BH 1994.4.227

I. A közalkalmazottat minden esztendőben megilleti a 13. havi illetmény, ha az adott évben legalább hat hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. 68. §, 138/1992. (X. 8.) Korm. r.]. II. A várakozási időbe nem számíthatók be mindazok az időtartamok, amelyeket a végkielégítésre való jogosultság tekintetében figyelmen kívül kell hagyni [1992. évi XXXIII. tv. 65. § (2) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 1992. évi közalkalmazotti jogviszonya után járó 13. havi illetményének kifizetését az alperes arra hivatkozással tagadta meg, hogy a tárgyévben a betegállománya meghaladta a 6 hónapot.
A felperes által kezdeményezett egyeztetés sikertelennek bizonyult, ezért a felperes keresettel fordult a bírósághoz, kérve annak megállapítását, hogy részére a közalkalmazotti törvény (1992. évi XXXIII. tvr.) 68. §-ának (1) bekezdése szerint a 13. havi illetmény jár, figyelemmel arra, hogy 6 havi k...

BH 1994.4.227 I. A közalkalmazottat minden esztendőben megilleti a 13. havi illetmény, ha az adott évben legalább hat hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik [1992. évi XXXIII. tv. 68. §, 138/1992. (X. 8.) Korm. r.].
II. A várakozási időbe nem számíthatók be mindazok az időtartamok, amelyeket a végkielégítésre való jogosultság tekintetében figyelmen kívül kell hagyni [1992. évi XXXIII. tv. 65. § (2) bek.].
A felperes 1992. évi közalkalmazotti jogviszonya után járó 13. havi illetményének kifizetését az alperes arra hivatkozással tagadta meg, hogy a tárgyévben a betegállománya meghaladta a 6 hónapot.
A felperes által kezdeményezett egyeztetés sikertelennek bizonyult, ezért a felperes keresettel fordult a bírósághoz, kérve annak megállapítását, hogy részére a közalkalmazotti törvény (1992. évi XXXIII. tvr.) 68. §-ának (1) bekezdése szerint a 13. havi illetmény jár, figyelemmel arra, hogy 6 havi közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik.
Az alperes a munkaügyi bírósághoz becsatolta a Művelődési és Közoktatási Minisztérium tanügyi főosztálya által kiadott és a Művelődési Közlöny 21. számában megjelent tájékoztató másolatát, amely a 13. havi illetmény kifizetéséhez azt az iránymutatást adta, hogy ha a közalkalmazott nem végez munkát, és nem kap illetményt, nem jár a 13. havi illetmény sem, amennyiben ez az időszak a 6 hónapot meghaladja.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletében arra az álláspontra helyezkedett, hogy illetmény az elvégzett munkáért, annak díjazásaként jár. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. nem írja ugyan elő kifejezetten, hogy a közalkalmazotti jogviszony fennállása mellett a tényleges munkavégzés is feltétele a 13. havi illetmény kifizetésének, összevetve azonban a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. rendelkezésével, illetve a bírák javadalmazásáról szóló 1990. évi LXXXVIII. tv. szabályozási rendszerével, ez utóbbiak is azt a szabályozást tartalmazzák, hogy csak munkavégzés esetén fizethető ki a többletjuttatás. Ezért a bíróság álláspontja szerint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium tanügyi főosztályának tájékoztatója nem törvényrontó intézkedés, hanem a közalkalmazotti törvény és végrehajtási rendelete egységes alkalmazását elősegítő tájékoztató.
Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében kifejtette, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. 55. §-ának (1) bekezdése szerint a minisztérium csak tájékoztatót adhat ki, amely azonban a jogszabályi rendelkezéseket nem módosíthatja. A felperes véleménye szerint, amennyiben a jogalkotó a közalkalmazottak esetében is a tényleges munkavégzéshez kötötte volna a 13. havi illetmény kifizetését, erről a törvény, illetve a végrehajtási rendelete kifejezett rendelkezést is tartalmazott volna, hasonlóan az elsőfokú bíróság által felhívott és összehasonlítás alapját képező törvényekhez. Kérte ezért, hogy a bíróság az elsőfokú ítélet megváltoztatásával állapítsa meg, hogy a 13. havi illetményre jogosult.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését a következő okfejtés alapján találta megalapozottnak. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. 68. §-a szerint a közalkalmazott minden esztendőben jogosult 13. havi illetményre, amennyiben az adott évben legalább 6 hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik. Sem a törvény, sem pedig a végrehajtásáról rendelkező 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet nem támaszt a 6 hónap közalkalmazotti jogviszonyon túl további feltételeket a 13. havi illetmény kifizetésével kapcsolatban.
Az elsőfokú bírósággal ellentétben a másodfokú bíróság álláspontja szerint az 1992. évi XXXIII. tv.-nek az illetményre, illetve a közalkalmazotti jogviszony időtartamára vonatkozó rendelkezéseit kell a felperes keresete megalapozottságának vizsgálatakor figyelembe venni, és a bíróság mindaddig nem nyúlhat a jogalkalmazási analógia módszeréhez, amíg az adott törvény keretein belül a jogvita elbírálható. A törvény 63. §-ának (1) bekezdése szerint a közalkalmazottat az ellátandó munkakör figyelembevételével kell a megfelelő közalkalmazotti osztályba sorolni. A fizetési fokozatot pedig a 64. § (1) bekezdése alapján a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő alapján kell megállapítani. A közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt a fizetési fokozat szempontjából a 64. § (2) bekezdése részletezi. A fizetési fokozatok között meglevő várakozási időbe a 65. § (2) bekezdése szerint nem számíthatók be mindazok az időtartamok, amelyeket a 37. § (3) bekezdése alapján a végkielégítésre való jogosultság tekintetében figyelmen kívül kell hagyni. Végkielégítésre a közalkalmazott az egyéb feltételek fennállása esetén akkor jogosult, ha meghatározott időtartamú közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik, nem számít azonban közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek a tv. 22. §-a (3) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározott időtartam, vagyis a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság, továbbá a szabadságvesztés, a szigorított javító-nevelő munka és a javító-nevelő munka időtartama.
Az előzőekben hivatkozott jogszabályok összevetéséből a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény a közalkalmazotti jogviszony időtartamának megállapításakor mind a végkielégítés, mind a magasabb fizetési fokozatba való továbblépés várakozási idejébe beszámítja a betegség miatti keresőképtelenség időtartamát is. A törvényalkotó tehát konkrétan is kifejezésre juttatta az idézett jogszabályi rendelkezésekben, hogy a közalkalmazottat nem kívánja hátrányos helyzetbe hozni amiatt, hogy a munkavégzési kötelezettségének igazoltan, keresőképtelensége miatt nem tud eleget tenni.
Figyelemmel arra, hogy a 13. havi illetmény kifizetéskor a törvény nem fogalmazta meg feltételként a tényleges munkavégzést, csupán a közalkalmazotti jogviszony minimális időtartamára utalt, ugyanakkor a közalkalmazotti jogviszony idejébe a tv. rendelkezései folytán a keresőképtelenség időtartama beszámít, a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes esetében sem zárható ki a 13. havi illetmény megfizetése arra hivatkozással, hogy az 1992. évben 6 hónapot meghaladóan volt táppénzes állományban.
Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta. (Veszprém Megyei Bíróság 3. Mf. 20 528/1993. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.