adozona.hu
BH 1994.3.165
BH 1994.3.165
A kollektív szerződés - a végkielégítés mértéke vonatkozásában is - eltérhet a törvényben meghatározott szabálytól, ha a munkavállalóra kedvezőbb feltételeket állapít meg. Ha azonban a feltételek a munkavállaló magatartása miatt nem valósultak meg, nem tarthat igényt a hosszabb időtartamú végkielégítésre [Mt. 13. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1970. december 3-tól dolgozott tervező munkakörben az alperes igazgatóságánál. Az alperes 1992. augusztus 19-én munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. Arra hivatkozott, hogy a munkahelye kft.-vé alakul, emiatt a munkaköre megszűnik. Az alperes a felmondásban arra is utalt, hogy a felperes részére azonos munkabérrel a korábbival megegyező (tervező) munkakört ajánlott fel, ezt azonban a felperes nem fogadta el. Az alperes a felperest a munkavégzés alól az 1992. évi XXII. tö...
BH 1994.3.165 A kollektív szerződés - a végkielégítés mértéke vonatkozásában is - eltérhet a törvényben meghatározott szabálytól, ha a munkavállalóra kedvezőbb feltételeket állapít meg. Ha azonban a feltételek a munkavállaló magatartása miatt nem valósultak meg, nem tarthat igényt a hosszabb időtartamú végkielégítésre [Mt. 13. § (3) bek.].
A felperes 1970. december 3-tól dolgozott tervező munkakörben az alperes igazgatóságánál. Az alperes 1992. augusztus 19-én munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. Arra hivatkozott, hogy a munkahelye kft.-vé alakul, emiatt a munkaköre megszűnik. Az alperes a felmondásban arra is utalt, hogy a felperes részére azonos munkabérrel a korábbival megegyező (tervező) munkakört ajánlott fel, ezt azonban a felperes nem fogadta el. Az alperes a felperest a munkavégzés alól az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 93. §-ának (1) bekezdése alapján felmentette, és részére hathavi átlagkeresetnek megfelelő összegű végkielégítést állapított meg.A felek között a felperes által igényelt többlet-végkielégítés tárgyában megtartott egyeztetés eredménytelen volt. A felperes az alperesnél hatályos kollektív szerződés 7/A. §-ának (5) bekezdése alapján a részére járó többlet végkielégítés iránt nyújtott be keresetlevelet a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 157 904 forint végkielégítés és bírósági eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperesnek azért jár megemelt összegű végkielégítés, mert részére az alperes "független" munkáltatónál ajánlott fel másik munkakört, ez pedig a bíróság álláspontja szerint nem tekinthető megfelelőnek. Végül utalt arra is, hogy a Legfelsőbb Bíróság MK 154. számú állásfoglalásában szereplő jogutódlásnak az adott ügyben azért nincs jelentősége, mert a "jogutódlás az alperesi kollektív szerződésre nem terjed ki".
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és kérte a kereset elutasítását.
A megyei bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, elutasította a felperes keresetét, és mellőzte az alperesnek az illetékben történt marasztalását. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a perben szereplő T. Kft. olyan egyszemélyes társaság, amelyet kizárólag az alperes a saját vagyonából hozott létre. Emiatt ez a gazdasági társaság a Legfelsőbb Bíróság MK 154. számú állásfoglalása értelmében az alperesnek munkajogi szempontból jogutóda. Ezért az alperest a felperes munkaviszonya szempontjából olyannak kell tekinteni, amelynél e munkaviszony folyamatosan tovább tartott (folytatódott) volna. A gazdasági társaság megalakulásának meghiúsulása esetén a felperes az alperestől kérhette volna munkaviszonya további fenntartását. Ha pedig a felajánlottnál kedvezőtlenebb munkaszerződést kívánt volna kötni a kft. a felperessel, a felperes a munkaviszonya megszüntetéséről szóló megállapodást az Mt. 7. §-ának (1) bekezdése alapján megtámadhatta volna.
A jogerős ítélet ellen, annak hatályon kívül helyezése és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyása végett a felperes a törvényes határidőben - jogszabálysértésre hivatkozva - felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Álláspontja szerint az alperes olyan munkahelyen ajánlott fel a részére munkakört, amely a felajánlás időpontjában még nem létezett. Az adott ügyben a Legfelsőbb Bíróság MK 154. számú állásfoglalása - egyebek mellett - azért sem alkalmazható, mert az új munkaszerződés megkötésének szükségessége következtében jogutódlásról nem lehet szó. Utalt arra is, hogy azonos tényállások mellett az eljárt bíróságok ellentétes tartalmú ítéleteket hoztak, ezáltal jogbizonytalanság keletkezett.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 13. §-ának (3) bekezdése értelmében "kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása e törvény harmadik fejezetében meghatározott szabályoktól - ha e törvény másképp nem rendelkezik - eltérhet. Ennek feltétele, hogy a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapítson meg". A végkielégítésre vonatkozóan az alperes 1992. július 1-jétől hatályos kollektív szerződésének 7/A. §-a a Munka Törvénykönyvétől eltérő, a munkavállalókra kedvezőbb feltételeket írt elő. Az említett rendelkezés (5) bekezdése szerint: "Átszervezés, technikai, technológiai váltás miatt munkahely-felszámolás, létszámcsökkentés esetén amennyiben a dolgozó képzettségének, iskolai végzettségének, szakmai gyakorlatának megfelelő munkakör felajánlására nincs lehetőség és más munkakörbe történő átképzése nem valósítható meg - a végkielégítés a (3)-(4) bekezdésben meghatározott mértéken felül az alábbiak szerint emelkedik..." A perben eldöntendő kérdés tehát az volt, hogy az alperes megfelelő munkakört ajánlott-e fel a felperesnek, illetve a munkakör visszautasítása a felperes részéről alapos okkal történt-e, ennek folytán a felemelt összegű végkielégítésre jogosulttá vált-e.
A felperes az alperesnél tervezőként dolgozott, részére az alperes ugyanezt a munkakört ajánlotta fel, változatlan személyi alapbérrel. A munkakör és a személyi alapbér azonosságát a felperes nem vitatta.
Az alperesnél hatályos kollektív szerződés a végkielégítésre való jogosultságot [a Munka Törvénykönyve 95. §-ának (1) bekezdésével egyezően] a 7/A. §-a (1) bekezdésében akkor állapítja meg, ha a munkaviszony a munkáltató rendes felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése... következtében szűnik meg. Az idézett rendelkezés (5) bekezdése pedig felemelt összegű végkielégítést ír elő arra az esetre, ha a végkielégítésre vonatkozó általános feltételek mellett különös feltételek (pl. a megfelelő munkakör felajánlásának hiánya) is megvalósultak.
A kollektív szerződés azonban nem írja elő, hogy a munkakör csak akkor tekinthető megfelelőnek, ha annak elfogadása nem vezet a munkaviszonynak az alperesnél történő megszüntetéséhez. A felülvizsgálati kérelemnek az ezzel ellentétes állítása tehát téves.
A Legfelsőbb Bíróság MK 154. számú állásfoglalásában az Mt. 86. §-a, továbbá a törvénynek a végkielégítésre vonatkozó rendelkezései értelmezése körében kifejtette, hogy a munkaviszonyt a munkáltató jogutódlással való megszűnése (megváltozása) nem érinti, továbbá a jogutódnál változatlanul fennmaradó munkaviszony későbbi megszűnésekor a végkielégítésre való jogosultság szempontjából a jogelődnél fennállott munkaviszony tartamát is figyelembe kell venni.
A felek egyező előadása alapján hitelt érdemlően megállapítható, hogy az alperes kizárólagos tulajdonosa annak a gazdasági társaságnak (T. Kft.), ahol a felperesnek (és munkatársainak) a korábbival megegyező munkakört felajánlotta, (őket) változatlan feltételekkel a gazdasági társaságba való vagyonbevitel mellett tovább foglalkoztatta volna. Ezért az adott esetben a munkáltató személyében következett volna be változás. Ez azonban - eltérő megállapodás hiányában - nem vezetett volna a munkaviszony megszűnéséhez, azt változatlanul fennállónak kellett volna tekinteni. A munkaviszony fennállása következtében pedig az Mt. 95. §-ának (1) bekezdése folytán a munkavállaló a végkielégítésre nem szerzett volna jogosultságot.
Az alperes annak ellenére, hogy az előzőek szerint kizárólag a munkáltató személyében következett be változás, a felperes munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette, és részére a törvénynek [Mt. 95. §-a, kollektív szerződés 7/A. §-ának (1) bekezdése] megfelelő mértékű végkielégítést fizetett meg.
Az alperesnek akft.-ben fennálló kizárólagos tulajdonosi minőségére tekintettel nem helytálló a munkaügyi bíróság ítélete indokolásának az a része, hogy az alperes egy tőle "független" munkáltatónál ajánlott fel munkakört a felperesnek. A megyei bíróság ítéletének az ezzel ellentétes döntése tehát helyes.
Az iratok tartalma alapján és a jogszabályok értelmezése folytán tehát megállapítható, hogy a felperes olyan munkakör elfogadását utasította el, amely megfelelő volt, ezért a kollektív szerződés 7/A. §-ának (5) bekezdésében meghatározott többlet-végkielégítésre nem szerzett jogosultságot.
A kifejtettek alapján a megyei bíróság a törvénynek megfelelően változtatta meg a munkaügyi bíróság ítéletét. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségéről lemondott, ezért a Legfelsőbb Bíróságnak erről nem kellett rendelkeznie [Pp. 78. §-ának (2) bekezdése]. (Legf Bír. Mfv. I. 10 353/1993. sz.)