adozona.hu
BH 1993.9.586
BH 1993.9.586
I. A Munka Törvénykönyv 1992. július 1-jén történt hatálybalépése előtt létesített munkaviszonyból származó igényre az igény keletkezésekor hatályos jog, az igény érvényesítésének rendjére a törvény rendelkezései az irányadók. II. A munkaviszony megszüntetésével összefüggő nyilatkozatot (intézkedést) a nyilatkozat megtételekor hatályos jogszabály alapján kell elbírálni (1992. évi XXII. tv. 205. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. január 16-tól az alperes jogelődjénél, 1992. január 1-jétől az alperesnél állt alkalmazásban művezető munkakörben. 1992. május 25-től 1992. június 29-ig táppénzes betegállományban volt.
Az alperes az 1992. május 29-én tett intézkedésével a felperes munkaviszonyát - az 1992. május 25-től kezdődő igazolatlan távolléte miatt - jogellenes kilépés címén megszűntnek tekintette.
A felperes az alperes említett intézkedésének kézhezvétele előtt a keresőképtelen állományba vételéről ...
BH 1993.9.586 I. A Munka Törvénykönyv 1992. július 1-jén történt hatálybalépése előtt létesített munkaviszonyból származó igényre az igény keletkezésekor hatályos jog, az igény érvényesítésének rendjére a törvény rendelkezései az irányadók.
II. A munkaviszony megszüntetésével összefüggő nyilatkozatot (intézkedést) a nyilatkozat megtételekor hatályos jogszabály alapján kell elbírálni [1992. évi XXII. tv. 205. §].
A felperes 1991. január 16-tól az alperes jogelődjénél, 1992. január 1-jétől az alperesnél állt alkalmazásban művezető munkakörben. 1992. május 25-től 1992. június 29-ig táppénzes betegállományban volt.Az alperes az 1992. május 29-én tett intézkedésével a felperes munkaviszonyát - az 1992. május 25-től kezdődő igazolatlan távolléte miatt - jogellenes kilépés címén megszűntnek tekintette.
A felperes az alperes említett intézkedésének kézhezvétele előtt a keresőképtelen állományba vételéről szóló orvosi igazolást a munkahelyére személyesen bevitte.
A felgyógyulását követően munkára jelentkezett az alperesnél. Ennek sikertelensége miatt - munkaviszonyának helyreállítása végett - keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Keresetét akként módosította, hogy az említett kérelme mellett kérte az alperes kötelezését az elmaradt munkabére megfizetésére és a munkakönyvéből a "kilépett" bejegyzés törlésére.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a felperes azzal, hogy 1992. június 26-tól nem jelentkezett munkára, "maga szüntette meg a munkaviszonyát".
A munkaügyi bíróság ítéletével helyreállította a felperes munkaviszonyát, elrendelte a munkakönyvi bejegyzés kijavítását, és az alperest elmaradt munkabér címén bruttó 118 418 Ft megfizetésére kötelezte. Az ítélet az alperest 24 048 Ft bírósági eljárási illetékben is marasztalta.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan - végkielégítés megfizetése mellett - a felperes munkaviszonya helyreállításának mellőzését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét azzal a módosítással hagyta helyben, hogy elrendelte a kilépett munkakönyvi bejegyzés törlését. Az alperest 12 030 Ft fellebbezési eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A jogerős ítélet indokolásában megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, ítéleti döntése - a munkakönyvi bejegyzés kivételével - is helytálló. A megyei bíróság rámutatott arra, hogy a per tárgyát az 1992. május 25-től május 27-ig terjedő időszak képezte, ezért a júniusi időszaknak a per eldöntése szempontjából nincs jelentősége.
A megyei bíróság azt is kifejtette, hogy az 1992. évi XXII. törvény 100. §-ának (2) bekezdése, továbbá 95. §-a (4) bekezdésének a) pontja nem az eljárás rendjére vonatkozó szabályok, ezért az ezek alkalmazására irányuló fellebbezési kérelem alaptalan [1992. évi XXII. törvény 205. §-ának (1) bekezdése].
A jogerős ítélet ellen az alperes a törvényes határidőben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Álláspontja szerint az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 205. §-ának (1) bekezdését a megyei bíróság helytelenül alkalmazta. Arra is hivatkozott, hogy a felperes 1992. június 29-én vált munkaképessé, ennek ellenére nem jelentkezett munkára. Emiatt az ügyre még alkalmazandó 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 22. §-a alapján a dolgozó előzetes felhívása és alakszerű határozat meghozatala nélkül jogszerűen tekintette megszűntnek a munkaviszonyát. Előadta azt is, hogy a felperes munkaköre 1992. augusztus 4-én megszűnt, ezért a jogerős ítélet végrehajtása nem lehetséges.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes az intézkedését a felperes 1992. május 25-től 27-ig tartó távollétére alapította. Az ügyben még alkalmazandó 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 22. §-a második fordulata értelmében a "mulasztás utólagos kimentése esetén a dolgozó kérelmére a munkaviszonyt helyre kell állítani". Az alperes nem vitatta, hogy a felperes az említett három munkanapon igazoltan volt távol, mert keresőképtelen beteg volt. Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperes a mulasztását utólag kimentette, és ezért történt a munkaviszonyának a helyreállítása.
Az alperes 1992. augusztusában azt közölte a felperessel, hogy a munkakönyvét és annak mellékleteit postán megküldte részére. Ennek az intézkedésnek az alapján a felperes megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes nem kívánja munkába állítani, ezért a munkaviszonyának helyreállítására csak peres eljárás eredményeképpen kerülhet sor. Emiatt, valamint annak következtében is, hogy az alperes a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó intézkedését az 1992. május 25-től 27-ig terjedő időre alkalmazta, a jogerős ítélet megfelelően állapította meg, hogy e perben az utóbbi (júniusi) eseményeknek nincs jelentősége.
Az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 205. §-ának (1) bekezdése értelmében a törvény hatálybalépése előtt létesített munkaviszonyból származó igényre az igény keletkezésekor hatályos jog, az igény érvényesítésének rendjére e törvény rendelkezései az irányadók. A hivatkozott jogszabály (2) bekezdése szerint az alperesnek a munkaviszony megszüntetésével összefüggő nyilatkozatát a "nyilatkozat megtételekor ... hatályos jog alapján kell elbírálni". Mindezekből a rendelkezésekből következik, hogy az alperes helytelenül hivatkozott arra, hogy az ügyben az Mt. 100. §-ának (2) bekezdése és 95. §-a (4) bekezdésének a) pontját kell alkalmazni. Az utóbbi rendelkezések nem az eljárás rendjére vonatkozó szabályok (amelyre nemcsak a törvény szövege, hanem annak a törvénykönyvben történt elhelyezése is utal), de alkalmazásukat az Mt. 205. §-ának (1) és (2) bekezdése is kizárja.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek az 1992. évi LXVIII. törvénnyel megállapított 275/A. §-a (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Mfv. I. 10 027/1993. sz.)