adozona.hu
BH 1993.7.469
BH 1993.7.469
I. A munkáltató és a munkavállaló közös megegyezéssel bármikor megszüntetheti a munkaviszonyt. A munkaviszonynak az ilyen módon történő megszüntetéséhez mindkét fél feltétel nélküli akaratelhatározása szükséges. Ebben kifejezésre kell juttatni a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös szándékot és annak időpontját. II. A munkaügyi bíróság nem pótolhatja a felek megegyezésének hiányát a munkaviszony megszűnésének időpontját illetően, és ezzel összefüggésben nem állapíthat meg felmondási időt [Mt. 25. § (
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1989. augusztus 26-tól dolgozik az alperesnél. A felek által megkötött munkaszerződés szerint az alperes havi 4000 Ft munkabérrel portás munkakörben alkalmazta, a munkaszerződés 5. pontjában foglalt kikötés alapján "szükség esetén helyettesítésre". Az alperes 1990. január 12-én arról tájékoztatta, hogy a munkaviszonyát 1990. január 3-ával megszünteti. Ezt azzal indokolta, hogy a munkaszerződés nem rendszeres munkavégzésre szól, és a portások helyettesítésére előreláthatólag több hó...
BH 1993.7.469 I. A munkáltató és a munkavállaló közös megegyezéssel bármikor megszüntetheti a munkaviszonyt. A munkaviszonynak az ilyen módon történő megszüntetéséhez mindkét fél feltétel nélküli akaratelhatározása szükséges. Ebben kifejezésre kell juttatni a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös szándékot és annak időpontját.
II. A munkaügyi bíróság nem pótolhatja a felek megegyezésének hiányát a munkaviszony megszűnésének időpontját illetően, és ezzel összefüggésben nem állapíthat meg felmondási időt [Mt. 25. § (1) bek.].*
A felperes 1989. augusztus 26-tól dolgozik az alperesnél. A felek által megkötött munkaszerződés szerint az alperes havi 4000 Ft munkabérrel portás munkakörben alkalmazta, a munkaszerződés 5. pontjában foglalt kikötés alapján "szükség esetén helyettesítésre". Az alperes 1990. január 12-én arról tájékoztatta, hogy a munkaviszonyát 1990. január 3-ával megszünteti. Ezt azzal indokolta, hogy a munkaszerződés nem rendszeres munkavégzésre szól, és a portások helyettesítésére előreláthatólag több hónapon keresztül nem lesz szükség.1990. február 5-én ismételten közölte a felperessel a munkaszerződésnek most már 1990. február 5-ével való "felbontását". Egyúttal intézkedett az 1989. évi augusztus havi munkabér-különbözet kifizetéséről és a munkakönyv visszaküldéséről.
A felperes kérelmére eljárt munkaügyi döntőbizottság határozatában megállapította, hogy a munkáltató felmondása szabálytalan, ennélfogva semmis. Kötelezte a munkáltatót az 1989. augusztus havi bérkülönbözet és kamata megfizetésére, ezt meghaladóan elutasította a kérelmet.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében kérte a munkaviszonya helyreállítását, a munkabére és a kára kifizetését. Anyagi igényét 31 450 Ft-ban jelölte meg.
A felek között folyt másik perben a peres felek 1990. április 27-én egyezséget kötöttek, amelyet a bíróság az 5. sorszámú végzésével jóváhagyott. Eszerint az alperes vállalta a munkaviszony helyreállítását, a munkakönyvi bejegyzés törlését és az 1990. január 3-tól február 5-ig terjedő időre 4000 Ft munkabérnek 15 napon belül történő kifizetését azzal, hogy a felperesnek nincs egyéb kereseti igénye.
A felperes 1990. július 4-én kérte az 50 éves munkaviszonya figyelembevételével a munkaviszonyának felmondással történő megszüntetését, a felmondási idő alatt a munkavégzés alól való felmentését, az elmaradt munkabére és az 1989. évben nyolc munkaszüneti napon végzett
munkája ellenértékének a kifizetését. Ezt azzal indokolta, hogy a munkaszerződés érvénytelen, és a munkáltató a bíróság végzésében foglaltakat nem hajtotta végre, őt nem foglalkoztatja.
Az alperes az 1990. szeptember 20-án hozott határozatával arról tájékoztatta, hogy az Mt. 25. §-ának (1) bekezdése alapján közös megegyezéssel szünteti meg a munkaviszonyt 1990. szeptember 30-án. Ezt a felperes a már említett levelével és az abban foglalt, a munkaviszony megszüntetésére irányuló szándékkal indokolta. Kitért arra is, hogy nem mond fel, a portások helyettesítését más módon oldja meg, és a felperes munkájára az 1990. évben már nem tartott igényt.
A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében sérelmezte a munkaviszonya megszüntetésének módját, a munkaszerződés tartalmától eltérő foglalkoztatását, és fenntartotta az alpereshez intézett kérelmében foglalt anyagi igényét.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította a kérelmet, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben kérte a munkaviszonya helyreállítását, az elmaradt munkabére kifizetését, szabadsága megváltását és az 1989. évi 8 munkaszüneti napra járó díjazását. Anyagi igényét 172 600 Ft-ban határozta meg.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetét, a munkaviszonya megszűnésének időpontját 1991. március 31-ében állapította meg. Kötelezte az alperest, hogy a felperes munkakönyvében a munkaviszony megszűnésének időpontját javítsa ki. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes az alperesnél fennálló munkaviszonyát meg kívánta szüntetni, és ez egybeesett a munkáltató szándékával. A munkáltató nem kötelezhető arra, hogy a dolgozója munkaviszonyát felmondással szüntesse meg, de lehetősége van arra, hogy a munkaviszony megszüntetéséhez hozzájáruljon. A felek a munkaviszony megszűnése időpontjában nem állapodtak meg, erre tekintettel a felperesre érvényes 6 hónap felmondási idő figyelembevételével kell a munkaviszony megszűnésének időpontját 1991. március 31-ével megállapítani. A megállapodás és a munkaviszony megszűnésének időpontja között eltelt időszak nem minősül felmondási időnek, és erre az időtartamra nem vonatkoznak a munkavégzés alóli felmentésre és az átlagkereset kifizetésére vonatkozó szabályok sem. Az alperes a felperest - a peres felek által megkötött munkaszerződés szerint szükség esetén - helyettesítésre alkalmazta. Ha pedig nem volt szükség helyettesítésre, a dolgozót munkavégzési, a munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség nem terhelte. A munkavégzés után megkapta a munkabérét, ezt meghaladóan nem jogosult díjazásra. Az 1989. évi szabadsága és műszakpótléka iránt előterjesztett igénye tárgyában a peres felek a korábbi perben egyezséget kötöttek, és ezt ítélt dolognak kell tekinteni. Az ítélet ellen a munkaviszony megszüntetése körében emelt törvényességi óvás alapos.
A perben azt a kérdést kellett eldönteni, hogy a peres felek munkaviszonya közös megegyezéssel szűnt-e meg, illetve a felperes igényelheti-e a munkaviszonyának helyreállítását és az elmaradt munkabére kifizetését. A jogvita eldöntése szempontjából a hatályban volt Mt. 25. §-ának (1) bekezdésében foglaltak az irányadók. Eszerint a munkáltató és a dolgozó közös megegyezéssel bármikor megszüntetheti a munkaviszonyt. A munkaviszonynak az ilyen módon történő megszüntetéséhez mindkét fél feltétel nélküli akaratelhatározására van szükség. Ebben kifejezésre kell juttatni a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös szándékot és annak időpontját. Ilyen kölcsönös megállapodás nem jött létre a munkaviszony megszüntetése kérdésében a felek között. Ezt bizonyítja az is, hogy a felperes a munkaviszonya megszüntetése miatt 1990. szeptember 26-án kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz.
Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor ezzel ellentétes álláspontra jutott, és akkor is, amikor "pótolta" a felek megegyezésének hiányát a munkaviszony megszűnésének időpontját illetően, és azt hat hónap felmondási idővel 1991. március 31-ében állapította meg.
A munkaviszonynak közös megegyezéssel való megszüntetésénél nem jöhet szóba felmondási idő, annak megszűnése időpontjában a feleknek kell megállapodniuk. Miután nem bizonyosodott be, hogy a peres felek a felperes munkaviszonyát közös megegyezéssel szüntették meg, a munkaügyi bíróságnak a felperes munkaviszonyát helyre kellett volna állítania. Ezzel ellentétes álláspontja téves.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének a felperes munkaviszonya megszűnése körében hozott rendelkezését hatályon kívül helyezte, a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, az alperes intézkedését hatályon kívül helyezte, és a felperes munkaviszonyát helyreállította. (M. törv. II. 10 364/1992. sz.)
* A korábbi Mt. 25. §-ának (1) bekezdésében foglaltak tartalmukban megfelelnek az 1992. évi XXII. tv. 87. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltaknak.