adozona.hu
BH 1994.2.113
BH 1994.2.113
I. A köztisztviselővel szemben elrendelt fegyelmi eljárásban az ügy érdeméről a fegyelmi tanács dönt. Annak tagjait a fegyelmi jogkör gyakorlója jelöli ki, és nem vehet részt a fegyelmi tanács eljárásában és a döntés hozatalában tagként, illetve jegyzőkönyvvezetőként, akit a vizsgálat során tanúként ki- vagy szakértőként meghallgattak (1992. évi XXIII. tv. 53. §). II. A köztisztviselő fegyelmi ügyében a fegyelmi tanács tárgyalását úgy kell kitűzni, hogy arról a felek az értesítést a tárgyalás előtt legalább
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a felperes 1989. július 17-től dolgozott az alperesnél, az N. I. előadója volt.
Az alperes 1992 júniusában fegyelmi eljárást indított ellene, mert a félfogadási időben az egyik ügyféllel szemben megengedhetetlen magatartást tanúsított, és ezért határozatával hivatalvesztés büntetéssel sújtotta. A felperes ugyanis a pályakezdők munkanélküli-segélyét kérelmezőt az ügyintézés során "szívem"-nek szólította, letegezte, aki ezen felháborodva az asztalon lévő iratokat ...
BH 1994.2.113 I. A köztisztviselővel szemben elrendelt fegyelmi eljárásban az ügy érdeméről a fegyelmi tanács dönt. Annak tagjait a fegyelmi jogkör gyakorlója jelöli ki, és nem vehet részt a fegyelmi tanács eljárásában és a döntés hozatalában tagként, illetve jegyzőkönyvvezetőként, akit a vizsgálat során tanúként ki- vagy szakértőként meghallgattak (1992. évi XXIII. tv. 53. §).
II. A köztisztviselő fegyelmi ügyében a fegyelmi tanács tárgyalását úgy kell kitűzni, hogy arról a felek az értesítést a tárgyalás előtt legalább 48 órával korábban megkapják [1992. évi XXIII. tv. 54. § (1) bek.].
Az irányadó tényállás szerint a felperes 1989. július 17-től dolgozott az alperesnél, az N. I. előadója volt.Az alperes 1992 júniusában fegyelmi eljárást indított ellene, mert a félfogadási időben az egyik ügyféllel szemben megengedhetetlen magatartást tanúsított, és ezért határozatával hivatalvesztés büntetéssel sújtotta. A felperes ugyanis a pályakezdők munkanélküli-segélyét kérelmezőt az ügyintézés során "szívem"-nek szólította, letegezte, aki ezen felháborodva az asztalon lévő iratokat lesöpörve távozott. A felperes ekkor az ajtaja előtt várakozók előtt kijelentette: "valaki fogja meg, és vágja szájon".
A felperes a keresetlevelében a hivatalvesztés büntetésnek megrovásra való mérséklését kérte. A rossz idegállapotára és a fáradtságára hivatkozott.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetét. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes nem vitatta a terhére rótt cselekmények elkövetését, vétkes magatartása azonban nem felelt meg a kulturált ügyintézés követelményeinek. A társadalom - a szakmai hozzáértésen túl - elvárja a köztisztviselőktől az ügyintézés kulturáltságát is.
A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Az elsőfokú bíróság által feltárt tényállást tisztázottnak és az abból levont következtetést helytállónak találta.
A felperesnek a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelme a másodfokú ítélet megváltoztatására, a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére, 1992. július 22-től a határozathozatalig terjedő időszakra az átlagkeresetének, valamint az első-, másodfokú és a felülvizsgálati eljárás költségének a megfizetésére irányult. Álláspontja szerint mind az első-, mind a másodfokú bíróság ítélete azért volt törvénysértő, mert nem vette figyelembe a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvénynek (Ktv.) a fegyelmi eljárásról rendelkező szakaszait. A bíróságok által elbírált és hatályban tartott fegyelmi határozat nem felelt meg e rendelkezéseknek. A vizsgálóbiztos által tanúként kihallgatott J. S.-t 1992. július 20-án a fegyelmi tanács tagjának jelölték ki, e kijelölést azonban 1992. július 21én visszavonták. A kijelölése a Ktv. 53. §-a (3) bekezdésének c) pontjába ütközött, a visszavonás is jogellenes volt, miután a fegyelmi tanács tagjainak kijelölésével a fegyelmi tanács eljárása már megindult. Az alperes nem tartotta be a Ktv. 54. §-a (1) bekezdésének rendelkezéseit, mert a fegyelmi tanács tárgyalására szóló idézés kézhezvétele és a tárgyalás időpontja között nem volt meg a 48 órás időköz.
Az alperes az észrevételében előadta, hogy betartotta a törvény által előírt 48 órás időközt, mert a vizsgálóbiztos az értesítést 1993. július 20-án délelőtt fél 9 előtt átadta a felperesnek, az idézése pedig július 22-ére, délelőtt fél 9-re szólt. J. S. nem vett részt a fegyelmi tanács munkájában, mert július 21-én már észlelték, hogy a személye kizárt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény IV. fejezete foglalkozik a köztisztviselők fegyelmi és kártérítési felelősségével, egyúttal meghatározza a fegyelmi eljárás garanciális szabályait. A Ktv. 53. §-ának (1)-(2) és (3) bekezdései értelmében az ügy érdeméről a fegyelmi tanács dönt, annak tagjait a fegyelmi jogkör gyakorlója jelöli ki, és nem vehet részt a fegyelmi tanács eljárásában és a döntés hozatalában tagként, illetve jegyzőkönyvvezetőként, akit a vizsgálat során tanúként ki- vagy szakértőként meghallgattak. J. S. csoportvezetőt 1992. július 10-én az ügy körülményeire tanúként kihallgatták. A fegyelmi jogkör gyakorlója 1992. július 20-án ugyan kijelölte a fegyelmi tanács tagjának, de július 21-én ezt a kijelölést visszavonta, és erről a felperest is értesítette. A kijelölt, majd a tisztségből visszahívott J. S. semmiféle eljárási cselekményben nem vett részt, minthogy a fegyelmi tanács az eljárását 1992. július 22-én kezdte meg az erre a napra kitűzött tárgyalással. A felperes jogi képviselője a felülvizsgálati eljárás során nem tudott olyan eljárási cselekményt megjelölni, amelyben J. S. részt vett volna, és nem indokolta meg azt az állítását sem, hogy miért volt jogellenes a fegyelmi tanács összeférhetetlen tagjának július 21-én történő visszahívása és az új tag kijelölése. Megalapozatlan a felperesnek a tárgyalási időköz be nem tartására alapított felülvizsgálati kérelme is. A Ktv. 54. §-ának (1) bekezdése szerint a fegyelmi tanács tárgyalását úgy kell kitűzni, hogy arról a felek az értesítést a tárgyalás előtt legalább 48 órával korábban megkapják. A felperes sem vitatta, hogy 1992. július 20-án átvette a július 22-re szóló idézést. A tárgyalási időköz - a 48 óra - hiánya alap lehet a tárgyalás elhalasztására, de nincs akadálya a tárgyalás megtartásának, ha a felek megjelentek, és nem kérik a tárgyalás elhalasztását. A felperes jogi képviselővel járt el a fegyelmi tanács előtt, nem kifogásolta a fegyelmi tanács összetételét és a tárgyalási időközt, nem kérte a tárgyalás elhalasztását. Ilyen irányú kifogást sem az első-, sem a másodfokú bírósági eljárás során nem terjesztettek elő, kizárólag a felülvizsgálati kérelmét alapította az előzőek szerint alaptalannak talált állításaira.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre figyelemmel a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10 127/1993. sz.)