyal felmondták a munkamegállapodást. E közgyűlésen a felperes is részt vett. Ezért csak formai hiba volt, hogy nem azonnal kézbesítették számára a felmondást.
Az osztalék tekintetében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 25/1981. (IX. 5.) MT rendelet 13. §-ának (3) bekezdése szerint nem lehet korlátlan értékű részjegyet jegyezni, ezért a felperest csak kéthavi átlagbérének megfelelő összeg illeti meg ezen a jogcímen.
A felperes jogszabálysértésre hivatkozással előterjesztett felülvizsgálati kérelme a másodfokú ítéletnek az osztalékról szóló rendelkezése hatályon kívül helyezésére és az alperesnek az erre irányuló keresete szerint történő marasztalására irányult. Arra hivatkozott, hogy a hatályos jogszabályok értelmében valóban kéthavi személyi alapmunkadíj a kötelező részjegy összege, nem kizárt azonban az ennél magasabb összegű részjegy jegyzése. Főfoglalkozású főkönyvelője és tagja volt a T. Kisszövetkezetnek, amikor 1990. április 1-jén az alperesnél - havi 86 óra munkaidővel - mellékfoglalkozású tag lett a korábbi két havi munkadíjnak megfelelő 26 000 Ft értékű részjegy jegyzése mellett. 1990. július 1-jén lépett át az alpereshez főfoglalkozású főkönyvelőként. Az előző szövetkezet ekkor utalta át a részjegyének összegét az alpereshez, és ehhez képest a korábban jegyzett 26 000 Ft 92 636 Ft-ra emelkedett. 1990-ben a teljes részjegy után megkapta az osztalékot, azt 1991-ben azonban csak 60 000 Ft után fizették ki.
Hivatkozott az 1971. évi III. tv. (Szvt.) 65. §-ára, a 30/1971. (X. 2.) Korm. r. (Szvt. R.) 31/A. §-ára, az 1971. évi 32. tvr. (Iszt.) 15. és 18/A. §-ára, a 40/1971. (XI. 30.) Korm. r. (Iszt. R.) 12. és 17/A. §-ára. Kiemelte, hogy a bíróságok által említett 25/1981. (IX. 5.) MT rendelet 1988-tól nincs hatályban.
Az alperes ellenkérelme a felülvizsgálati kérelem elutasítására irányult. Előadta, hogy a 60 000 Ft értékű részjegy megfelel a felperes kéthavi munkadíjának.
A felülvizsgálati kérelem és a perben eddig megállapított tényállás alapján a Legfelsőbb Bíróság nem tartotta megalapozottnak a másodfokú bíróság döntését.
Peradat, hogy a felperesnek mellékfoglalkozású tagként 1990. április 2-án, majd az átlépése következtében főfoglalkozású tagként 1990. július 1-jén - az újabb jegyzése folytán - összesen 92 636 Ft értékű részjegye volt. A részjegy jegyzésére és az ennek megfelelő osztalék elszámolására az akkor hatályos szövetkezeti törvény és végrehajtási rendelete, valamint az ipari szövetkezeti törvény és végrehajtási rendeletei az irányadók. Téves tehát az ügyben a kisszövetkezetekről szóló 25/1981. (X. 5.) MT rendeletre történt utalás.
Az 1971. évi III. törvény (Szvt.) 65. §-a szerint a tag és a szövetkezet vagyoni kapcsolatának egyéb formáit - a jogszabályok keretei között - az alapszabály, más belső szabályzat vagy esetenként a közgyűlés (küldöttgyűlés) határozza meg. Az Szvt. végrehajtásáról rendelkező 30/1971. (X. 2.) Korm. rendelet (Szvt. R.) 31/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a termelő jellegű kisszövetkezet tagja a tagsági viszony létesítésével egyidejűleg legalább kéthavi személyi alapmunkadíjának megfelelő összegű részjegyet jegyez.
A perben tisztázódott, hogy a felperes a korábbi szövetkezetnél tagként, később az alperesnél tagként a jogszabályoknak és a szövetkezet alapszabályának megfelelő összegű részjegyet jegyzett. A részjegy jegyzése és az átlépést követő átvitele megfelelt az 1971. évi 32. törvényerejű rendelet (Iszt.) 15. és 18/A. §-ának, valamint a 40/1971. (XI. 30.) Korm. rendelet (Iszt. R.) 17/A. §-a (2) bekezdésében foglaltaknak. A jogszabályok e rendelkezéseinek összevetéséből következik, hogya tag a kéthavi munkadíjának megfelelő részjegyet köteles jegyezni. Ennél magasabb összeget is jegyezhet, ha ezt jogszabály vagy belső szabályzat nem zárja ki. Az adott esetben nem volt olyan jogszabály, amely a magasabb jegyzést kizárta volna. A per iratai között található alapszabály sem tartalmaz a megyei bíróság ítéletét alátámasztó rendelkezést. Az alperes egyébként 1990-ben még nem vitatta a kéthavi alapmunkadíjat meghaladó részjegy összegét, minthogy az után osztalékot is fizetett.
A másodfokú eljárásban a bíróság nem tisztázta, hogy volt-e olyan közgyűlési határozat, amely a felperes esetében - vagy a tagságra általában - kimondta a kéthavi munkadíjnál magasabb összegű részjegy jegyzésének tilalmát. Az iratok között megtalálhatók a szövetkezet elnökének a felpereshez intézett levelei (az 1991. április 22-én, az 1992. február 27-én, az 1992. március 18-án és az 1992. április 7-én keltezett levelek), amelyekből kitűnően az elnök már sérelmezte a jegyzés mértékét. Utalt egy közgyűlési határozatra, amely a szóban lévő befizetésekre felső határt állapított meg. Az 1992. február 27-i levélből kitűnően a közgyűlés e kérdésben korábban határozott. Az alperes e vonatkozásban az elsőfokú bírósághoz 1992. augusztus 26-án előterjesztett észrevételeiben is hivatkozott. Az eljárt bíróságok ezt a közgyűlési határozatot nem szerezték be, holott ez perdöntő jelentőségű. Ha volt olyan közgyűlési határozat, amely módosította az alapszabályt és limitálta a részjegy összegét, a felperest valóban csak a kéthavi alapmunkadíjának megfelelő összegű osztalék illeti meg. Ilyen határozat hiányában azonban a teljes részjegyösszeg alapján kell a felperes részére az osztalékot elszámolni és kifizetni.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. II. 10 274/1993. sz.)


* Az 1971. évi 32. tvr.-et az 1992. évi II. tv. 63. §-ának 4. pontja, a 40/1971. (XI. 30.) Korm. rendeletet 6. §-a 1993. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte.
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.