adozona.hu
BH 1994.4.226
BH 1994.4.226
Ha a nem vagyoni kár megtérítése iránti igény alapjául felhozott indokok nincsenek okozati összefüggésben a munkavállaló munkahelyi megbetegedésével és az annak következményeként kialakult munkaképesség-csökkenéssel, a bíróságnak az igényt - megalapozatlansága miatt - el kell utasítania [48/1979. (XII. 1.) MT r. (Mt. V.) 83. § (5) bek.*].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 80 000 Ft nem vagyoni kár iránt indított keresetet az alperes ellen. Keresetét azzal indokolta, hogy az alperesnél történő munkavégzés során vibrációs munkahelyi megbetegedést szenvedett el, amely miatt 20%-os munkaképesség-csökkenést állapítottak meg nála 1981-ben. Miután a munkaviszonyát az alperes 1992. április 7én kelt intézkedésével létszámleépítésre hivatkozva felmondta, ezt követően nem tudott elhelyezkedni, aminek oka a munkaképesség-csökkenése és az azt előidéző betegsége....
BH 1994.4.226 Ha a nem vagyoni kár megtérítése iránti igény alapjául felhozott indokok nincsenek okozati összefüggésben a munkavállaló munkahelyi megbetegedésével és az annak következményeként kialakult munkaképesség-csökkenéssel, a bíróságnak az igényt - megalapozatlansága miatt - el kell utasítania [48/1979. (XII. 1.) MT r. (Mt.</a> V.) 83. § (5) bek.*].
A felperes 80 000 Ft nem vagyoni kár iránt indított keresetet az alperes ellen. Keresetét azzal indokolta, hogy az alperesnél történő munkavégzés során vibrációs munkahelyi megbetegedést szenvedett el, amely miatt 20%-os munkaképesség-csökkenést állapítottak meg nála 1981-ben. Miután a munkaviszonyát az alperes 1992. április 7én kelt intézkedésével létszámleépítésre hivatkozva felmondta, ezt követően nem tudott elhelyezkedni, aminek oka a munkaképesség-csökkenése és az azt előidéző betegsége.Az alperes kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a felperes munkaviszonyát jogszerűen szüntette meg, ami ellen nem élt jogorvoslattal. A jogszerű munkáltatói intézkedés pedig - megítélése szerint - nem szolgálhat kártérítés alapjául.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta, annak helyt adott, és kötelezte az alperest 80 000 Ft nem vagyoni kár megfizetésére. Ítéletét azzal indokolta, hogy a felperes foglalkozási megbetegedése a munkáltatónál következett be, azért tehát kártérítési felelősséggel tartozik. A bíróság által meghallgatott igazságügyi orvos szakértői vélemény szerint a felperes könnyű fizikai munkát, valamint alkalmazotti állománycsoportban vagy felügyeleti tevékenységgel kapcsolatos munkafeladatokat elláthat, számos olyan munkakör van azonban, amelynek ellátására egészségi állapota miatt alkalmatlan.
Az ítélet indokolása szerint a felperes új munkahely keresésekor jelentős hátrányt szenved, figyelemmel életkorára, felkészültségére, amelyet súlyosbít a munkaképesség csökkenése. Ez a hátrány a felperes nem vagyoni károsodásához vezet, amellyel arányban áll a felperes igénye. Az elsőfokú bíróság ítélete kitért arra is, hogy a felperes nem késett el a nem vagyoni kárigény érvényesítésével, tekintettel arra, hogy erre menthető oka volt, ugyanis mindaddig, amíg az alperessel a munkaviszonya fennállt, a munkaképesség-csökkenéséből adódó hátrányt nem érzékelte.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes nem vagyoni kárigényének elutasítását. Fellebbezésében sérelmezte a munkaügyi bíróságnak azt a megállapítását, hogy a felperes jelentős hátrányt szenved új munkakör megkeresésekor, illetve létesítésekor, mert azt kizárólag az igazságügyi orvos szakértő véleményére alapozta. Ezt a véleményt a munkaügyi bíróság egyoldalúan értelmezte, kizárólag az alperes felelősségét állapította meg a felperes nem vagyoni károsodása tekintetében. Nem fogadható el az alperes részéről az az indok sem, hogy a felperesnek a jelenlegi gazdasági körülmények között a betegség nélkül is nehéz lenne munkaviszonyt létesítenie, illetve, hogy az általa betölthető munkakörökben nincs jelentős munkahelyi kínálat. Ezek ugyanis nem jogi szempontok. Rámutatott az alperes arra is: a munkaügyi bíróság nem vizsgálta, hogy a felperest tartósan érte-e vagyoni károsodás, nem bizonyíttatta a felperessel, hogy milyen munkakörök betöltésére tett eredménytelen kísérletet, illetve hány esetben vallott kudarcot a munkahelykereséskor. A felperes az alperes fellebbezésével kapcsolatban kifejtette a fellebbviteli eljárás során, hogy nem a felmondás, hanem a felmondás következtében kialakult helyzet miatt élt a nem vagyoni kár iránti igénnyel. Nem vitatta, hogy a vele szemben alkalmazott felmondás jogszerű volt, ezt azonban nem lehet a terhére értékelni. Jelenleg is munkanélküli segélyen van, részére a Munkaügyi Hivatal sem tud munkát biztosítani. Pékségben próbált elhelyezkedni, figyelembe véve eredeti szakmáját, de mindenütt a fiatal munkavállalókat részesítették előnyben.
A felperes azt nem tudta bizonyítani, illetve arra vonatkozóan nem is tett előadást, hogy új munkaviszony létesítésében foglalkozási megbetegedése akadályozta vagy gátolta volna.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezését megalapozottnak találta.
A felperes felmondásakor érvényben volt Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelete 83. §-ának (5) bekezdése szerint a munkáltató köteles megtéríteni a dolgozó nem vagyoni kárát, ha a károkozás a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti. A felek között nem volt vitás, hogy a felperes az alperesnél történt foglalkoztatása idején foglalkozási megbetegedést szenvedett el, amely a munkaképessége csökkenéséhez vezetett. A munkaképességének csökkenése következtében szükséges munkaköri változásra tekintettel az alperest a vállalati döntőbizottság kártérítés megfizetésére is kötelezte, melynek a munkáltató eleget is tett. A felperesnek a foglalkoztatása fennállása alatt, a saját előadása szerint sem merült fel nem vagyoni kára. Ezt a kárigényét a munkaviszony megszűnését követően előállott helyzetre tekintettel kívánta érvényesíteni.
A felperes által a nem vagyoni kárigény alapjául felhozott indokok azonban (mint a türelmetlen, ideges, környezetével szemben ingerült magatartás kialakulása, a sikertelen elhelyezkedési kísérletek, a korára, egészségi állapotára és szakképzettségére tekintettel csökkenő elhelyezkedési esélyek) nem hozhatók okozati összefüggésbe a felperes munkahelyi megbetegedésével és az annak következményeként kialakult munkaképesség-csökkenéssel. A felperes által előadott és kétségkívül meglevő elhelyezkedési nehézségek nem vonhatók a jogi összefüggések körébe, nem állnak ok-okozati viszonyban a felperesnek a munkaviszonya keretében elszenvedett munkaképesség-csökkenésével. A felperes esetében kétségkívül mutatható ki kár annak következtében, hogy a munkaviszonya megszűnt, és új munkaviszony híján a munkanélküli-ellátásból kénytelen megélni, amelynek összege nyilvánvalóan alacsonyabb a korábbi jövedelemnél. Ez a kár azonban nem a munkáltató által okozott olyan kár, amelyért vétkességére tekintet nélkül is teljes mértékben felelősséggel tartozna. Arra a felperes sem hivatkozott, hogy a munkáltató felmondásának indoka a felperes munkaképességének csökkenése volt, erre nem is utalt, de erre vonatkozóan a bíróság sem talált bizonyosságot. A felperes azt az állítását sem tudta alátámasztani, hogy a munkaviszonya megszűnését követően a munkahelyi megbetegedéséből adódóan nem tudott elhelyezkedni. Ennek az összefüggésnek a bizonyítottsága hiányában pedig a bíróságnak a felperes nem vagyoni kár megtérítése iránti igényét megalapozatlanság miatt el kellett utasítania. (Veszprém Megyei Bíróság 3. Mf. 20 461/1993. sz.)
* A 48/1979. (XII. 1.) MT rendeletet (Mt.</a> V.) a 103/1992. (VI. 26.) Korm. Rendelet hatályon kívül helyezte, az 1992. évi XXII. törvény 177. §-ának (2) bekezdése azonban ugyancsak tartalmaz a nem vagyoni kár megtérítése tekintetében rendelkezést.