adozona.hu
BH 1994.1.53
BH 1994.1.53
A jogalanyok az őket megillető jogokkal általában szabadon rendelkeznek. Jogszabálynak az ezt kizáró rendelkezése hiányában a jogaikról le is mondhatnak. Nincs akadálya annak, hogy a munkáltató és a munkavállaló a jogaik egy részének kölcsönös elengedése vonatkozásában, a munkaviszony fennállása alatt, peren kívül megállapodást kössenek. A munkavállaló a munkabérére vonatkozó igényéről csak előre nem mondhat le [1992. évi XXII. tv. 164. § (1) bek.]*
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság túlmunka alapján járó munkabér címén 4195 forint, szabadságmegváltás címén pedig 3130 forint megfizetésére kötelezte az alperest, és az ezen felüli részében a keresetet elutasította.
Az ítélet részben történő megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés alapos.
A munkaügyi bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Az irányadó tényál...
BH 1994.1.53 A jogalanyok az őket megillető jogokkal általában szabadon rendelkeznek. Jogszabálynak az ezt kizáró rendelkezése hiányában a jogaikról le is mondhatnak. Nincs akadálya annak, hogy a munkáltató és a munkavállaló a jogaik egy részének kölcsönös elengedése vonatkozásában, a munkaviszony fennállása alatt, peren kívül megállapodást kössenek. A munkavállaló a munkabérére vonatkozó igényéről csak előre nem mondhat le [1992. évi XXII. tv. 164. § (1) bek.]*
A munkaügyi bíróság túlmunka alapján járó munkabér címén 4195 forint, szabadságmegváltás címén pedig 3130 forint megfizetésére kötelezte az alperest, és az ezen felüli részében a keresetet elutasította.Az ítélet részben történő megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés alapos.
A munkaügyi bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Az irányadó tényállás szerint a peres felek 1991. május 9-én írásbeli alakban megállapodtak abban, hogy milyen kötelezettségek terhelik őket a felperes munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetése kapcsán. E megállapodásban a felperes minden egyéb "részére jogszabályilag járó összegről" kifejezetten lemondott. Az alperes a megállapodás szerint a tartozását megfizette, és a felperes az általa kezdeményezett munkaügyi vitában olyan követeléseket érvényesített, amelyekre a joglemondása kiterjedt.
A jogszabályok helyes felhívásával helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperesnek jogilag megalapozott igénye volt a ki nem vett szabadság pénzbeni megváltására, illetőleg a túlmunka idejére a jogszabályban meghatározott mértékű pótlék kifizetésére. Ennek összegét is helytállóan állapította meg.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság abban, hogy a felek megállapodását teljesen figyelmen kívül hagyta. Téves ugyanis az az álláspontja, hogy ezekről a - perbeli követelésekkel kapcsolatos - jogairól a felperes érvényesen nem mondhatott le. A jogalanyok az őket megillető jogokkal általában szabadon rendelkeznek, az ezt kizáró jogszabály rendelkezése hiányában jogaikról le is mondhatnak. Nincs olyan jogszabály, amely a perbeli esetben megtiltotta volna olyan megállapodás megkötését, amellyel a felperes a perbe vitt jogáról lemondhat. Az 1992. évi XXII. tv. 164. §-ának (1) bekezdése is csak azt a korlátozást tartalmazza, hogy a munkavállaló a munkabérére vonatkozó igényéről előre nem mondhat le.
Az adott tárgyú munkaügyi vitában a döntőbizottsági szakban és a peres eljárásban is jogosultak lettek volna a felek egyezséget kötni. Az egyezségnek is az a lényege, hogy a felek a jogaikból kölcsönösen engednek, tehát azokról részben lemondanak. Nincs akadálya ezért annak sem, hogy ilyen megállapodást a peres eljáráson kívül is megkössenek. A megállapodás szerinti nyilatkozat pedig a nyilatkozattevőt köti. A lemondás folytán megszűnt a felperes jogosultsága a túlmunkapótlékra és a ki nem fizetett szabadság megváltására is.
A megyei bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. (Baranya Megyei Bíróság I. Mf. 20 324/1993. sz.)
* A másodfokú bíróság ítéletében kifejtettek megfelelnek a korábbi Mt. alapján folytatott gyakorlatnak (LB P. törv. I. 20 488/1993.sz.)