adozona.hu
BH 1993.8.530
BH 1993.8.530
I. A szövetkezet tagjának alapvető feladata, hogy teljesítse a vagyoni hozzájárulási kötelezettségét. Ennek formája a részjegy jegyzése [1971. évi III. tv. (Szvt.) 60. §, 63. § (1) bek., 30/1971. (X. 2.) Korm. r. (Szvt. R.) 31/A. § (1) bek.]. II. Ha a próbaidős tag a közgyűlés határozata ellenére nem teljesítette a vagyoni hozzájárulással kapcsolatos kötelezettségét, és a szövetkezet őt a próbaidő elteltét követően munkaviszonyban állónak tekintette, osztalék címén mégis anyagi juttatásban részesítette, ez
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az illetékes bíróság határozatával a Szolgáltató Kisszövetkezet 1989. március 31-én megtartott közgyűlésének határozata alapján megindította az annak felszámolására irányuló eljárást. Felszámolóként a Pénzintézeti Központot jelölte ki.
A Pénzintézeti Központ a felperes ellen a városi bíróságtól különböző összegű tartozások (elszámolási kötelezettség, veszteséges gazdálkodás stb. címen) megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte. Ez az összeg 44 301 Ft-ot tett ki.
Az ellentmondá...
BH 1993.8.530 I. A szövetkezet tagjának alapvető feladata, hogy teljesítse a vagyoni hozzájárulási kötelezettségét. Ennek formája a részjegy jegyzése [1971. évi III. tv. (Szvt.) 60. §, 63. § (1) bek., 30/1971. (X. 2.) Korm. r. (Szvt. R.) 31/A. § (1) bek.].
II. Ha a próbaidős tag a közgyűlés határozata ellenére nem teljesítette a vagyoni hozzájárulással kapcsolatos kötelezettségét, és a szövetkezet őt a próbaidő elteltét követően munkaviszonyban állónak tekintette, osztalék címén mégis anyagi juttatásban részesítette, ez a juttatás munkabér jellegű, amely csak a munkabér téves kifizetésére vonatkozó szabályok szerint követelhető vissza [Mt. V. 65. § (1) bek.].*
Az illetékes bíróság határozatával a Szolgáltató Kisszövetkezet 1989. március 31-én megtartott közgyűlésének határozata alapján megindította az annak felszámolására irányuló eljárást. Felszámolóként a Pénzintézeti Központot jelölte ki.A Pénzintézeti Központ a felperes ellen a városi bíróságtól különböző összegű tartozások (elszámolási kötelezettség, veszteséges gazdálkodás stb. címen) megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte. Ez az összeg 44 301 Ft-ot tett ki.
Az ellentmondás folytán keletkezett peres eljárásban a városi bíróság a hatáskörének hiányát állapította meg, és a pert a munkaügyi bírósághoz tette át. A munkaügyi bíróság - az alperes kérelmére - a fizetési meghagyást fizetési felszólításnak tekintette, az ellentmondást pedig keresetlevélnek.
Az alperes az 1992. március 17-én benyújtott beadványában nevesítette a követelését. Az 1989. január 2-án kifizetett 20 000 Ft osztalék és az 1989. február 23-án szerszámhasználati díjként felvett 10 000 Ft visszafizetését kérte. Ezt arra alapította, hogy a felperes három hónapos próbaidős tagsági viszonya tagsági viszonnyá alakult át. Az osztalékra nem jogosult, mert az alperes 1988. évi gazdálkodása nem volt eredményes. Az általa felvett 10 000 Ft szerszámhasználati díjjal pedig nem számolt el. A munkaügyi bíróság részítéletével hatályon kívül helyezte a "kártérítési határozatot", és megállapította hogy a felperes az alperesnek az osztalékot és a szerszámhasználati díjat nem köteles visszafizetni. Ezt az álláspontját arra alapította, hogy a rokkantnyugdíjas felperes 1988. augusztus 19-től 1989. március 31-ig volt az alperes dolgozója, kilencven napig próbaidős tag, 1988. november 16-
tól alkalmazott. Alkalmazotti jogviszonyára az Mt. és az Mt. V. szabályai vonatkoznak.
A 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet (Mt. V.) 65. §-ának (1) bekezdésében előírt - a munkabér vagy egyéb díjazás téves kifizetése esetén a visszafizetésre szóló felhívásra irányadó - hatvannapos jogvesztő határidőt az alperes elmulasztotta. Az 1989. január 2-ai és az 1989. február 23-ai kifizetéstől az 1990. augusztus 14-ig történő érvényesítésig ez a határidő többszörösen eltelt.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú híróság az elsőfokú részítéletet helybenhagyta. Álláspontja szerint a felperes állítása és az alperes volt elnökének tanúvallomása szerint a felperest és az általa irányított kőművesbrigádot a kisszövetkezet a kilencvennapos próbaidő eltelte után alkalmazottként foglalkoztatta tovább. A peres felek szándéka hallgatólagosan sem irányult tagsági viszony létrehozására. Az alperes a felperes tagsági viszonya tekintetében nem tudott megalapozott bizonyítékot szolgáltatni.
Az alperes jogi képviselője útján 1993. február 9-én a munkaügyi bíróságnál felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Legfelsőbb Bírósághoz. Ebben kérte mind az első fokon, mind a másodfokon eljárt bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a bíróságok figyelmen kívül hagyták a perben becsatolt bérjegyzéket és a jogszabály rendelkezéseit. Az 1989. március havi bérjegyzéken a felperes szövetkezeti tagként szerepel és tagsági viszonyára az ipari szövetkezetekről szóló, többszörösen módosított 1971. évi 32. tvr. (Iszt.) 13., 14. és 17. §-ai vonatkoznak. A felperes próbaidős tagsági viszonyt létesített az alperessel, és ez a próbaidő lejártával tagsági viszonnyá alakult át [Iszt. 14. §-ának (3) bekezdése]. A próbaidős tagsági viszony megszüntetését az Iszt. 13. §-a írásbeliséghez köti. Ilyen írásbeli nyilatkozatot a felperes nem tett, tag volt, ezért a veszteséges gazdálkodás miatt köteles az osztalékot visszafizetni. A 10 000 Ft-ot elszámolásra vette át szerszámhasználat címén. Ezzel nem számolt el. Az ítéletekből nem állapítható meg, hogy a felperesnek miért nincs visszafizetési és elszámolási kötelezettsége.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az 1993. január hó 1. napjáig hatályban volt 1971. évi III. tv. (Szvt.) 56. §-ának (1) bekezdése szerint a tagfelvételről a vezetőség dönt. Ez vonatkozik a próbaidős tag felvételére [Iszt. 12. §-ának (1) bekezdése]. A vezetőség határozatának elmulasztása esetén a próbaidős tagsági viszony a próbaidő lejártával alakul át tagsági viszonnyá [Iszt. 14. §-ának (3) bekezdése]. Az utóbb említett jogszabálynak az alkalmazása nem jöhet szóba. Az Szvt. 60. §-a szerint a szövetkezeti tag alapvető kötelessége, hogy teljesítse a vagyoni hozzájárulást. Ennek formája a részjegy jegyzése [Szvt. 63. §-ának (1) bekezdése].
Az irányadó tényállás szerint a felperest és az irányítása alatt levő dolgozókat az alperes közgyűlése kilencvennapos próbaidőre azzal a feltétellel tekintette tagnak, hogy ez alatt az idő alatt a vagyoni hozzájárulást kötelesek befizetni. Ez azonban nem történt meg. A próbaidős tagsági viszony eltelte után az alperes ezt a jogviszonyt munkaviszonynak tekintette (az alperes volt elnökének tanúvallomása). A brigádtagokat is alkalmazottként foglalkoztatta az alperes. Ezt támasztja alá a per irataihoz csatolt, a per tárgyával összefüggő periratoknál levő, 1988. december 2-án készült közgyűlési jegyzőkönyv is, amely a felperest és pertársait alkalmazottként tünteti fel. Ennélfogva nincs jelentősége annak, hogy az alperes a bérlistán a felperest alkalmazottnak vagy tagsági viszonyban állónak minősítette-e.
A Legfelsőbb Bíróság még a következőkre is rámutat. A 44/1992. (III. 11.) Korm. rendelet 6. §-ának 2. pontjával 1993. január 1-jével hatályon kívül helyezett és az adott perben irányadó, a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. tv. végrehajtására kiadott 30/1971. (X. 2.) Korm. rendelet (Szvt. R.) módosításáról szóló 32/1988. (IV. 21.) MT rendelet beiktatta a 31/A. §-t. Ennek (1) bekezdése szerint a termelő jellegű kisszövetkezet tagja a tagsági viszony létesítésével egyidejűleg legalább kéthavi személyi alapmunkadíjának megfelelő összegű részjegyet jegyez. A perben nem volt vitás, hogy a felszámolás alatt levő alperes kisszövetkezet az Szvt. R. 31/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltként nevesíthető, és az sem, hogy a felperes a jogszabályban előírt részjegyzési jogával nem élt. A felperes tehát erre tekintettel nem létesített tagsági viszonyt az alperes kisszövetkezettel.
Az alperes az 1988. évi eredményes működés után osztalékot fizetett, melyet az első fokon eljárt bíróság a felperes munkaviszonyára tekintettel helytállóan bér jellegű juttatásnak tekintett.
A felperes munkaviszonya alapján helytállóan alkalmazta az elsőfokú bíróság az 1992. július 1-jéig hatályban volt Mt. V. 65. §-ának (1) bekezdését. Eszerint a munkabér vagy egyéb díjazás téves kifizetése esetén a dolgozót erről harminc, a kollektív szerződésben meghatározott esetekben hatvan napon belül írásban kell értesíteni. Ennek elmulasztása esetében a dolgozó visszafizetésre csak akkor kötelezhető, ha a téves kifizetés helytelenségéről tudott, vagy a téves kifizetést maga idézte elő.
Az alperes 1989. március 31-ei közgyűlése a veszteséges gazdálkodás eredményeként a felszámolására irányuló eljárást megindította. Ez azt jelenti, hogy az ezt megelőző mérlegbeszámoló alapján tudott arról, hogy a tagjainak, illetve az alkalmazottainak az eredménytől függő díjazást - bér jellegű juttatást, osztalékot - tévesen fizette ki. A visszafizetésre irányuló intézkedés megtételével késlekedett, és a felszámoló által 1990. augusztus 14-én benyújtott fizetési felszólításnál az említett jogszabály által előírt határidőt többszörösen elmulasztotta.
Ez vonatkozik a felperes által 1989. február 23-án felvett 10 000 Ft összegű szerszámhasználati díjra is azzal, hogy ennek visszafizetésére való igényét az alperes csak az 1992. március hó 17-ei beadványában terjesztette elő. Ez az igény az 1992. július 1-jéig hatályban volt Mt. 5. §-ának (1) bekezdésében írt hároméves idő eltelte miatt elévült.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban a felperesnek költsége nem merült fel, ezért e körben a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. §-a alapján a határozathozatalt mellőzte.
Az alperest az 1991. évi IL. törvény 83. §-ának a) pontjával módosított 1990. évi XCIII. törvény 58. §-ának i) pontja alapján illetékmentesség illeti meg. (Mfv. II. 10 020/1993. sz.)
* Az 1992. évi XXII. törvény 162. §-ának (1) és (2) bekezdése tartalmában megfelel a hatályon kívül helyezett Mt. V. 65. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal.