adozona.hu
BH 1993.7.470
BH 1993.7.470
I. A munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás nem érinti a munkaviszonyt, ezért a jogelődnél munkaviszonyban töltött időt a végkielégítés szempontjából figyelembe kell venni. II. Ha a jogutódlás nem állapítható meg, a bizonyítási eljárást arra nézve is le kell folytatni, hogy a kollektív szerződés szabályozta-e a végkielégítésre való jogosultságot [1991. évi XLVIII. tv., Mt. 25. § (3) bek., 27/A. § (1) és (2) bek., MK 147. sz.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1986-tól szerelő munkakörben állt alkalmazásban a G. és Sz. V.-nél. Az a telephely, ahol a felperes dolgozott, leányvállalattá alakult. A felperes 1990. január l. napjától - áthelyezése következtében - az alperessel állt munkaviszonyban.
Az alperes a felperes munkaviszonyát 1992. február 26-án átszervezés címén 1992. február 27-től, öt hét felmondási idő figyelembevételével felmondta.
A felperes a felmondás hatályon kívül helyezése iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bír...
BH 1993.7.470 I. A munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás nem érinti a munkaviszonyt, ezért a jogelődnél munkaviszonyban töltött időt a végkielégítés szempontjából figyelembe kell venni.
II. Ha a jogutódlás nem állapítható meg, a bizonyítási eljárást arra nézve is le kell folytatni, hogy a kollektív szerződés szabályozta-e a végkielégítésre való jogosultságot [1991. évi XLVIII. tv., Mt. 25. § (3) bek., 27/A. § (1) és (2) bek., MK 147. sz.].
A felperes 1986-tól szerelő munkakörben állt alkalmazásban a G. és Sz. V.-nél. Az a telephely, ahol a felperes dolgozott, leányvállalattá alakult. A felperes 1990. január l. napjától - áthelyezése következtében - az alperessel állt munkaviszonyban.Az alperes a felperes munkaviszonyát 1992. február 26-án átszervezés címén 1992. február 27-től, öt hét felmondási idő figyelembevételével felmondta.
A felperes a felmondás hatályon kívül helyezése iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A megtartott tárgyaláson módosította a keresetét, és az alperest kizárólag végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni. A munkaügyi bíróság a fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítéletével elutasította a keresetet. Döntése indokolása szerint a felperest az 1991. évi XLVIII. törvénnyel módosított Mt. 27/A. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján végkielégítés nem illeti meg, miután az alperes nem tekinthető a felperes korábbi munkáltatója jogutódjának.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte.
A munkaügyi bíróság az ügy elbírálása szempontjából jelentőséggel bíró tényeket nem vizsgálta, a bizonyítási eljárást a hiányos, illetve az ellentmondásos adatokra nézve nem folytatta le. A per irataiból nem állapítható meg, hogy a perben szereplő gazdasági társaság átalakulása mely jogszabály rendelkezése folytán és milyen jogkövetkezmények mellett történt meg. Ennélfogva nem lehet állást foglalni abban, hogy az átalakult szervezet általános jogutód-e, vagy - jogutódlás nélkül - a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény alapján jött-e létre.
A munkaügyi bíróság nem vizsgálta, hogy a jogutódlás szempontjából milyen jelentősége van annak a ténynek, hogy a felperes az áthelyezés után az új munkáltatójánál ugyanazt a munkát ugyanazon a telephelyen végezte. Jogutódlás esetén ugyanis nem lehet szó áthelyezésről. A munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás nem érinti a munkaviszonyt, ezért a jogelődnél munkaviszonyban töltött időt a végkielégítés szempontjából figyelembe kell venni.
A kifejtett jogértelmezést a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet meghozatalát követően hozott MK 154. számú állásfoglalása is megerősítette, amely szerint a munkaviszonyt a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás nem érinti. Ehhez képest a jogelőddel létesített munkaviszony a jogutóddal változatlanul fennáll, és különösen a felmondási idő és a végkielégítés szempontjából az e munkaviszonyban töltött időket együttesen kell számításba venni. Az állásfoglalás indokolása - egyebek mellett - rámutatott arra is, hogy a helyes jogértelmezés szerint jogutódlásnak kell tekinteni az üzemnek, üzletnek, munkahelynek megállapodáson alapuló átvételét is, ha az átvevő az átadó jogaiba lép [így különösen a munkáltatói üzem egészére vagy meghatározott részére vonatkozó jogátruházás, például... gazdasági társaságba való belépés vagyonbevitel révén a munkavállaló(k) folyamatosan történő tényleges tovább foglalkoztatásával].
Amennyiben a bizonyítási eljárás eredményeként a jogutódlás nem lenne megállapítható, a bizonyítási eljárást arra nézve kell lefolytatni, hogy az alperes kollektív szerződése szabályozta-e a végkielégítésre való jogosultságot. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény (Mt.) módosításáról szóló 1991. évi XLVIII. törvény az Mt. 25. §-ának (3) bekezdését akként módosította, hogy a végkielégítés szempontjából a munkavállaló áthelyezés előtti munkaviszonya időtartamát nem kell figyelembe venni. A Legfelsőbb Bíróság MK 147. számú állásfoglalásában rámutatott arra, hogy a végkielégítésre a törvényben megállapított szabályok a kollektív szerződésben történő kedvezőbb szabályozást nem zárják ki. Ennek folytán a kollektív szerződésben foglalt olyan szabály, amely szerint a végkielégítés szempontjából az áthelyezett dolgozónak az áthelyezés előtti munkaviszonyban töltött idejét is figyelembe kell venni, érvényes lehet. Ezért - ha az alperes nem jogutód - lehetséges a kollektív szerződés rendelkezése folytán más, a korábbi munkáltatónál töltött munkaviszony beszámítása a végkielégítés alapjául szolgáló időtartamba.
A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a tényállás megállapítása tekintetében a kifejtett szempontok szerint hivatalból folytatta volna le a bizonyítást. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(M. törv. I. 10 397/1992. sz.)
Lábjegyzet
Az 1991. évi XLVIII. törvényt az 1992. évi XXII. törvény 203. §-ának (3) bekezdése hatályon kívül helyezte.
