adozona.hu
BH 1994.4.225
BH 1994.4.225
Többirányú prémiumfeladat kitűzése és a feladatok teljesítése esetén alaptalan a munkáltatónak a prémium fizetését kizáró feltételekre hivatkozása, ha azok egyrészt nincsenek összefüggésben a munkavállalónak a teljesítés érdekében a munkakörében kifejtett tevékenységével, másrészt ha a munkáltató teremtett a gazdálkodása körében olyan helyzetet, amelyet az egyébként prémiumra jogosult - segítőkészség ellenére - képtelen volt befolyásolni [Mt. V. 62. § (3) bek.*].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. október 31-ig volt az alperes kereskedelmi osztályvezetője, emellett 1991. január 1-jétől ellátta a tejüzem kereskedelmi tevékenységének az irányítását is. Az 1991. évi prémiumfeladata az éves bruttó munkabére 100%-os arányában a következő volt:
1. Az 1991. évi tervezett eredmény maradéktalan teljesítésében való aktív közreműködés, a nyereség vagyonarányhoz való kedvező alakulása, 30%.
2. A vállalat privatizációs folyamatában való tevőleges, cselekvő módon történő részvétel...
BH 1994.4.225 Többirányú prémiumfeladat kitűzése és a feladatok teljesítése esetén alaptalan a munkáltatónak a prémium fizetését kizáró feltételekre hivatkozása, ha azok egyrészt nincsenek összefüggésben a munkavállalónak a teljesítés érdekében a munkakörében kifejtett tevékenységével, másrészt ha a munkáltató teremtett a gazdálkodása körében olyan helyzetet, amelyet az egyébként prémiumra jogosult - segítőkészség ellenére - képtelen volt befolyásolni [Mt.</a> V. 62. § (3) bek.*].
A felperes 1991. október 31-ig volt az alperes kereskedelmi osztályvezetője, emellett 1991. január 1-jétől ellátta a tejüzem kereskedelmi tevékenységének az irányítását is. Az 1991. évi prémiumfeladata az éves bruttó munkabére 100%-os arányában a következő volt:1. Az 1991. évi tervezett eredmény maradéktalan teljesítésében való aktív közreműködés, a nyereség vagyonarányhoz való kedvező alakulása, 30%.
2. A vállalat privatizációs folyamatában való tevőleges, cselekvő módon történő részvétel, 5%.
3. a) Az összes belföldi sajt értékesítése a tervezett 5090 tonnát érje el, 30%.
3. b) Dolgozzon ki ösztönző rendszert az export és belföldi értékesítés fokozására, 20%.
3. c) Reklámtevékenység javítása, 15%.
Prémiumot csökkentő vagy megvonó feltétel volt többek között, ha a vállalat az évet veszteséggel zárja, illetve a munkaterületével kapcsolatosan az ellenőrzés olyan mulasztást állapít meg, amely a vállalat eredményét negatívan befolyásolja.
Az alperes 1992. május 29-én arról tájékoztatta a felperest, hogy a komplex prémiumfeladatot értékelte, és megállapította, hogy a mulasztásával a vállalat eredményét negatívan befolyásolta az O. Kft. exportszerződés pénzügyi rendezetlensége, ezért az 1991. évben kifizetett előlegen túl a további prémiumát megvonja.
A felperes a prémiummegvonást sérelmezve egyeztetést kért az alperestől, amely nem vezetett eredményre. Ezt követően a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében 50 854 Ft prémium kifizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a munkaköri leírásában és a prémiumfeladatában nem szerepel az áruszállítások pénzügyi rendezésének a biztosítása. Ennek ellenére, amíg a vállalatnál dolgozott, több alkalommal próbálkozott az adósság behajtására, de eredménytelenül, mert a vevőnek sem fizették ki a termék ellenértékét. A prémiumfeladatokat teljesítette.
Az alperes a perben benyújtott előkészítő iratában a prémiumot megvonó értesítésben foglaltakon túl arra hivatkozott, hogy a felperes az 1991. év folyamán a C. Kft.-vel olyan szerződést kötött, illetve nem kötött, amelynek eredményeként a vállalatot 4-5 millió forint körüli kár érte. Hosszas egyeztetés után tudott megegyezni a kft.-vel, ennek eredményeként el kellett engednie az ót jogosan megillető kamatot. Az O. Kft.-vel kapcsolatos szerződés körében pedig előadta, hogy az alperest mintegy 20 millió forint kár érte. A kft.-nek tejport szállított, és a felperes a szerződéskötéskor nem győződött meg a cég fizetőképességéről.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 50 854 Ft-ot és ennek 1992. június 1-jétől járó évi 20% kamatát, felhívásra a magyar államnak 3051 Ft illetéket. Az ítélet indokolása szerint - az alperes által sem vitatottan - az O. Kft.-vel kötött szerződésnél jelen volt a kft. bankszámláját vezető L. Hitelbank budapesti igazgatója is, aki garantálta a megállapodásban foglalt fizetési határidőket. Figyelembe vette a főmérnök tanúvallomását, aki szerint ebben az időben még nem volt gyakorlatban a bankszámlát kezelő intézet dolgozójának jelenléte és nyilatkozata. A C. Kft.-vel a szerződéskötés elmulasztása, illetve a megrendelő telexe visszaigazolásának elmulasztása körében a peres felek és a főmérnök egyező előadásából azt állapította meg, hogy nem jött létre szerződés. Sovány tejpor és tömb szállítására vonatkozóan előzetes, mindkét fél részéről tájékozódó jellegű megbeszélések folytak arra vonatkozóan, hogy e termékeket milyen áron tudná az alperes vállalat szállítani. A kft. megrendelő telexének visszaigazolására azért nem került sor, mert a felperes az értékesíteni kívánt terméket a kft. által ajánlott összegnél magasabb áron adta el. A kft. igényeit ezért a magasabb áron értékesített termékek fennmaradó részéből egészítette ki. A felperesnek ez a magatartása az alperes érdekében állt, miután az ajánlatok közül a legkedvezőbbet választotta ki, ezért ez az alperes eredményét negatívan nem befolyásolhatta. Negatívan befolyásolhatta viszont a vállalat eredményét, hogy az alperes és a kft. között létre nem jött szerződéses kapcsolat ellenére a kft. külföldi lekötései miatt keletkezett kárának egy részét az alperes átvállalta, ez azonban az alperes döntésének a következménye volt, ami semmiképpen sem róható a felperes terhére. Mindezekre figyelemmel állapította meg a bíróság, hogy a felperes a prémiumkitűzésben foglalt feltételeket teljesítette, magatartásával nem befolyásolta negatívan az alperes eredményét, ezért a keresetet megalapozottnak találva, annak helyt adott.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét. Mellőzte az alperes illeték fizetési kötelezettségét. Kötelezte egyúttal a felperest 3 500 Ft első- és másodfokú perköltség megfizetésére. Ítélete indokolásában hivatkozott a felperes munkaköri leírására, amely szerint feladata volt az értékesítési, szállítási szerződések előkészítése és megkötése, ezek nyilvántartása, teljesítésük figyelése, értékelése, a szükséges változtatások, akadályok közlésének az intézése. Kifejtette, hogy az O. Kft.-vel történt szerződéskötést megelőző tárgyalásokon részt vevő pénzintézeti vezető tájékoztató jellegű közreműködése, írásbeli nyilatkozattétel, bankgarancia vállalása hiányában a megrendelő fizetőképessége szempontjából nem volt biztosítéknak tekinthető. Az alperes a szerződéskötésben közreműködő és a szerződést a felperessel együtt aláíró főmérnökkel szemben is az adott jogügylet kapcsán részleges prémiummegvonást alkalmazott. A szállítási határidő meghatározásánál - tekintettel a mennyiség volumenére - hiányzott a körültekintő ütemezés.
A prémiumkitűzés a prémium mérlegelés nélküli csökkentését írta elő arra az esetre, ha az ellenőrzés a felperes munkaterületével kapcsolatosan a vállalat eredményét negatívan befolyásoló mulasztást állapítana meg a felperes terhére. Az irányadó tényállás alapján a megyei bíróság a felperes munkabeosztásához, munkaköri leírásához kapcsolódó, elvárható magatartás megsértése miatt az alperes által kitűzött prémium részleges elvonását megalapozottnak találta.
A felperes - jogszabálysértésre hivatkozással - jogi képviselője útján felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a munkaügyi bíróságnál a Legfelsőbb Bírósághoz. Ebben a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság nem mérlegelte kellően a vállalat szerződéskötési körülményeit, a szerződéskötési gyakorlatot és a beosztása korlátait. Előadta, hogy a tejtermékek 1991. év eleji nagymértékű fogyasztói áremelései miatt jelentősen csökkent a belföldi kereslet. A tejet szerződés alapján kellett felvásárolni, a tejfelesleget tejporgyártással, vaj- és sajtgyártással - tartóstermék-gyártással - vezették le, a belföldi piac azonban ezeket sem igényelte. Külföldi piacot kerestek több külkereskedelemmel foglalkozó vállalat útján. Közben a készletek oly mértékben nőttek, hogy a tejpor egy részét a szabad ég alatt, az udvaron tárolták. Emiatt sok száz raklapot kellett erre a célra vásárolni, de így is félő volt, hogy az áru minősége számottevően csökken, vagy az áru megromlik. A nagy készletek finanszírozása jelentős bankhitel igénybevételét követelte az akkori kb. 35%-os bankkamatok mellett, ami súlyos költséget és veszteséget okozott a vállalatnak. Keresték az igazgatóval és a főmérnökkel a probléma megoldását.
Több száz telefon és személyes érdeklődés után jelentkezett az O. Kft. képviselője vásárlási szándékával, amelynek az ajánlata mind az árra, mind a szállítási határidőkre nézve a legkedvezőbb volt. Ez a megítélés az üzleti tárgyalásokat vezető és a szerződést első helyen aláíró főmérnöktől és a vállalat igazgatójától származott. Ekkor már 1500 tonna tejpor, savópor és egyéb porított termék volt készleten. A vállalatnak a pénzhiány, a helyhiány és a termékek állagának megóvása végett szüksége volt a minél rövidebb szállítási határidőre. Az O. Kft.-vel konkrét szerződés jött létre, amely tartalmazta a szállítás mennyiségét, a szállítási ütemet és az árat is. A vállalat nehéz helyzete ellenére - a vevővel való tárgyalás során - körültekintően jártak el, miután arra meghívták a vevő bankszámláját kezelő bank igazgatóját, aki nyilatkozott arról, hogy a vevő az áru eladására a külföldi partnerével szerződést kötött, és ezért biztosított a fizetőképessége. Ez sem a korábbi szerződéskötéseknél, sem később nem volt gyakorlat vagy üzleti szokás. Írásbeli bankgaranciát nem kértek, ez másutt sem volt üzleti szokás vagy gyakorlat a belföldi értékesítésnél, mert lassította volna a gazdasági folyamatokat, és jelentős költségnövelő tényező lett volna. Az évenként - eladóként vagy vevőként kötött többszáz szerződésük egyike sem tartalmazott bankgaranciát. Még a legkörültekintőbb vezetői magatartással sem voltak a szerződéskötés után az O. Kft.-nél jelentkező értékesítési és fizetési nehézségek előreláthatók. A szerződéskötésben résztvevő valamennyi személy véleménye, megítélése az volt, hogy a szerződés - amely minden tartalmi és formai elemet tartalmazott - jó szerződés, és komoly segítséget nyújt a vállalat értékesítési gondjainak megoldásában.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem alapos.
A perben azt a kérdést kellett eldönteni, hogy a felperes részére az 1991. évre kitűzött prémiumfeladatokban szereplő kifizetést megvonó, illetve csökkentő, a felperes mulasztásával összefüggő ok fennáll-e. A mulasztás okát az alperes abban jelölte meg, hogy a szerződés megkötése előtt nem győződött meg az O. Kft. fizetőképességéről és a szállítási határidők ütemezése nem megfelelő. A perben és a felülvizsgálati eljárásban tényként volt megállapítható, hogy az említett szerződés megkötésekor, 1991 júniusában még nem volt szokás és gyakorlat a vevő fizetőképességének bankgaranciával való megerősítése. Ennek ellenére a felperes az adott helyzetben - ahogy erre az elsőfokú bíróság helytállóan utalt - kellően és körültekintően járt el. A szerződés megkötéséhez meghívta a vevő bankszámláját vezető pénzintézet igazgatóját, aki bizonyosnak tartotta a fizetési határidők megtartását. Ez azt jelenti, hogy a felperes az adott helyzetben megfelelően járt el.
A szállítási határidők megállapítását az alperes azért kifogásolta a prémium megvonása során, mert a szállítmányok ellenértéke a vállalathoz nem érkezett meg. E körben a Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a bankátutalások megléte, figyelemmel kísérése az erre létrehozott pénzügyi apparátus feladata, amely a főkönyvelő irányítása alá tartozik. Arra nem merült fel adat, hogy a pénzügyi osztálytól a felpereshez érkeztek-e jelzések, és a kellő intézkedéseket elmulasztotta. Ezt a perben az alperes nem bizonyította, ennélfogva az alperes mulasztása nem állapítható meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A perköltség viselése a Pp. 78. §-án, az illeték megfizetésére való kötelezés az 1993. évi LXXV. törvény 50. §-ának (1) bekezdésén alapul. (Legf. Bír. Mfv. II. 10 294/1993. sz.)
* A hatályon kívül helyezett Mt.</a> V. 62. §-a (3) bekezdésében kifejezett elvnek az ítélkezési gyakorlatban történő alkalmazását az 1992. évi XXII. tv. nem zárja ki.