adozona.hu
BH 1993.10.651
BH 1993.10.651
Egy korábbi fegyelmi határozat elbírálása kapcsán a rendkívüli felmondás szabályainak megfelelő alkalmazása esetén a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a fegyelmi határozatban megjelölt magatartás alapul szolgálhatott volna-e a rendkívüli felmondás gyakorlására [1992. évi XXII. tv. 206. § (2) bek., 96. § (1) bek. a), b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1990. január 1-jétől állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperes vállalkozási igazgatóságának vezetőjeként. 1991 februárjában a "Sz." B. Kft.-től - több más vezetővel együtt - névértékben megvásárolta a kft. egyes üzletrészeit. E szerződés következtében az alperes 240 000 Ft névértékű üzletrésze is a vevők - így a felperes - tulajdonába került.
1991 áprilisában az alperes elnökségi ülést tartott, amelyen megvitatták a megyei főügyészségnek a társadalmi szervezetek vállalkoz...
BH 1993.10.651 Egy korábbi fegyelmi határozat elbírálása kapcsán a rendkívüli felmondás szabályainak megfelelő alkalmazása esetén a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a fegyelmi határozatban megjelölt magatartás alapul szolgálhatott volna-e a rendkívüli felmondás gyakorlására [1992. évi XXII. tv. 206. § (2) bek., 96. § (1) bek. a), b) pont].
A felperes 1990. január 1-jétől állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperes vállalkozási igazgatóságának vezetőjeként. 1991 februárjában a "Sz." B. Kft.-től - több más vezetővel együtt - névértékben megvásárolta a kft. egyes üzletrészeit. E szerződés következtében az alperes 240 000 Ft névértékű üzletrésze is a vevők - így a felperes - tulajdonába került.1991 áprilisában az alperes elnökségi ülést tartott, amelyen megvitatták a megyei főügyészségnek a társadalmi szervezetek vállalkozási tevékenységét érintő átiratában foglaltakat.
1991 májusában az alperes elnöke a felperessel szemben fegyelmi eljárást rendelt el, majd határozatával elbocsátás fegyelmi büntetést szabott ki. Ebben azt állapította meg, hogy a felperes "a Sz. SC bélyegzőjét felhasználva, és az elnökség tudta és határozata nélkül a Sz. SC 240 000 forint névértékű üzletrészét elidegenítette, és ezzel jelentős érdeksérelmet és kárt okozott". A fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése végett a felperes munkaügyi vitát kezdeményezett. A munkaügyi bíróságnál benyújtott keresetlevelében a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését, 789 750 Ft elmaradt munkabér és kamatai megfizetését kérte. Álláspontja szerint az alperes határozata megalapozatlan és törvénysértő. Utóbbit azzal indokolta, hogy az alperes nem szerezte be az illetékes szakszervezet "egyetértési nyilatkozatát", ezért - mivel választott szakszervezeti tisztségviselő - munkaviszonyának megszüntetése "érvénytelen".
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes elbocsátást kimondó fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest 789 750 Ft elmaradt munkabér, kamat és perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletét azzal indokolta, hogy az 1967. évi II. törvény 55. §-a (1) bekezdésének f) pontja értelmében fegyelmi büntetést a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozóval szemben lehet kiszabni. E felelősség érvényesülésének azonban az a feltétele, hogy a munkáltató bizonyítsa a vétkes kötelezettségszegést. E kötelezettségének az alperes - a bíróság több végzésében is előírt határidő alatt - nem tett eleget.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság a jogerős ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperesnek a sportklub alapszabálya szerint volt hatásköre a perben szereplő adásvételi szerződés megkötésére. A megyei bíróság a fegyelmi elbocsátást az 1992. július 1-jén hatályba lépett 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 206. §-ának (2) bekezdése értelmében a rendkívüli felmondás szabályainak alkalmazásával bírálta el. E körben az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint azt vizsgálta, hogy a felperesnek a kérdéses szerződés megkötésével tanúsított magatartása lehetetlenné tette-e az alperes számára a munkaviszony fenntartását. A megyei bíróság álláspontja szerint a felperesnek az az eljárása, hogy a megyei főügyészség jelzése alapján a sportklub gazdasági tevékenységének átalakítására irányuló kezdeményezések közben, ezek befejezését megelőzően, az alperes üzletrészét (részben saját részére) értékesítette, olyan "etikátlan" volt, amely a rendkívüli felmondást kellően megalapozta. A jogerős ítélet indokolása rámutatott arra is, hogy az elsőfokú bíróságnak a szakszervezeti szerv értesítésével kapcsolatban tett megállapítása - amely szerint a fegyelmi elbocsátás büntetés kiszabásának nem volt akadálya, hogy az alperes a szakszervezeti szervet csak a bírósági eljárás során értesítette a fegyelmi eljárás megindításáról - helytálló volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz. Kérelme a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult. Arra hivatkozott, hogy az alperes nem tartotta be a rendkívüli felmondásra előírt törvényes határidőt, és megsértette a választott szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelmére vonatkozó rendelkezést. Álláspontja szerint nem alapozta meg kellően a rendkívüli felmondást az a tény, hogy üzleti tevékenység folytatása nélkül "tőkebefektetőként szerepelt" a "Sz.-i" Kft.-ben. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak alátámasztása végett becsatolta a "Sz.-i" B. Kft. 1991. február 14. napján megtartott taggyűléséről készült jegyzőkönyvet. E jegyzőkönyvből megállapíthatóan a taggyűlés tudomásul vette, hogy egyes üzletrészeket névértéken kívülállókra lehet átruházni. A taggyűlésen jelen volt a Sz. SC képviselője is. Álláspontja szerint a jegyzőkönyvben foglaltak alkalmasak annak alátámasztására, hogy nem egyszerre, hanem "két lépcsőben" valósult meg az alperes üzletrészének átruházása, továbbá a felperes ugyanabban a jogügyletben nem szerepelt egyszerre eladóként és vevőként is.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az 1992. július 1-jén hatályba lépett 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 206. §-ának (2) bekezdése szerint "Ha a munkaügyi per fegyelmi elbocsátás tekintetében folyik, a kereset elbírálásánál a rendkívüli felmondás szabályait kell megfelelően alkalmazni". Figyelemmel arra, hogy az idézett rendelkezés a per másodfokú elbírálása alatt lépett hatályba, helytállóan járt el a másodfokú bíróság, amikor az ügyben az Mt. 96. §-át alkalmazta.
A törvénynek a már hivatkozott 206. §-a (2) bekezdése a rendkívüli felmondás szabályainak megfelelő alkalmazását írja elő. A felperessel szemben a fegyelmi büntetés kiszabására az 1967. évi II. törvény hatálya alatt került sor, az e törvény 56. §-ának (3) bekezdésében megjelölt határidők mellett. Az új Mt. rendkívüli felmondási jog gyakorlására előírt határidejének [Mt. 96. §-ának (3) bekezdése] az adott ügyben való alkalmazása ezért kizárt. A "rendkívüli felmondás szabályainak megfelelő alkalmazása" tehát az adott ügyben azt jelenti: a megyei bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a fegyelmi határozatban megjelölt fegyelmi vétség jelentette-e az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában írtak megvalósulását, ezáltal alátámasztja-e a munkáltató rendkívüli felmondását.
A kifejtettekre tekintettel nem volt alapos a felperesnek a rendkívüli felmondási jog gyakorlása határidejére történt hivatkozása, továbbá nincs jelentősége annak, hogy az ügyben mikor történt meg az illetékes szakszervezeti szerv értesítése a felperessel szemben megindított fegyelmi eljárásról. Utóbbi körben rá kíván mutatni a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a jogerős ítéletnek a szakszervezeti szerv értesítése tekintetében tett megállapítása helytálló [1967. évi II. törvény 16. §-a, 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 4. §-ának (1) bekezdése].
Az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a munkáltató rendkívüli felmondással megszüntetheti a munkaviszonyt, ha a munkavállaló "egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi". A felperes az alperes üzletrészének értékesítésekor olyan jogügylet részese volt - részben mint az alperes alkalmazottjaként eljáró eladó, részben pedig mint magánszemély vevő -, amely az alperes vagyoni helyzetét jelentős mértékben befolyásolta. Függetlenül attól, hogy a felperesnek hatásköre volt az adásvételi szerződés megkötésére, akkor járt volna el kellő gondossággal, ha a szerződés megkötése előtt erről az alperes elnökségét tájékoztatta volna. E tájékoztatás elmaradása és a szerződésben vevőként is történt részvétel következtében az alperes helytállóan állapította meg, hogy a megkötött szerződés - a sportklub tevékenységének sajátosságaira is tekintettel - számára hátrányos. Emiatt megalapozottan jutott az alperes arra a következtetésre, hogy a felperes munkaviszonyának fenntartása a tanúsított magatartás anyagi és erkölcsi következményei miatt az alperes számára lehetetlen.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak alátámasztására becsatolt iratok nem voltak alkalmasak annak bizonyítására, hogy a perben szereplő üzletrészek átruházásánál a jogügyletet a felek két szakaszban hozták létre. A jegyzőkönyvből ugyanis csak a vételi szándék, az elővásárlási jogról való lemondás stb. tűnik ki, az adásvétel megtörténtét azonban - a felperes által sem vitatottan - az az írásba foglalt szerződés tanúsítja, amelyet a felek az illetékes cégbírósághoz benyújtottak. E szerződésben pedig a felperes eladóként és vevőként is szerepel.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Mfv. I. 10 011/1993. sz.)