adozona.hu
BH 1993.7.471
BH 1993.7.471
A kollektív szerződésben meghatározott mértékű végkielégítés illeti meg a határozatlan idejű munkaviszonyban állt munkavállalót abban az esetben is, ha a munkáltató a munkaviszonyát szóban, jogellenesen szüntette meg, a dolgozó azonban a szóban közölt és a létszámleépítésre hivatkozó felmondás indokát elismerve - nem kívánta annak helyreállítását [Mt. 26. § (1) és (2) bek.].*
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1967. augusztus 10-től volt az alperes munkavállalója, az 1982. évtől kezdődően állattenyésztési telepvezető volt. Az alperes igazgatója 1991. június 7-én azzal mondta fel szóban a munkaviszonyát, hogy a munkakörét június 10-én adja át a csoportvezetőnek. Intézkedését létszámleépítéssel indokolta, és megemlítette a felperes mulasztásait is. A felperes az utasításnak megfelelően a munkakörét átadta. A munkakönyvét és tartozékait postán kapta kézhez.
A felperes kérelmére eljárt munk...
BH 1993.7.471 A kollektív szerződésben meghatározott mértékű végkielégítés illeti meg a határozatlan idejű munkaviszonyban állt munkavállalót abban az esetben is, ha a munkáltató a munkaviszonyát szóban, jogellenesen szüntette meg, a dolgozó azonban a szóban közölt és a létszámleépítésre hivatkozó felmondás indokát elismerve - nem kívánta annak helyreállítását [Mt. 26. § (1) és (2) bek.].*
A felperes 1967. augusztus 10-től volt az alperes munkavállalója, az 1982. évtől kezdődően állattenyésztési telepvezető volt. Az alperes igazgatója 1991. június 7-én azzal mondta fel szóban a munkaviszonyát, hogy a munkakörét június 10-én adja át a csoportvezetőnek. Intézkedését létszámleépítéssel indokolta, és megemlítette a felperes mulasztásait is. A felperes az utasításnak megfelelően a munkakörét átadta. A munkakönyvét és tartozékait postán kapta kézhez.A felperes kérelmére eljárt munkaügyi döntőbizottság jogerős határozata és az alperes elismerése alapján a munkaviszonya 1991. augusztus 6-án, a munkáltató felmondásával szűnt meg. A döntőbizottság e határozatával - annak tartalmát tekintve - 1991. június 7-től felmentette a munkavégzés kötelezettsége alól, és kötelezte az alperest az 1991. augusztus 6-ig terjedő felmondási időre járó átlagbér megfizetésére.
A felperes újabb kérelme a végkielégítés megfizetésére irányult. Kérelmét a munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
Hivatkozott a kollektív szerződés II/4. pontjában foglaltakra. Módosított keresetében kérte a hathavi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítés kifizetését.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a keresetét. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes a felperes határozatlan idejű munkaviszonyát nem az Mt. 26. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt szabályok szerint előírt felmondással szüntette meg. A munkaügyi döntőbizottság az 1991. július 8-án hozott korábbi határozatával a hatáskörét túllépve járt el, amikor a munkaviszony megszüntetését felmondásra módosította. Az alperes képviselőjének a döntőbizottság tárgyalásán tett nyilatkozata nem minősülhet a felmondás írásbeli közlésének, ennélfogva csak az állapítható meg, hogy az eredeti, június 10-ei időponttal szemben 1991. augusztus 6-án szűnt meg a felperes munkaviszonya az alperesnél. Az alperes írásbeli felmondásának hiánya miatt nem állapítható meg
a felmondás oka (a létszámcsökkentés és a munkahely megszűnése), ennélfogva a végkielégítésre való jogosultságának feltételei nem bizonyíthatók.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helytállóan hivatkozott a munkaügyi bíróság az 1992. július 1-ig hatályban volt Mt. 26. §-ának (1) és (2) bekezdésére. E jogszabályok szerint a határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a munkáltató, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. A munkáltatónak a felmondást írásban kell közölnie, és abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Tény, hogy az alperes szóban közölte a felmondást. Az alperes erre figyelemmel ismerte el a munkaügyi döntőbizottság 1991. július 5-ei tárgyalásán egyrészt, hogy a felperes munkaviszonyát a munkáltató részéről történt felmondás alapján kell megszűntnek tekinteni, másrészt a felmondási időre járó munkabér kifizetésére irányuló kötelezettségét. A felperes a közölt - a létszámleépítésre vonatkozó - felmondási okot nem vitatta, és nem kérte a munkaviszony helyreállítását. Ehhez képest a felperes munkaviszonyát a közölt okkal kell felmondással megszűntnek tekinteni.
Ami a felperesnek a végkielégítésre vonatkozó kereseti igényét illeti, a következőkre kell rámutatni.
Az alperesnek az 1991/1992-es évekre érvényes kollektív szerződése szerint "Amennyiben a kombinát 1991. június 1-jét követően létszámcsökkentés és munkahelymegszűnés miatt szünteti meg a főállású dolgozó legalább egy éve fennálló munkaviszonyát, a dolgozót a saját munkajogi átlagkeresete alapján számított végkielégítés illeti meg a munkaviszony alapján a következők szerint: 1-5 év között egy hónap, 5-10 év között kettő hónap, 10-15 év között három hónap, 15-20 év között négy hónap, 20 év felett hat hónap. Nem jár végkielégítés annak a dolgozónak, aki szakképzettségének, munkaképességének, egészségi állapotának megfelelő felkínált olyan munkakört nem fogadja el, amely tömegközlekedési eszközzel vagy a kombinát munkásszállító járművével elérhető."
Az alperes az 1992. január 2-ai tárgyaláson előadta, hogy 1991. augusztus 6-ával megszűnt az állattenyésztő telepen a telepvezetői munkakör, ezeket a feladatokat a továbbiakban a csoportvezető látja el. Az általa becsatolt létszámkimutatással azt kívánta bizonyítani, hogy fizikai és alkalmazotti beosztásokban létszámcsökkentést hajtott végre. Ebből megállapítható, hogy az 1991. május 31-én meglevő 235 fizikai és 25 alkalmazotti létszám 1991. augusztus 31-én 232-re, illetve 23-ra csökkent. Az alperesnek a felperes munkaviszonyát jogellenesen megszüntető magatartása és nyilatkozata folytán tehát megállapítható, hogy a felmondás indoka létszámcsökkentés volt.
A perben a peres felek nem tették vitássá a felperes húsz évet meghaladó munkaviszonyát, ami azt jelenti, hogy a felperest a munkáltató felmondása folytán hathavi végkielégítés illeti meg. Az erre az időre járó átlagkereset összegét azonban a bíróság - téves álláspontja miatt - nem vizsgálta, és az az alperes által becsatolt bérkimutatásból sem állapítható meg. Erre tekintettel az ítélet e körben megalapozatlan is.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a munkaügyi bíróság ítéletét, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 326/1992. sz.)
* A korábbi Mt. 26. §-ának (1) és (2) bekezdése tartalmában megfelel az 1992. évi XXII. tv. 89. §-a (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak.