adozona.hu
BH 1993.6.398
BH 1993.6.398
A munkáltatónak jogutódlással történő megszűnése (megváltozása) nem vezet a munkaviszony megszűnéséhez, az a jogutód munkáltató és a munkavállaló között változatlanul fennáll. Ehhez képest a munkavállaló munkaviszonyban töltött idejét a végkielégítés szempontjából együttesen kell számítani [1991. évi XLVIII. tv. ]*.
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1971. június 20-tól dolgozott a kiskereskedelmi vállalatnál, amelynek az elnevezése az 1987. évben O. K. V.-ra változott. Az O. K. V. 1989. december 30-án még két jogi és három magánszeméllyel megalapította az alperes részvénytársaságot. A kereskedelmi vállalat végelszámolása 1992 júniusában volt folyamatban.
A felperes munkaviszonya a kereskedelmi vállalatnál 1990. december 31-én szűnt meg, és 1991. január 1-jével - állítása szerint a munkahelye és munkaköre változatlanul hagyásá...
A felperes munkaviszonya a kereskedelmi vállalatnál 1990. december 31-én szűnt meg, és 1991. január 1-jével - állítása szerint a munkahelye és munkaköre változatlanul hagyásával - áthelyezéssel került az alpereshez. A felperes munkaviszonyát az alperes 1991. december 23-ára felmondta.
A felperesnek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelme a húszéves munkaviszonya után járó végkielégítés megfizetésére irányult. Kérelmét a munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította. A határozat megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben fenntartotta a kérelmében foglaltakat. A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetét. Az ítélet indokolásának lényege szerint az 1991. évi XLVIII. törvény módosította a hatályban volt Mt. 25. §-ának (3) bekezdését és az M-t kiegészítette a 27/A. §-sal. Ez utóbbi jogszabály (3) bekezdése szerint a végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a munkáltatónál a (4) bekezdésben meghatározott időtartamban fennálljon. Ennek legkisebb időtartama három év. A felperes az alperessel új munkaszerződést kötött, ennélfogva nem töltött annyi időt az új munkaviszonyában, amelynek alapján a végkielégítésre való jogosultságának feltételei meglennének.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság az ítéletében helytállóan megjelölt jogszabályokból téves következtetésre jutott. E jogszabályok szerint ugyanis az áthelyezett dolgozónak az áthelyezését megelőző munkaviszonyát - a 27/A. § (3) bekezdése kivételével - úgy kell tekinteni, mintha azt az új munkáltatónál töltötte volna el. A végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a munkáltatónál a (4) bekezdésben meghatározott időtartamban fennálljon.
A perben tehát azt a kérdést kellett eldönteni, hogy a részvénytársasággal 1991. január 1. napjával létrejött munkaszerződést megelőző időszak a végkielégítés szempontjából figyelembe vehető-e.
Az alperes a per során bemutatott részvénytársasági alapszabállyal azt kívánta bizonyítani, hogy nem jogutóda az O. K. V.-nak.
A megyei bíróság mint cégbíróság által jóváhagyott alapító okirat szerint az alperes zártkörű részvénytársaság alapítási ideje 1989. december 30-a. Alapítók:
- az O. K. V., a B. B. Rt. a C. T. K. V., az M. C. mint jogi személyek, továbbá dr. T. I., F. Á. és B. G.
A társaság székhelye azonos az O. K. V.-val. Az alaptőke száztízmillió forint, amely összesen 11 000 db 10 000 forint névértékű bemutatóra szóló részvényből áll. Alaptőkéje 33 millió forint készpénz és 77 millió forint nem pénzbeli hozzájárulás ingatlanban és ingókban. Az O. K. V. a 11 000 db részvényből 10 685 db-ot jegyzett, és az alaptőke készpénzéből 29 850 000 Ft-ot, míg a nem pénzbeli hozzájárulást (az apportot) - az alapszabály mellékletét képező részletes adatokban felsorolt ingatlanok és ingók átadásával - az alaptőkének fennmaradó 70%-ában teljesítette. Az alapszabályban megjelölt további jogi személyek 100-100 db, a természetes személyek 5-5 db részvényt jegyeztek.
Mindezekből következik, hogy a munkaügyi bíróságnak - az új eljárás során - a jogkérdés megnyugtató eldöntéséhez az alperestől vagy a cégbíróságtól be kell szereznie az alperes alapító okiratának mellékleteit is. Ezekből meg kell állapítani, hogy az O. K. V.-nak a részvénytársaságba bevitt 77 millió forint értékű ingatlana és ingója között szerepel-e az a vagyonrész, amelyben a felperes - szerződése szerint, illetve ténylegesen - dolgozott.
Tisztázni kell, hogy az O. K. V.-nak mely gazdálkodó szerv a jogutóda, és hogy a felperes munkahelye az alpereshez történt áthelyezésével megváltozott-e.
Amennyiben a bizonyítási eljárás azt eredményezné, hogy az O. K. V. a részvénytársaság alapításánál bevitte azt a vagyonrészt is, ahol a felperes dolgozott, jogutódlás történt.
Minthogy a munkáltatónak jogutódlással történő megszűnése (megváltozása) nem vezet a munkaviszony megszűnéséhez, az változatlanul fennáll, és nem lehet szó áthelyezésről sem. Ekkor a munkavállaló munkaviszonyban töltött idejét a végkielégítés szempontjából együttesen kell számítani.
Az új eljárás során tisztázni kell a felperest megillető végkielégítés mértékét és összegszerűségét is.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 333/1992. sz.)
*Az 1992. évi XXII. tv. 203. §-a (3) bekezdésének a) pontja hatályon kívül helyezte az 1991. évi XLVIII. törvényt, annak rendelkezéseit azonban az 1992. július hó 1. napját megelőzően, az adott ügyekben keletkezett jogviták tekintetében alkalmazni kell.