adozona.hu
BH 1994.3.166
BH 1994.3.166
A közalkalmazott tanító esetében akkor lehet a munkakörre vonatkozóan több felsőfokú iskolai végzettséget a fizetési osztályba sorolás szempontjából elismerni, ha a munkavállaló a munkaköre ellátásához előírtnál magasabb iskolai végzettséggel is rendelkezik. Az adott munkakörhöz szükséges iskolai végzettségnél alacsonyabb szintű végzettség általában nem ad alapot a magasabb fizetési osztályba történő előresorolásra [1992. évi XXXIII. tv. 63. § (3) bek. a) pont, (4) bek., 13/1986. (VIII. 1.) MM. 33. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest a munkáltatója a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény és végrehajtási rendelete alapján a D fizetési osztályba sorolta be, figyelembe véve a J. Tanítóképző Főiskolán szerzett főiskolai végzettségét.
A felperes a besorolást azért tartotta sérelmesnek, mert megítélése szerint az F fizetési osztályba tartozik, tekintve, hogy a tanítói diplomáját megelőzően, 1976-ban az S. Óvónőképző Intézetben oklevelet kapott. A 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 13. §-a szerint pedig az óvónő...
BH 1994.3.166 A közalkalmazott tanító esetében akkor lehet a munkakörre vonatkozóan több felsőfokú iskolai végzettséget a fizetési osztályba sorolás szempontjából elismerni, ha a munkavállaló a munkaköre ellátásához előírtnál magasabb iskolai végzettséggel is rendelkezik. Az adott munkakörhöz szükséges iskolai végzettségnél alacsonyabb szintű végzettség általában nem ad alapot a magasabb fizetési osztályba történő előresorolásra [1992. évi XXXIII. tv. 63. § (3) bek. a) pont, (4) bek., 13/1986. (VIII. 1.) MM. 33. §].
A felperest a munkáltatója a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény és végrehajtási rendelete alapján a D fizetési osztályba sorolta be, figyelembe véve a J. Tanítóképző Főiskolán szerzett főiskolai végzettségét.A felperes a besorolást azért tartotta sérelmesnek, mert megítélése szerint az F fizetési osztályba tartozik, tekintve, hogy a tanítói diplomáját megelőzően, 1976-ban az S. Óvónőképző Intézetben oklevelet kapott. A 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 13. §-a szerint pedig az óvónőképzőben szerzett végzettséget főiskolai végzettségként kell figyelembe venni. A közalkalmazottak jogállásáról rendelkező 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 63. §-ának (4) bekezdése alapján pedig az F fizetési osztályba kell átsorolni azt a közalkalmazottat, akit a Kiemelt, illetve Felső közalkalmazotti osztályba soroltak be, és itt legalább 6 év közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel, valamint legalább két, a munkaköre ellátásához szükséges vagy ezzel összefüggő főiskolai végzettséggel rendelkezik. A felperes besorolás elleni kifogását az alperes munkáltató és az egyeztetés keretében sem orvosolta, ezért keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz, kérve a besorolásának megváltoztatását.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta, és annak helyt adott. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a magyar oktatási rendszerben az óvodai oktatás, valamint az alsó tagozaton folyó oktatás egymással összefüggő folyamatot mutat, az óvodai képzésre ráépül az általános iskola alsó tagozatának 1., 2. osztályaiban folytatott oktató-nevelő munka. Megítélése szerint az alsó tagozatos tanulókkal való foglalkozásban az óvónői képesítésnek komoly szerepe lehet és van, a kisiskolások oktatását ez a képzettség jól szolgálja, és hatékony mértékben elősegíti. Mivel mind a tanítónői, mind az óvónői oklevél egyaránt jogosít pedagógus munkakör betöltésére, ezért a bíróság alkalmazhatónak találta a felperes esetében a Kjt. 63. §-ának (4) bekezdését, és úgy foglalt állást, hogy az alsó tagozatos tanítói munkakör ellátásával összefüggő képesítésnek kell tekinteni az óvodapedagógusi végzettséget.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében vitatta, hogy a tanítói munkakör ellátásával összefüggne az óvodapedagógusi végzettség. Hivatkozott az alapfokú oktatási intézmények működéséről szóló 13/1986. (VIII. 1.) MM rendeletre, amely az általános iskolai pedagógusi munkakört tanítói vagy tanári szakképesítéshez köti, de az óvónői végzettséget nem írja elő feltételként. Álláspontja szerint az összefüggésnek az is egy formális cáfolata, hogy az óvodapedagógusi és a tanítói képzettséget is más oktatási rendszerű, más szisztémájú felsőoktatási intézményben oktatják. Véleménye szerint az F fizetési osztállyal az olyan szakképzettséget kívánta honorálni a jogalkotó, amely a konkrét munkakör ellátását magasabb színvonalon teszi lehetővé.
A felperes kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Arra hivatkozott, hogy az óvodára épülő iskolarendszert figyelembe véve a törvényben meghatározott feltételeknek megfelel, és magasabb fizetési osztályba való sorolását a bíróság helytállóan végezte el.
Az alperes fellebbezése megalapozott.
A periratokból megállapítható, és az alperes sem vitatta, hogy a felperes két felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik. Mindkét végzettsége alapján a 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet mellékletének I. pontja szerint a Felső közalkalmazotti osztályba kell sorolni. A Felső közalkalmazotti osztályon belül a Kjt. 63. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint a D fizetési osztályba a főiskolai végzettséget igénylő munkakört ellátó tartozik. A Kjt. 63. §-ának (4) bekezdése az F fizetési osztályba történő átsoroláshoz feltételként a legalább 6 éves közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt írja elő, amely feltételnek a felperes szintén megfelel. A korábban már hivatkozott 13/1986. (VIII. 1.) MM rendelet 33. §-a szerint az általános iskolai pedagógusnak tanítónői vagy tanári szakképesítéssel kell rendelkeznie. A felperes által ellátott tanítói munkakörhöz tehát a tanítói diploma szükséges, amelyet a felperes a J. Tanítóképző Főiskolán szerzett meg.
Az óvónői képesítést a tanítói munkakörhöz a jogszabályok nem írják elő, tehát a bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a tanítói munkakörrel összefüggésbe hozható-e az óvónői diploma. A magyar oktatási rendszer tagozódására és egymásra épülésére vonatkozóan kétségkívül helytállóak az elsőfokú bíróság megállapításai, és az sem vonható kétségbe, hogy az alsó tagozatos általános iskolások oktatásában nagy segítséget nyújthat a pedagógusnak az óvónői képesítése. Ez a képzettség azonban csak oly módon hozható összefüggésbe a tanítói munkakörrel, amennyiben a pedagógus empatikus készségét esetleg kiteljesítve fokozza a tanulókkal való bánásmód, a gyerekekkel való kapcsolatteremtés képességét. Ezek azonban nagy részben a pedagógus személyiségén keresztül hatnak, részben pedig olyan helyettesíthető ismereteket nyújtanak, amelyeket az általános iskolai tanítóképzés keretében is megszereznek a pedagógusok. A bíróság álláspontja szerint ez a tudásanyag inkább a munkavállaló oldaláról jelent a munkakör ellátását segítő és könnyítő ismeretet, nem pedig a tanulók szempontjából biztosít lehetőséget tágabb, magasabb szintű ismeret szerzésére. A másodfokú bíróság egyetért az alperesnek azzal az álláspontjával, hogy a jogalkotó szándéka az F fizetési osztály létrehozásával arra irányult, hogy anyagilag is ösztönözze és elismerje a közalkalmazottak részéről azt a szándékot, hogy a munkakörük ellátásához mind magasabb szintű ismereteket szerezzenek, és ezeket intézményi keretek között sajátítsák el, amelyeket az adott oktatási intézmény diplomával is hitelesít.
Kétségtelen, hogy a Kjt. 63. §-ának (4) bekezdésében a jogalkotó nem fogalmazott a szükséges pontossággal, és a munkakör ellátásával összefüggő iskolai végzettséget nem a jogalkalmazók részéről elvárt egzakt módon írta körül. A bíróság álláspontja azonban az, hogy a törvény szelleméből is adódóan az átsorolásoknál nem lehet a munkakörrel való összefüggést kiterjesztően értelmezni, a jogalkotó nem általában a több felsőfokú végzettséget kívánta elismerni a magasabb fizetési osztályba sorolással, hanem arra orientálta a munkavállalókat, hogy az adott munkakörük ellátását elősegítő magasabb iskolai végzettséget szerezzék meg. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint akkor lehet a munkakörre vonatkozóan több felsőfokú iskolai végzettséget elismerni, ha a munkavállaló a munkaköre ellátásához előírtnál magasabb iskolai végzettséggel is rendelkezik. Az adott munkakörökhöz szükséges iskolai végzettségnél alacsonyabb szintű végzettség általában nem ad alapot a magasabb fizetési osztályba történő előresorolásra.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Veszprém Megyei Bíróság 3. Mf. 20 371/1993. sz.)