BH 1993.7.468

I. Ha kizárólag a munkáltató elnevezése vagy a székhelye változik és a munkavállalónak a korábbi munkakörében vagy annak megfelelő munkakörben kell a munkáját a továbbiakban is végeznie, e helyzet nem igényel áthelyezést. II. Ha a munkavállaló ennek ellenére ragaszkodik az áthelyezéshez, és annak megtagadása miatt szünteti meg a munkaviszonyát, nem tarthat igényt a felmondás alapján járó munkabérre és a végkielégítésre [Mt. V. 19. § (1) bek.].*

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az I. r. felperes 1988. január 1-jétől az APEH Megyei Igazgatóságán főelőadói - revizori - munkakört töltött be, munkabére havi bruttó 53 742 Ft volt.
A II. r. felperes, a III. r. felperes és a IV. r. felperes a megjelölt igazgatóságon adminisztrátor volt 11 564 Ft, illetve 11 757 Ft, továbbá 16 993 Ft átlagbérrel.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet 3. §-a szerint a hivatal feladatát a fővárosi, megyei adó- és ellenőrzési igazgatóságok, illetv...

BH 1993.7.468 I. Ha kizárólag a munkáltató elnevezése vagy a székhelye változik és a munkavállalónak a korábbi munkakörében vagy annak megfelelő munkakörben kell a munkáját a továbbiakban is végeznie, e helyzet nem igényel áthelyezést.
II. Ha a munkavállaló ennek ellenére ragaszkodik az áthelyezéshez, és annak megtagadása miatt szünteti meg a munkaviszonyát, nem tarthat igényt a felmondás alapján járó munkabérre és a végkielégítésre [Mt. V. 19. § (1) bek.].*
Az I. r. felperes 1988. január 1-jétől az APEH Megyei Igazgatóságán főelőadói - revizori - munkakört töltött be, munkabére havi bruttó 53 742 Ft volt.
A II. r. felperes, a III. r. felperes és a IV. r. felperes a megjelölt igazgatóságon adminisztrátor volt 11 564 Ft, illetve 11 757 Ft, továbbá 16 993 Ft átlagbérrel.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet 3. §-a szerint a hivatal feladatát a fővárosi, megyei adó- és ellenőrzési igazgatóságok, illetve a fővárosi, megyei adófelügyelőségek, valamint az Adóelszámolási Iroda útján látja el. A rendelet értelmében az adófelügyelőség felettes szerve az igazgatóság, az igazgatóság felettes szerve a hivatal (id. r. 6. §). Ezt 1992. január 1-től kezdődő hatállyal a 186/1991. (XII. 30.) Korm. rendelet 2. §-a akként módosította, hogy a hivatal területi szervei a fővárosban és a megyék székhelyén az APEH fővárosi, illetve megyei igazgatóságai, amelyek nem önálló költségvetési szervek. A fővárosi megyei adófelügyelőségek megszűntek, és azok jogutódai - a már említett jogszabály 4. §-ának (2) bekezdése értelmében - az APEH fővárosi, megyei igazgatóságai. E rendelet értelmében, ahol jogszabály adófelügyelőségről rendelkezik, azon az igazgatóságot kell érteni.
Az APEH Megyei Igazgatósága 1991. december 20-án az I. rendű felperesnek a III. ellenőrzési osztályon, az előkészítő osztályon és az adóügyi osztályon revizori munkakört ajánlott fel. A II. rendű felperesnek 1991. december 23-án adminisztrátori, a III. és IV. rendű felperesnek ügyviteli alkalmazotti munkakört ajánlott fel. A felajánlott munkaköröket - a IV. rendű felperes kivételével - a felperesek nem fogadták el.
Az alperes az 1990. december 30-án hozott határozataival a felpereseknek az APEH Megyei Igazgatóságánál fennálló munkaviszonyát 1991. december 31. napjával megszüntette, és 1992. január 1. napjától áthelyezte, és kinevezte az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága állományába az általa korábban felajánlott munkakörökbe. Az I. és II. rendű felperest a III. Ellenőrzési Osztályra, a III. rendű felperest a IV. ellenőrzési osztályra és a IV. rendű felperest a csődeljárási és végrehajtási osztályra osztotta be munkavégzésre. Az I.,
a II. és a III. rendű felperes az áthelyezett munkahelyen nem vette fel a munkát. A IV. rendű felperes az új munkahelyén dolgozott, és 1992. január 6-án azzal a kéréssel fordult az alperes igazgatójához, hogy a munkaviszonyát 1992. január 7-i időponttal szüntesse meg. Az alperes a IV. rendű felperes e kérésének eleget tett, és tudomásul vette a munkaviszony 1992. január 7. napjával történő felmondását. A IV. rendű felperes, jogi képviselője útján, 1992. január 7-én visszavonta a "felmondást".
A felpereseknek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelme az áthelyezések hatályon kívül helyezésére, a felmondási időre járó átlagkeresetük és a végkielégítés megfizetésére irányult azzal, hogy a munkaviszonyuk 1991. december 31-én szűnt meg. A IV. rendű felperes ezen túl kérte a munkakönyvi bejegyzés kijavítását úgy, hogy a munkaviszonyt a munkáltató mondta fel.
A munkaügyi döntőbizottság határozataival elutasította a kérelmüket, amelyeknek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz, és abban fenntartották a kérelmeikben foglaltakat.
A munkaügyi bíróság ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatait - az alperes áthelyezési okirataira is kiterjedően - megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy a felmondási időre járó átlagkereset és végkielégítés címén az I. r. felperesnek 201 226 Ft-ot, a II. r. felperesnek 23 128 Ft-ot, a III. r. felperesnek 23 514 Ft-ot és a IV. r. felperesnek 50 979 Ft-ot 15 nap alatt fizessen meg. Kötelezte egyúttal, hogy a felperesek munkakönyvét 1991. december 31-ével munkaviszony megszűnt bejegyzéssel 15 napon belül adja ki. Az ítélet indokolásának lényege szerint az I., a II. és a III. r. felperes az új munkáltatóhoz történő áthelyezése elöl elzárkózott, ennélfogva az - közös megegyezés hiányában - nem jött létre. A munkaviszonyuk 1991. december 31. napjával történt megszüntetése is jogellenes volt, ezért a felmondási időre járó átlagkeresetet és a végkielégítést az alperesnek meg kell fizetnie. A IV. r. felperes ugyan hozzájárult az áthelyezéséhez, az alperes azonban nem jelölte meg a munkakörét és munkabérét. Az áthelyezés tartalmi elemeit csak a munkába állását követően tudta meg, ezért a munkakör ellátását nem vállalta. Ennélfogva az áthelyezés nem jött létre érvényesen, és hatályban maradt az alperesnek a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó egyoldalú intézkedése. Erre figyelemmel a IV. r. felperes is jogosult a kéthavi felmondási időre járó átlagkeresetre és az egyhavi végkielégítésre, amelynek összege 50 979 Ft.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen - törvénysértés miatt - emelt törvényességi óvás lényege szerint a felperesek munkáltatója jogutódlással szűnt meg. Az alperes a felperesek munkavégzésére igényt tartott, és részükre "az eddig végzett munkaterületüknek megfelelő állást" ajánlott fel. Ezért nem volt szükség a munkaszerződésük módosítására és ennek alapján a kétoldalú közös megegyezésre. Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor a felpereseknek az alperessel fennálló jogviszonyát a munkáltató egyoldalú elhatározása folytán - áthelyezéssel - egyoldalúan megváltozottnak tekintette, és erre alapítva felmondási munkabér és végkielégítés megfizetésére kötelezte az alperest. A IV. r. felperes munkaviszonya 1992. január 7-én közös megegyezéssel szűnt meg, ez okból sem illette meg a felmondási bér és végkielégítés.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás a következők szerint alapos.
A munkaügyi per iratanyagából és a peres feleknek a Legfelsőbb Bíróság előtt folyt eljárásában tett nyilatkozata alapján megállapítható, hogy az I-IV. rendű felperesek korábban az APEH Megyei Adó- és Ellenőrzési Igazgatóságán álltak munkaviszonyban. Az I. r. felperes főelőadó besorolással a belföldi társas vállalkozások osztályán főrevizori munkakört töltött be. A II., III. és IV. r. felperesek az igazgatóságon adminisztratív munkakörben dolgoztak. A felperesek munkáltatója tehát az igazgatóság volt.
Minthogy a 186/1991. (XII. 30.) Korm. rendelet 4. §-ának (2) bekezdésével elrendelt szervezeti módosítás a korábbi adófelügyelőségeket megszüntette, és azok jogutódai a fővárosi és megyei igazgatóságok lettek, a felperesek munkaviszonya nem szűnt meg, őket a jogutód munkáltatóhoz nem kellett áthelyezni. Az 1992. július 1-je előtt hatályban volt Mt. V. 19. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis nem igényel áthelyezést, ha csupán a munkáltató elnevezése vagy székhelye változik, és a dolgozó a korábbi munkakörében vagy annak megfelelő munkakörben végzi munkáját.
A II., a III. és a IV. rendű felperesek vonatkozásában - a felek egybehangzó előadása alapján - bizonyított, hogy a feladatuk a más szervezeti egységben vagy osztályon nem változott meg, ehhez képest nem lehet szó áthelyezésről. Ebből következően a felperesek alaptalanul tagadták meg a korábbi és azonos munkakörükben folytatott tevékenységük végzését, illetve a IV. rendű felperes az alperes által nem befolyásolt, saját elhatározása alapján szüntette meg a munkaviszonyát közös megegyezéssel 1992. január 7-ével.
Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor a II., a III. és a IV. rendű felperes javára felmondási bért és végkielégítést ítélt meg.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az I. rendű felperes tekintetében azonban a munkaügyi bíróság ítélete megalapozatlan. A bíróság az eljárás során nem szerezte be a felperes munkaszerződését és a munkakör feladatait tartalmazó munkaköri leírását. A felperes személyes meghallgatását elmulasztva, nem tisztázta, hogy képesítése milyen munkakör ellátására teszi alkalmassá. Nem tárta fel, hogy az I. r. felperesnek a munkaszerződés módosítását megelőzően ellátott főrevizori munkaköréhez viszonyítva a III. ellenőrzési osztály keretei között felajánlott főrevizori munkakör azonos-e vagy más munkakörnek minősül-e. Amennyiben a korábbi és a felajánlott munkakör - a képesítésének megfelelő - munkaköri feladatok ellátását tette feladatává, az I. r. felperes is alaptalanul tagadta meg az áthelyezést. Ha a korábbi és a felajánlott munkakör feladatainak jellege eltértek egymástól, a munkaszerződés jogszerűen csak közös megegyezéssel lett volna módosítható.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az I. r. felperes tekintetében a munkaügyi bíróság ítéletét hatálytalanította, és a tényállás felderítése érdekében a munkaügyi bíróságot új eljárás lefolytatására utasította azzal, hogy a perköltség vonatkozásában is határozni kell.
A kifejtettekhez képest a Legfelsőbb Bíróság a II., III. és IV. r. felperesek tekintetében a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperesek keresetét elutasította, az alperest a II., a III. és a IV. rendű felperes vonatkozásában az eljárási költség megfizetése alól mentesítette. A Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének az I. rendű felperesre vonatkozó rendelkezését ugyancsak hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 290/1992. sz.)

* Az Mt. V. 19. §-ának (1) bekezdése tartalmában megfelel az 1992. évi XXII. tv. 82. §-a (3) bekezdésében foglaltaknak, azzal az eltéréssel, hogy a törvény az Mt. V. említett szabályának utolsó mondatát nem tartalmazza. A Legfelsőbb Bíróságnak az e tárgykörben kifejtett álláspontja azonban a továbbiakban is irányadó.
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.