adozona.hu
BH 1994.2.111
BH 1994.2.111
Ha az üzemnek a vállalkozó által történt átvételével a munkáltató személyében olyan jogutódlás következik be, amely a munkavállalók munkaviszonyát nem érinti, és az a jogutóddal változatlanul fennáll, a munkavállalók sem végkielégítést, sem felmentési járandóságot nem igényelhetnek [1990. évi LXXIV. tv, MK 154. sz.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint az I. r. felperes 1967. június 16-tól, a II. r. felperes 1976. december 22-től, a III. r. felperes 1974. június 15-től, a IV. r. felperes pedig 1977. szeptember 8-tól állt az alperessel munkaviszonyban, és valamennyien az alperes d.-i cukrászüzemében dolgoztak. Ezt az üzemet az alperessel 1989. június 9-én kötött szerződés alapján 1989. június 16-tól 1994. június 15. napjáig terjedő időben történő szerződéses üzemeltetésre P. F. d.-i vállalkozó vette át, ez azonb...
BH 1994.2.111 Ha az üzemnek a vállalkozó által történt átvételével a munkáltató személyében olyan jogutódlás következik be, amely a munkavállalók munkaviszonyát nem érinti, és az a jogutóddal változatlanul fennáll, a munkavállalók sem végkielégítést, sem felmentési járandóságot nem igényelhetnek [1990. évi LXXIV. tv, MK 154. sz.].
Az irányadó tényállás szerint az I. r. felperes 1967. június 16-tól, a II. r. felperes 1976. december 22-től, a III. r. felperes 1974. június 15-től, a IV. r. felperes pedig 1977. szeptember 8-tól állt az alperessel munkaviszonyban, és valamennyien az alperes d.-i cukrászüzemében dolgoztak. Ezt az üzemet az alperessel 1989. június 9-én kötött szerződés alapján 1989. június 16-tól 1994. június 15. napjáig terjedő időben történő szerződéses üzemeltetésre P. F. d.-i vállalkozó vette át, ez azonban a felpereseknek az alperessel fennálló munkaviszonyát nem érintette. Az 1990. évi LXXIV. törvény 7. §-ának (1) bekezdése alapján az előbbi szerződésből az alperest megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek az Állami Vagyonügynökségre (ÁVÜ) szálltak át. Az ÁVÜ meghatalmazott útján 1992. április 22-én szerződést kötött P. F. vállalkozóval, amely szerint a felek az 1989. június 9-i szerződést az új szerződésben meghatározott módosításokkal 1992. május 1. napjától 1994. június 15. napjáig hatályban tartják. A módosítások főleg a vállalkozó díjfizetési kötelezettségét érintették, és a 7. pontban azt tartalmazták, hogy "vállalkozó kötelezi magát arra, hogy az üzletben a jelen szerződés módosításáig munkaviszony keretében foglalkoztatott dolgozókkal munkaviszonyt létesít azt követően, hogy a vállalattal a dolgozók munkaviszonyát megszüntették". E szerződés alapján a felpereseket változatlan munkafeltételekkel a vállalkozó tovább foglalkoztatta, és a felperesek a másodfokú ítélet meghozatalakor is a vállalkozó alkalmazásában álltak. Az alperes 1992. április 30. napjával a felperesek munkakönyvébe azt jegyezte be, hogy az alperessel a munkaviszonyuk megszűnt.A felperesek az elsőfokú bíróság előtt az alperesnek a felmondási járandóság és végkielégítés megfizetésére kötelezését kérték. Az alperes elutasítást kért, és arra hivatkozott, hogy a munkaviszony megszüntetése közös megegyezéssel történt.
Az elsőfokú bíróság úgy találta, hogy az alperes nem bizonyította a felpereseknek a munkaviszonyuk megszüntetéséhez adott beleegyezését. Ezért az alperes a felperesek munkaviszonyát jogszerűen csak felmondással szüntethette volna meg, amely esetben végkielégítéssel és a felmentési időre átlagkeresettel tartozott volna a felpereseknek. Ezt az elsőfokú bíróság megítélte a felperesek javára, míg a felmondási járandóság iránti keresetet elutasította, ugyanis a felperessel már a munkaviszonyuk megszűnését követő napon a korábbival azonos munkabérrel munkába álltak.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérve. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperesek keresetét elutasította, és a felpereseket kötelezte a perköltség megfizetésére. Az ítélet indokolása szerint az 1990. évi LXXIV. törvény rendelkezései alapján a cukrászüzem jogosultja személyében jogutódlás következett be, ez azonban a felperesek munkaviszonyát nem érintette, az változatlanul fennmaradt. A felpereseknek ilyen körülmények között változatlan feltételekkel történő továbbfoglalkoztatása - az MK 154. számú állásfoglalás értelmében - olyan jogutódlást állapít meg, amely a felperesek munkaviszonyának fennállását nem érintette. Erre tekintettel a munkaviszony megszűnése hiányában a felperesek végkielégítésre és felmentési járandóságra nem jogosultak.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel. Ebben a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperesnek a perköltség megfizetésére kötelezését kérték. Arra hivatkoztak, hogy a másodfokú ítélet jogszabálysértő, mert az adott esetben nem valósult meg az MK 154. számú állásfoglalásnak az az eleme, amely szerint a jogutódnak az átadó jogaiba kell lépnie annyiban, hogy a munkavállalók tényleges továbbfoglalkoztatását vállalja, arra köteles. Ebben az esetben azonban a felperesek eddigi határozatlan idejű munkaviszonya az alperesnél megszűnt, és P. F. új munkaviszony létesítésére vállalt kötelezettséget, nyilvánvalóan nem tovább, mint 1994. június 15-ig. Ezért jogutódlás hiányában a felpereseknek az alperessel fennálló munkaviszonya megszűnt úgy, hogy a felperesek az alperestől végkielégítésre és felmentési járandóságra jogosultak.
Az alperes a megtámadott ítélet helybenhagyását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A megállapított tényállásból kitűnően a felperesek korábban az alperes munkavállalói voltak, a cukrászüzemet vezető vállalkozóval együtt, akinek a munkaviszonya azonban szünetelt. Az üzemnek a vállalkozó által történt átvételével a munkáltató személyében olyan jogutódlás következett be, amely a felperesek munkaviszonyát nem érintette, az a jogutóddal változatlanul jogilag és ténylegesen fennáll (MK 154. számú állásfoglalás). Ezért a felperesek az alperestől sem végkielégítést, sem felmentési járandóságot jogszerűen nem igényelhetnek. Ennélfogva a felülvizsgálati kérelemmel támadott másodfokú ítélet megalapozott és törvényes.
A felperesek az alperessel határozatlan időre szóló munkaviszonyban álltak, s a jogutódlás folytán ilyen jogviszony áll fenn P. F. vállalkozóval is. Az ÁVÜ és a vállalkozó között létrejött szerződés nem alkalmas a jelen perbeli felperesek munkaviszonya munkafeltételeinek módosítására, és ebből a szempontból egymagában közömbös. Ebből a szempontból nincs jelentősége az alperes azon intézkedésének sem, amellyel a felperesek munkakönyvébe azt jegyezte be, hogy a felpereseknek a vele fennálló munkaviszonya 1992. április 30-án megszűnt. Ez ugyanis nem zárja ki azt, hogy a munkaviszony jogutódlás folytán a vállalkozóval továbbfolytatódjék. Ehhez képest a jogutód - a felülvizsgálati kérelem érvelésétől eltérően - az átadó alperes jogaiba lépett, vagyis az MK 154. számú állásfoglalás alkalmazásának feltételei fennállnak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta, és az alaptalan felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felpereseket a felmerült perköltség megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír., Mfv. I. 10 266/1993. sz.)