adozona.hu
BH 1993.12.770
BH 1993.12.770
I. A szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetésére kizárólag a Munka Törvénykönyve által védelemként megjelölt szabályok megtartása mellett kerülhet sor. E védelem a munkáltató szempontjából azt a tilalmat jelenti, hogy az érintett tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetése a jogszabály által előírt egyetértés nélkül nem lehetséges [Mt. 28. § (1) bek., 90. §, 100 §, 1992. évi XLVII. tv. 5. § (5) bek.]. II. Ha az ügyész és a fél perbeli cselekményei (nyilatkozatai, kérelmei) egymástól elt
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes határozatlan idejű, 1989. június 1-jétől fennállott munkaviszonyát az alperes 1992. augusztus 31-én átszervezés és ezzel összefüggésben a villamossági fejlesztőmérnöki munkakör megszűnése miatt felmondta. Az alperes a felmondási idő lejártát 1992. november 18. napjában határozta meg, és a felperes részére 2 havi átlagkeresetnek megfelelő 50 000 Ft végkielégítést állapított meg. A felmondást megelőzően - 1992. augusztus 12-én - az alperes írásban kérte a LIGA Szakszervezet helyi sze...
BH 1993.12.770 I. A szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetésére kizárólag a Munka Törvénykönyve által védelemként megjelölt szabályok megtartása mellett kerülhet sor. E védelem a munkáltató szempontjából azt a tilalmat jelenti, hogy az érintett tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetése a jogszabály által előírt egyetértés nélkül nem lehetséges [Mt. 28. § (1) bek., 90. §, 100 §, 1992. évi XLVII. tv. 5. § (5) bek.].
II. Ha az ügyész és a fél perbeli cselekményei (nyilatkozatai, kérelmei) egymástól eltérnek, azokat a bíróság a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el [Pp. 49. § (4) bek.].
A felperes határozatlan idejű, 1989. június 1-jétől fennállott munkaviszonyát az alperes 1992. augusztus 31-én átszervezés és ezzel összefüggésben a villamossági fejlesztőmérnöki munkakör megszűnése miatt felmondta. Az alperes a felmondási idő lejártát 1992. november 18. napjában határozta meg, és a felperes részére 2 havi átlagkeresetnek megfelelő 50 000 Ft végkielégítést állapított meg. A felmondást megelőzően - 1992. augusztus 12-én - az alperes írásban kérte a LIGA Szakszervezet helyi szervezetét arra, hogy a szakszervezeti vezetőségi tag felperes munkaviszonya megszüntetéséhez szükséges egyetértést adja meg. Az érintett szakszervezet írásban közölte az alperessel, hogy nem adja egyetértését a felperes munkaviszonyának megszüntetéséhez.A felperes a felmondás érvénytelenségének megállapítása és munkaviszonyának helyreállítása végett keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Keresete indokolásában az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 28. §-ának (1) bekezdésében írtakra, továbbá arra hivatkozott, hogy a felmondás indoka azért nem felel meg a valóságnak, mert a munkaszerződése szerint a munkaköre üzemeltető mérnök, ez pedig az átszervezésnél nem szűnt meg.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felmondást hatályon kívül helyezte, a felperes munkaviszonyát helyreállította, az alperest (összegszerű marasztalás megjelölése nélkül) elmaradt munkabér, bírósági eljárási illeték és perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetése az Mt. 28. §-ának (1) bekezdésébe ütközött, ezért az jogellenes. Emiatt az Mt. 100. §-ának (1) bekezdése értelmében az alperes köteles megfizetni a felperes elmaradt munkabérét.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Kérte a felmondás hatályban tartását és a felperes javára az Mt. 95. §-a (4) bekezdésének a) pontjában meghatározott végkielégítés kétszeresének megfizetésére kötelezését. Arra hivatkozott, hogy a szakszervezeti egyetértés hiányával közölt felmondás nem tilos, mivel ezt az Mt. 90. §-a nem tartalmazza.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében előadta, hogy a szakszervezet egyetértésének hiánya a felmondásnak akadálya, ezért ilyen esetben a munkaviszonyt a munkáltató nem szüntetheti meg.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta. Mellőzte a felperes munkaviszonyának eredeti munkakörben történő helyreállítását és az alperesnek az elmaradt munkabér megfizetésére szóló marasztalását. Arra kötelezte az alperest, hogy a felperes részére fizessen meg 50 000 Ft-ot és annak kamatát. A megyei bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felmondás az Mt. 28. §-ának (1) bekezdésébe ütközött, ezért jogellenes. Az Mt. 90. §-ában meghatározott felmondási tilalmak között azonban az adott eset nem szerepel, ezért az Mt. 100. §-a (2) bekezdésének alkalmazása nem kizárt. Emiatt az alperes jogszerűen kérte a munkaviszony helyreállításának mellőzését, és köteles az egyébként járó végkielégítés kétszeresének megfelelő összeget a felperesnek megfizetni.
A jogerős ítélet ellen a felperes és a megyei főügyészség a törvényes határidőben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz.
A felperes felülvizsgálati kérelme a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és a munkaügyi bíróság ítéletének hatályban tartására irányult. Álláspontja szerint függetlenül attól, hogy az Mt. 90. §-a a felmondási tilalmak között nem említi a szakszervezeti szerv egyetértésének hiányával kapcsolatos esetet - a felmondás az Mt. 28. §-ának (1) bekezdésébe ütközött. Az adott esetben az Mt. 100. §-ának (2) bekezdése az Mt. 4. §-ának (1) bekezdésében írtak megsértése miatt nem alkalmazható.
A megyei főügyészség felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és - az elmaradt munkabér kivételével - a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A legfőbb ügyész nyilatkozatában a felülvizsgálati kérelemnek a rendeltetésellenes joggyakorlás tilalmával és a felmondási tilalommal kapcsolatos részét visszavonta. Álláspontja szerint a munkaviszony helyreállításának mellőzése körében hozott jogerős döntés törvényes, ezért az adott ügyben az Mt. 100. §-ának (2) bekezdése alkalmazható. A végkielégítésre vonatkozó ítéleti rendelkezést a megyei főügyész álláspontjával megegyezően törvénysértőnek tartotta. A felperest az Mt. 100. §-a értelmében a rendes felmondás esetén járó végkielégítés és ezen felül a végkielégítés kétszeresének megfelelő összeg illeti meg. Emiatt indítványozta, hogy az alperest a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben megállapított 50 000 Ft-on felül további 50 000 Ft megfizetésére is kötelezze.
Az alperes észrevételében a jogerős ítélet "helybenhagyását" kérte. Kifejtette, hogy a felperes és a megyei főügyészség álláspontja a felmondási tilalom tekintetében alaptalan. Az Mt. a felmondási tilalmak körében nem rendelkezett a szakszervezeti egyetértés hiányában közölt felmondásról, ezért a felmondás nem volt tiltott, és emiatt az Mt. 100. §-ának (2) bekezdése alkalmazására helytállóan került sor.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A felülvizsgálat keretei között perdöntő kérdés, hogy a szakszervezeti tisztségviselő védelméről szóló szabályozás mellett a szakszervezeti egyetértés megtagadása az Mt. 100. §-ának alkalmazása során olyan felmondási tilalomnak tekinthető-e, amelynek megsértése az Mt. 100. §-ának (3) bekezdése következtében megfosztja a munkáltatót az e § (2) bekezdésében biztosított attól a jogától, hogy a munkavállaló visszahelyezését megválthassa a kétszeres végkielégítésének megfelelő összeg megfizetésével. Az Mt. 100. §-ának (3) bekezdésében hivatkozott rendelkezés kivételes szabály, ezért azt kiterjesztőleg nem lehet értelmezni. Ez azonban nem teszi indokolttá a tartalmára tekintet nélküli, betű szerinti értelmezését. Így pl. az a körülmény, hogy a felmondási tilalom említésekor a törvény az Mt. 90. §-ára utal, nem jelenti azt, hogy az Mt. 90. §-ának (2) bekezdésében említett - és mérlegelési mozzanatokat tartalmazó - felmondási korlátozást is a felmondási tilalmakkal lehetne egy tekintet alá venni. A felmondási tilalom fennállását vagy hiányát ehhez képest a szabály tartalma dönti el.
A felperes 1989 novemberétől a LIGA Szakszervezetnél, amely az alperesnél képviselettel rendelkezik, választmányi tag volt. E tisztsége miatt a munkaviszonyát a munkáltató rendes felmondással az Mt. 28. §-ának (1) bekezdése értelmében a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértésével szüntetheti meg. Az adott ügyben az illetékes szakszervezeti szerv az egyetértés megadását megtagadta. A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértését megkívánó, a szakszervezeti tisztségviselők védelmét biztosító rendelkezés a felperesre a szakszervezet reprezentativitására tekintet nélkül irányadó. Az 1992. évi XLVII. törvény 5. §-ának (59) bekezdése szerint "a 29. §-ban foglaltaktól eltérően a szakszervezet tisztségviselőjét a 28. §-ban biztosított védelem az első üzemi tanácsválasztás eredményének megállapításáig, de legfeljebb 1992. december 31-ig, a szakszervezeti reprezentativitásától függetlenül megilleti". Az idézett rendelkezésekből következik, hogy a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetésére kizárólag az Mt. által védelemként megjelölt szabályok megtartása mellett kerülhet sor. E védelem a munkáltató szempontjából azt a tilalmat jelenti, hogy az érintett tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetése a jogszabály által előírt egyetértés nélkül nem lehetséges. A szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez a munkáltató ilyen irányú akarata nem elegendő, mivel emellett szükség van a szakszervezet illetékes szervének akaratnyilvánítására, tehát az egyetértés megadására is. Az enélkül közölt felmondás ugyan nem szerepel az Mt. 90. §-ában megjelölt felmondási tilalmak között, az Mt. 28. §-ának (2) bekezdése megjelöléséből kitűnően azonban a "védelem" szabályaival ellentétes, ezért azt a törvény nem teszi lehetővé, azt tiltja. Mindezek alapján megállapítható, hogy a szakszervezeti tisztségviselők védelmére vonatkozó rendelkezés az Mt. 90. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban megjelölt felmondási tilalmakkal - tartalmukból következően - egy tekintet alá esik. A kifejtettek miatt a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának a törvénnyel ellentétes, tehát tiltott felmondása esetén az Mt. 100. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható, ezért nincs lehetőség arra, hogy a bíróság a munkáltató kérelmére - a rendes felmondás esetén járó végkielégítés kétszeresének megfelelő összeg megfizetése mellett - a munkaviszony helyreállítását mellőzze.
A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróságnak a munkaviszony helyreállításának mellőzésére és a kétszeres összegű végkielégítés megfizetésére vonatkozó jogerős ítélete az Mt. 28. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, ezért törvénysértő.
A Pp. 49. §-ának (4) bekezdése értelmében, ha az ügyész és a fél perbeli cselekményei (nyilatkozatai, kérelmei) egymástól eltérnek, azokat a bíróság a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el. Az adott ügyben a felperes és az ügyész felülvizsgálati kérelme egymástól eltér. A Legfelsőbb Bíróság az előzőekben kifejtettek szerint a felperes felülvizsgálati kérelmét alaposnak találta. A felperes felülvizsgálati kérelmével ellentétes - a munkaviszony helyreállításának mellőzésére irányuló - felülvizsgálati kérelem ezért nem alapos. A Legfelsőbb Bíróságnak a munkaviszony helyreállítását elrendelő ítélete következtében az Mt. 100. §-ának (2) bekezdése alkalmazására nem kerülhet sor.
A felperes előadta, hogy munkaviszonya megszűnésétől táppénzes állományban van, ezért részére az Mt. 93. §-a (3) bekezdésének 2. fordulata értelmében elmaradt átlagkereset nem jár. E jogszabályra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének az elmaradt munkabér megfizetésére vonatkozó rendelkezését nem érintette. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-a alapján a megyei bíróság ítéletét megváltoztatta, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperes a Pp. 78. §-ának (2) bekezdése és a 6/1993. (II. 23.) IM rendelet 2. §-a alapján viseli a másodfokú, illetve a felülvizsgálati eljárás perköltségét, továbbá a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárási illetéket. (Legf. Bír. Mfv. I. 10 102/1993. sz.)