adozona.hu
BH 1993.11.707
BH 1993.11.707
I. Az előprivatizáció során történő értékesítés olyan folyamatos gazdasági intézkedéseket igényel, amelyek nem rendelhetők el, és nem hajthatók végre egyszerre. Ebből következően az erre az eseményre alapított felmondás okszerűen támasztja alá a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetését [1967. évi II. tv. 26. §-ának (2) bek., MK 95. sz.]. II. A végkielégítésre vonatkozó törvény hatálybalépését megelőzően közölt felmondás esetében a munkavállalót nem illeti meg végkielégítés [1991. évi XLVIII. tv. 3. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek határozatlan idejű munkaviszonyban álltak alkalmazásban az alperessel. Az alperes a felperesek munkaviszonyát - az áruda előprivatizációs árverésre történt kitűzésére és ezzel összefüggésben a munkakörük megszűnésére hivatkozással - felmondta. A felpereseket a munkavégzés alól a kollektív szerződés rendelkezése alapján felmentette, és intézkedett a részükre járó munkabér és egyéb járandóság kifizetéséről. A felperesek a felmondást 1991. szeptember hónapban vették kézhez. A munkaü...
BH 1993.11.707 I. Az előprivatizáció során történő értékesítés olyan folyamatos gazdasági intézkedéseket igényel, amelyek nem rendelhetők el, és nem hajthatók végre egyszerre. Ebből következően az erre az eseményre alapított felmondás okszerűen támasztja alá a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetését [1967. évi II. tv. 26. §-ának (2) bek., MK 95. sz.].
II. A végkielégítésre vonatkozó törvény hatálybalépését megelőzően közölt felmondás esetében a munkavállalót nem illeti meg végkielégítés [1991. évi XLVIII. tv. 3. §].
A felperesek határozatlan idejű munkaviszonyban álltak alkalmazásban az alperessel. Az alperes a felperesek munkaviszonyát - az áruda előprivatizációs árverésre történt kitűzésére és ezzel összefüggésben a munkakörük megszűnésére hivatkozással - felmondta. A felpereseket a munkavégzés alól a kollektív szerződés rendelkezése alapján felmentette, és intézkedett a részükre járó munkabér és egyéb járandóság kifizetéséről. A felperesek a felmondást 1991. szeptember hónapban vették kézhez. A munkaügyi döntőbizottság a felpereseknek a munkaviszony helyreállítása végett beadott kérelmét elutasította, ezért keresetlevelet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz. Kereseti kérelmük a felmondás kezdő napja módosítására, elmaradt munkabér és végkielégítés megfizetésére irányult.A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy munkabér címén az I. rendű felperesnek 34 182, a II. rendű felperesnek 19 240, a III. rendű felperesnek 17 206, a IV. rendű felperesnek pedig 8160 Ft-ot fizessen meg. Végkielégítés címén az alperest arra kötelezte, hogy az I. rendű felperesnek 97 250, a II. rendű felperesnek 84 656, a III. rendű felperesnek 37 979, a IV. rendű felperesnek 29 920 Ft-ot fizessen meg. Ezen túl elrendelte a felperesek munkakönyvében a munkaviszony megszűnése időpontjának kijavítását, és kötelezte az alperest kamat, perköltség és bírósági eljárási illeték megfizetésére.
Ítéletének indokolásában az 1967. évi II. törvény 26. §-ára és a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalásában kifejtett arra az indokra hivatkozott, hogy a felmondás okának a felmondás közlése időpontjában kell megfelelnie a valóságnak, és egyben okszerűen alá kell támasztania azt, hogy a dolgozó munkájára miért nincs szükség. Az előbbi körben azt állapította meg, hogy az árverésnek a felmondás utáni időpontja (1991. november 4-e) a felmondás közlésekor bizonytalan jövőbeni feltételként értékelhető, és emiatt nem felelt meg a valóságnak, másodlagosan azt is megállapította, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a bolt értékesítése után miért nem tudja foglalkoztatni a felpereseket. A munkaügyi bíróság mindezekből és a munkaviszonyok helyreállításának mellőzése miatti kereseti kérelmekből arra a következtetésre jutott, hogy a felperesek munkaviszonya megszűnésének időpontját helytállóan 1991. november 4-étől kell megállapítani. E napon már hatályban volt az 1991. évi XLVIII. törvény, amelynek 2. §-a (4) bekezdése alapján a felpereseket az elmaradt munkabéren felül végkielégítés is megilleti.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, a felperesek keresetét elutasította, az alperes perköltség és illeték megfizetésére való kötelezését mellőzte. A felpereseket első- és másodfokú eljárási költség megfizetésére kötelezte. A jogerős ítélet indokolása szerint a felmondás indoka azért volt okszerű és valós, mert az előprivatizáció útján történt - és egyébként nem az alperes, hanem az Állami Vagyonügynökség döntésétől függő - értékesítés miatt az alperes az érintett boltban már nem folytathatott üzleti tevékenységet. Emiatt gazdaságossági szempontból is helytállóan járt el a felperesek munkaviszonyának felmondás útján történő megszüntetésével. A megyei bíróság álláspontja szerint csekély volt a valószínűsége annak, hogy a boltot nem értékesítik, e "csekély bizonytalanság nem tette megalapozatlanná a felmondások idejét és azt, hogy a felperesek munkaviszonya szükségtelenné vált". Mindezek folytán a felmondások a törvénynek megfeleltek, és a közlésük időpontjára figyelemmel a felpereseket végkielégítés nem illeti meg.
A jogerős ítélet ellen a felperesek a törvényes határidőn belül felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Legfelsőbb Bírósághoz. Kérelmük a jogerős ítélet megváltoztatására és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. A felperesek álláspontja szerint a felmondások indokát jövőbeni bizonytalan esemény - a sikeres értékesítés - képezte, és ez nem támasztotta alá okszerűen a munkaviszonyuk megszüntetését. A felperesek álláspontja szerint a jogerős ítélet indokolásában a "csekély bizonytalanság"-ra vonatkozó okfejtés megalapozatlan.
Az alperes írásbeli észrevételében a jogerős ítélet hatályban tartását azért kérte, mert az - álláspontja szerint - megfelel a jogszabályoknak.
A felperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos. Az alperes a felmondás okaként azt jelölte meg, hogy a felperesek munkahelye, az áruda az előprivatizációs törvény hatálya alá esik, és az 1991. november 4-én árverésre kerül. Mindezek miatt megszűnik a munkahelyük, és a vállalatnál nincs megfelelő betölthető munkakör. A felmondási ok tehát nem az volt, hogy a felperesek munkahelyének árverezés útján történő értékesítése sikeres lesz-e, és az alperes arra sem hivatkozott, hogy később, tehát az árverés utáni helyzetben tudja, vagy kívánja-e a felpereseket foglalkoztatni. Az előprivatizáció során történő értékesítés olyan folyamatos gazdasági intézkedéseket igényel, amelyek nem rendelhetők el és nem hajthatók végre egyszerre. E folyamatba illeszkedett a felperesek munkaviszonyának megszüntetése is. A hosszabb idő óta kialakult bírói gyakorlat szerint a munkáltatók tevékenységi körét nagyobb terjedelemben érintő és ezáltal a munkaviszonyokra is kiható intézkedésekre alapított felmondások esetében a bíróság azt vizsgálja, hogy a folyamatba okszerűen illeszkedik-e a munkaviszony megszüntetése. Az adott esetben az árverésre kitűzés is többféle, egymással összefüggő intézkedéseket kívánt meg az alperestől, egyebek mellett a felmondásokról szóló döntést is. Mindezekből következően a felmondások oka - a felperesek által folytatott tevékenység megszüntetésének elrendelése - az árverés kitűzése, és emiatt a felperesek munkakörének megszűnése a valóságnak megfelelt, és okszerűen támasztotta alá a felperesek munkaviszonyának megszűntetését [1967. évi II. tv. 26. §-ának (2) bekezdése; Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalása].
A Legfelsőbb Bíróság e körben is utal arra, hogy az árverés sikerességének a perben azért nem volt jelentősége, mert ez olyan - az alperestől is független - gazdasági kérdés, amely a munkaügyi vita keretein kívül esik.
Az 1991. évi XLVIII. törvény 1991. október 19-én lépett hatályba, rendelkezéseit a 3. § alapján a hatálybalépést követően közölt felmondásokra nézve kell alkalmazni. E jogszabályra tekintettel helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felpereseket nem illeti meg végkielégítés.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság - jogszabályoknak megfelelő - ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 30 086/1993. sz.)
Lábjegyzet
Az 1992. évi XXII. tv. 89. §-ának (2) bekezdése a felmondás indokai közlésének vonatkozásában tartalmában megfelel az 1967. évi II. tv. 26. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal.
