adozona.hu
BH 1993.12.737
BH 1993.12.737
I. Szerződéses kikötés hiányában - nem állami lakás esetén - a házfelügyelő munkaviszonyának megszűnése után jóhiszemű lakáshasználónak minősül. [1/1971. (II. 8.) Korm. r. 117. § (3) bek., 120. § (1) bek.]. A jóhiszemű lakáshasználót terhelő lakáshasználati díj összege [45/1982. (X. 7.) MT. r. 4. § (1) bek., 9. § (1) bek., 17/A. §, 22. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a perbeli lakás - elhelyezési igény nélküli - kiürítésére és 40 470 forint lejárt lakáshasználati díj, valamint 5000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése alapján hozott ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta: az alperes elhelyezési igény nélküli kiköltözésre kötelezését mellőzte, és megállapította: az alperes elhelyezéséről a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni. Az alperes lakásigén...
BH 1993.12.737 I. Szerződéses kikötés hiányában - nem állami lakás esetén - a házfelügyelő munkaviszonyának megszűnése után jóhiszemű lakáshasználónak minősül. [1/1971. (II. 8.) Korm. r. 117. § (3) bek., 120. § (1) bek.].
A jóhiszemű lakáshasználót terhelő lakáshasználati díj összege [45/1982. (X. 7.) MT. r. 4. § (1) bek., 9. § (1) bek., 17/A. §, 22. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a perbeli lakás - elhelyezési igény nélküli - kiürítésére és 40 470 forint lejárt lakáshasználati díj, valamint 5000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése alapján hozott ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta: az alperes elhelyezési igény nélküli kiköltözésre kötelezését mellőzte, és megállapította: az alperes elhelyezéséről a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni. Az alperes lakásigényét kétszobás, komfortos bérlakásra állapította meg. Az alperest terhelő marasztalási összeget (a lejárt lakáshasználati díjat) 22 800 forintra leszállította, és megállapította, hogy 1993. január 1-jétől a lakás kiürítéséig az alperes havi 2300 forint lakáshasználati díjat, valamint víz- és csatornadíjat, fűtési, szemétszállítási és kábeltévédíjat (a továbbiakban együtt: lakáshasználati díjat) köteles fizetni. Mellőzte az alperes perköltségben való marasztalását, és úgy rendelkezett, hogy mindkét fokú költségeiket a felek maguk viselik.
A jogerős ítélet indokolása szerint a peres felek által 1979. augusztus 1-jén megkötött munkaszerződésben az alperes a munkaviszonya megszűnése esetére nem vállalta a házfelügyelői lakás elhelyezési igény nélküli kiürítését. Miután a perbeli lakás nem állami lakás és az alperes munkaviszonyának megszűnését követően az alperes lakáshasználata nem alakult át bérleti jogviszonnyá, az alperes a lakás jogcím nélküli használója lett. A törvény kizáró feltételei hiányában pedig az alperes jóhiszemű lakáshasználónak minősül, akinek elhelyezéséről az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 117. §-ának (3) és 120. §-ának (1) bekezdése értelmében a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni.
Az alperes által fizetendő lakáshasználati díj mértékéről pedig a 45/1982. (X. 7.) MT rendelet 4. §-ának (1) és 9. §-ának (1) bekezdése alapján úgy határozott, hogy az 54 m2 alapterületű lakás után az alperest havi 2300 forint használatidíj-fizetési kötelezettség terheli. Az időközbeni teljesítések beszámításával az 1991. június 5-től 1992. december 31-ig terjedő időre fennálló tartozás összegét 22 800 forintban állapította meg, és rendelkezett az 1993. január 1-jétől esedékes díjak megfizetéséről is.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet azért támadta, mert az alperessel kötött munkaszerződés - a helyesen értelmezett tartalma szerint - az alperes munkaviszonya esetére kizárta a felperesnek az alperes elhelyezésével kapcsolatos kötelezettségét, ezért a jogerős ítélet az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 44. §-ában foglaltak megsértésével változtatta meg az elsőfokú ítéletet, és állapította meg, hogy az alperes csak másik megfelelő lakás biztosítása mellett köteles a perbeli lakást kiüríteni. A felperes emellett kifogásolta a jogerős ítéletnek az alperes lakáshasználatidíj-fizetési kötelezettségével kapcsolatos rendelkezését is, és kifejtette: a 45/1982. (X. 7.) MT rendelet 17/A. §-ában foglaltakat sérti a jogerős ítélet, mert a felek jogviszonyában nem alkalmazható (a használatidíj-fizetési kötelezettség keletkezésének időpontjára tekintettel) a másodfokú bíróság által alapul vett rendelet 4. §-ának (1) bekezdése.
A felülvizsgálati kérelem az alábbi okok miatt csak részben alapos.
A lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (R.) 44. §-ának (3) bekezdése értelmében az állampolgárok, illetőleg a nem állami szervek tulajdonában álló házingatlanban levő lakások bérbeadásának és használatbaadásának feltételei között a tulajdonos azt is kikötheti, hogy a lakásbérleti jogviszony, illetőleg a használat megszűnésekor a bérlő (használó) az elhelyezésre nem tarthat igényt. Erre vonatkozó kifejezett szerződési kikötés hiányában azonban az R. 117. §-a (3) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával a lakás használója másik megfelelő lakásra tarthat igényt, feltéve, ha a munkaviszonya megszűnésének módja ezt nem zárja ki. Miután az alperes a munkaszerződésben kifejezetten nem vállalt olyan kötelezettséget, hogy a munkaviszonya megszűnése esetén a rendelkezésére bocsátott lakást kiüríti és a munkaviszonya megszűnésének módja sem esik az R. 117. §-a (3) bekezdésben írt, a másik lakás biztosítására való jogot kizáró feltételek hatálya alá, ezért a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy az alperes a munkaviszonya megszűnését követően másik lakásra tarthat igényt, és elhelyezéséről az R. 120. §-a (1) bekezdése alapján a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni. A felülvizsgálati kérelemnek ezt a rendelkezést támadó része ezért nem volt alapos, és a Legfelsőbb Bíróság ebben a részében a támadott ítéletet a hatályában fenntartotta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében ugyanakkor megalapozottan támadta a jogerős ítéletnek a lakáshasználati díj mértékét és az alperes ezzel kapcsolatos fizetési kötelezettségét megállapító rendelkezéseit. Az alperes ugyanis a kérdéses lakást munkaviszonya alapján használta és a munkaviszonyának 1991-ben történt megszűnésével a felek között nem folytatódott egy korábban keletkezett lakásbérleti jogviszony. A felülvizsgálati kérelem ezért helytállóan kifogásolja, hogy a jogerős ítélet tévesen a 45/1982. (X. 7.) MT rendelet 4. §-ának (1) bekezdése és a 9. §-ának (1) bekezdése alapján határozta meg az alperest terhelő lakáshasználati díj mértékét. A felek jogviszonyában ugyanis nem ezek a szabályok, hanem az idézett rendelet 17/A. §-ában foglaltak az irányadók, amelyek szerint az 1989. január 1. után létrejött lakásbérleti jogviszonyok esetében a lakbér mértékét a bérbeadó és a bérlő megállapodása határozza meg. A rendelet 22. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával pedig az így megállapított lakbérnek megfelelő használati díj terheli az alperest mint a lakás jóhiszemű jogcím nélküli használóját.
A per adatai alapján nem állapítható meg, hogy az adott helységben a perbelihez hasonló adottságú lakások után az érdekeltek milyen összegű bért kötnek ki. Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság ítélete sem támaszkodik bizonyítékokra, az ítéletében figyelembe vett havi 6000 forint összegű bér megállapításának alapjául szolgáló körülmények nem tisztázottak.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletnek a használati díj fizetésére vonatkozó rendelkezéseit a Pp. 274/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban a hasonló adottságú lakások szabad megállapodáson alapuló bérének meghatározása tanúk kihallgatását, illetőleg szükség esetén szakértői vélemény beszerzését indokolja. (Legf. Bír. Pfv. IV. 20 798/1993. sz.)