adozona.hu
BH 1994.4.218
BH 1994.4.218
I. A földhivatali eljárás során csak a bejegyzés alapjául szolgáló okirat nyilvánvaló érvénytelensége vehető figyelembe, a földhivatalnak nem kell vizsgálnia, hogy a gazdasági társaság taggyűlése a törvényben és a társasági szerződésben meghatározott szabályoknak megfelelően járt-e el [1972. évi 31. tvr. 17. § (1) bek.]. II. A magánokirat bejegyzés alapjául csak akkor szolgálhat, ha a jogi személy képviseletében aláíró személy képviseleti jogosultsága az okiratból kitűnik [27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 76. § (
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú földhivatal az 1992. április 22-én kelt határozatával a szi.-i 17 774. számú tulajdoni lapon nyilvántartott 8477/9. hrsz.-ú, a Sz. Kft. tulajdonát képező ingatlanra a Sz-U. Kft. által benyújtott kérelemre megindított - jelzálogjog bejegyzésére irányuló - eljárást megszüntette. A határozat indokolásában megállapította, hogy a megszüntetésre azért került sor, mert a kérelmet 1991. április 1-jén visszavonták. Ezt követően a földhivatal az 1992. április 27-én hozott határozatával az e...
BH 1994.4.218 I. A földhivatali eljárás során csak a bejegyzés alapjául szolgáló okirat nyilvánvaló érvénytelensége vehető figyelembe, a földhivatalnak nem kell vizsgálnia, hogy a gazdasági társaság taggyűlése a törvényben és a társasági szerződésben meghatározott szabályoknak megfelelően járt-e el [1972. évi 31. tvr. 17. § (1) bek.].
II. A magánokirat bejegyzés alapjául csak akkor szolgálhat, ha a jogi személy képviseletében aláíró személy képviseleti jogosultsága az okiratból kitűnik [27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 76. § (2) bek. d) pont].
Az elsőfokú földhivatal az 1992. április 22-én kelt határozatával a szi.-i 17 774. számú tulajdoni lapon nyilvántartott 8477/9. hrsz.-ú, a Sz. Kft. tulajdonát képező ingatlanra a Sz-U. Kft. által benyújtott kérelemre megindított - jelzálogjog bejegyzésére irányuló - eljárást megszüntette. A határozat indokolásában megállapította, hogy a megszüntetésre azért került sor, mert a kérelmet 1991. április 1-jén visszavonták. Ezt követően a földhivatal az 1992. április 27-én hozott határozatával az előzőekben részletezett ingatlanra a jelzálogjogot 1 830 763,50 Ft és járulékai erejéig a Sz-U. Kft. javára bejegyezte.A felszámoló a jelzálogjog bejegyzését elrendelő elsőfokú határozat ellen nyújtott be fellebbezést.
A másodfokon eljárt alperes az 1992. október 13-án kelt határozatával az elsőfokú határozatnak az 1 479 726 Ft összegű jelzálogjog és járulékai bejegyzését elrendelő részét helybenhagyta, e vonatkozásban a fellebbezést elutasította. A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a Sz-U. Kft. és Sz. Kft. között 1992. január 7-én megkötött gazdasági megállapodás semmis, mert a Sz. Kft. a gazdasági megállapodás megkötése során megsértette a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) rendelkezéseit.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy amennyiben a földhivatali bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak nincs olyan alaki vagy tartalmi hiányossága, amely miatt az nyilvánvalóan érvénytelen, a földhivatal nem tagadhatja meg az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzést. A földhivatal az okirat keletkezésének körülményeit, a Gt.-ben rögzített jogszabályi előírások betartását nem vizsgálhatja.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát az elsőfokú földhivatali határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a Gt. alapján a perbeli szerződés megkötése kizárólag a taggyűlés hatáskörébe tartozik, ezért az alperesnek a taggyűlési jegyzőkönyv, illetőleg a taggyűlési határozat vizsgálata alapján meg kellett volna állapítania, hogy a szerződést a kft. taggyűlése jóváhagyta-e. Vizsgálni kellett volna továbbá, hogy a jelzálogjog bejegyzésének alapjául szolgáló okiratot a társaság képviseletére és a szerződés megkötésére jogosult személy írta-e alá. A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes nyújtott be felülvizsgálat iránti kérelmet. Álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság, mivel a földhivatali eljárásban nem kell külön vizsgálni, hogy a kft. ügyvezetője valóban az a személy-e, aki az okiratot aláírta. Ezen túlmenően a földhivatal elsősorban azt ellenőrzi, hogy az okiratban foglalt jognyilatkozat nyilvánvalóan érvénytelen-e. Az ingatlan-nyilvántartási eljárás keretében a szerződés érvényessége nem tehető kétségessé, ha az érvénytelenség az okiratból nem nyilvánvaló. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a másodfokú bíróság végrehajthatatlan határozatot hozott, mivel hatályon kívül helyezte az elsőfokú közigazgatási határozatot is, ugyanakkor az alperest kötelezte új eljárásra. Mindezek alapján a másodfokú ítélet megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A felperes ellenkérelme a megyei bíróság ítéletének hatályában való fenntartására irányult. A beavatkozó nyilatkozatában egyetértett a felülvizsgálati kérelmet benyújtó alperes álláspontjával.
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. (a továbbiakban: Itvr.) 15. §-ának (1) bekezdése értelmében bejegyzésnek olyan közokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat vagy ezeknek a közjegyző, illetőleg a bíróság által hitelesített másolata alapján van helye, amely a bejegyzés tárgyát képező jog vagy tény keletkezését, módosulását, illetve megszűnését igazolja. A 17. § (1) bekezdése szerint nem jegyezhető be a változás, ha az okiratnak olyan alaki vagy tartalmi hiányossága van, amely miatt az nyilvánvalóan érvénytelen. A Legfelsőbb Bíróság az Itvr. e rendelkezései alapján már több eseti határozatában kifejtette, hogy a földhivatali eljárás során csak a bejegyzés alapjául szolgáló okirat nyilvánvaló érvénytelensége vehető figyelembe.
A Gt. a társaság tagjainak belső jogviszonyaként szabályozza, hogy milyen döntések tartoznak a taggyűlés hatáskörébe. A társaság külső jogviszonyát illetően az ügyvezető képviseleti joga harmadik személyekkel szemben nem korlátozható [Gt. 199. § (2) bekezdése]. Ezért a jelzálogjog bejegyzésére irányuló eljárásban a földhivatalnak nem kell vizsgálnia, hogy a kft. taggyűlése a törvényben és a társasági szerződésben meghatározott szabályoknak megfelelően járt-e el. A megyei bíróság ezzel ellentétes álláspontjával a Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet. Helyesen állapította meg ugyanakkor a másodfokú bíróság, hogy a jelzálogjog bejegyzésének alapjául szolgáló okiratból nem állapítható meg, hogy az okiratot a társaság képviseletére és a szerződés megkötésére jogosult személy írta-e alá. Az Itvr. végrehajtásáról szóló 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 76. §-a (2) bekezdésének d) pontja értelmében a magánokirat bejegyzés alapjául csak akkor szolgálhat, ha az okiratot a jogi személy nevének feltüntetésével szabályszerűen aláírták. A bejegyzés alapjául elfogadott gazdasági megállapodás tartalmazza ugyan a szerződést megkötő társaságok bélyegzőlenyomatát, a szerződést kézjeggyel ellátó személyek nevét és képviseleti jogosultságát, azonban az okirat nem tünteti fel, így az okiratból nem állapítható meg, hogy azt a kft.-k ügyvezető igazgatói írták-e alá. Az okirat ezért a jelzálogjog bejegyzésének alapjául nem fogadható el. A fentieken túlmenően rámutat arra is a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú földhivatal a perbeli ügyben egy eljárásban két határozatot hozott. Az 1992. április 22-én kelt határozatával az eljárást megszüntette arra hivatkozva, hogy a kérelmet 1992. április 1-jén visszavonták. Az 1992. április 27-én kelt határozatában ugyanakkor a jelzálogjogot bejegyezte annak ellenére, hogy az iratokból egyértelműen megállapíthatóan a földhivatal azonos ügyben hozta meg korábban az eljárást megszüntető határozatot. Az elsőfokon eljárt földhivatal az 1992. április 22-én kelt határozatával a felperes kérelmét, az 1992. április 27-én kelt határozatával pedig a felperessel szerződést kötő perbeli beavatkozó kérelmét teljesítette. Az elsőfokú hatóság ezt az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 61. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján, az április 22-én kelt határozatának módosításával tehette volna meg, az április 27-én kiadott újabb határozat azonban a korábbi megszüntető határozatot nem érintette. Mindezek alapján tévedett a másodfokú bíróság, amikor ítéletének indokolásában azt állapította meg, hogy azért törvénysértő az alperes határozata, mert az eljárás során a földhivatalok nem vizsgálták a felek között megkötött szerződés érvényességét. Az 1992. április 27-én kelt elsőfokú határozat meghozatala előtt a földhivatal az eljárás megszüntetéséről más szám alatt már hozott határozatot. Az iratokból kitűnően a szerződéskötő felek ugyanis azonos jog bejegyzése iránt, egymásra tekintettel indítottak földhivatali eljárást, és tettek az ügyben a hatóság előtt nyilatkozatokat. A felek egymásnak ellentmondó nyilatkozatai nem keletkeztetnek két államigazgatási ügyet, akkor sem, ha a hatóság azokat eltérő szám alatt iktatja.
Helyesen mutatott rá ugyanakkor az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy amennyiben a közigazgatási perben a bíróság az elsőfokú közigazgatási határozatot is hatályon kívül helyezi, új eljárás szükségessége esetén arra az elsőfokú közigazgatási szerv kötelezhető, mivel ez esetben már nincs elbírálható elsőfokú határozat. Megalapozott a felülvizsgálati kérelem a tekintetben is, hogy a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó 212. §-ának (1) bekezdése, valamint a 253. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét ítélettel változtathatja meg. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XL. törvény 34. §-ának (2) bekezdése alapján viszont a másodfokú bíróság helyesen jelölte meg a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetet az ügy felperesének és a felszámolót a felperes képviselőjének. A felülvizsgálat iránti kérelem e vonatkozásában nem megalapozott.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a közigazgatási határozatokat ugyancsak megváltoztatva elrendelte a jelzálogjog törlését az ingatlan-nyilvántartásból. Az ügyben eljárt közigazgatási szervek új eljárásra kötelezését mellőzte, mivel az elsőfokú hatóság korábban hozott határozatával a jelzálogjog bejegyzésére irányuló eljárást már megszüntette. (Legf. Bír. Kfv. III. 25 740/1993. sz.).