adozona.hu
BH 1993.6.396
BH 1993.6.396
A helyi önkormányzat képviselő-testülete - munkáltatóként - jogosult az igazgatási jogkörébe tartozó szervek munkaerő-gazdálkodásával kapcsolatban a jogszabályban előírt intézkedést megtenni. Ha azonban a képviselő-testületnek a munkavállaló munkaviszonyát érintő döntése az azon alapuló kötelező intézkedés megtételét teszi szükségessé, annak késedelemmel történt közlése nem zárhatja el a munkavállalót a jogorvoslat igénybevételének lehetőségétől.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes képviselő-testületének határozatát hatályon kívül helyezte, s a felperes munkaviszonyát helyreállította. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt a felperest az eredeti munkakörében foglalkoztassa, és fizessen meg a részére 84 886 Ft elmaradt munkabért, továbbá 65 700 Ft után 1991. december 28. napjától 1992. március 5. napjáig évi 20% kamatot, valamint 500 Ft perköltséget.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ...
BH 1993.6.396 A helyi önkormányzat képviselő-testülete - munkáltatóként - jogosult az igazgatási jogkörébe tartozó szervek munkaerő-gazdálkodásával kapcsolatban a jogszabályban előírt intézkedést megtenni. Ha azonban a képviselő-testületnek a munkavállaló munkaviszonyát érintő döntése az azon alapuló kötelező intézkedés megtételét teszi szükségessé, annak késedelemmel történt közlése nem zárhatja el a munkavállalót a jogorvoslat igénybevételének lehetőségétől.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes képviselő-testületének határozatát hatályon kívül helyezte, s a felperes munkaviszonyát helyreállította. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt a felperest az eredeti munkakörében foglalkoztassa, és fizessen meg a részére 84 886 Ft elmaradt munkabért, továbbá 65 700 Ft után 1991. december 28. napjától 1992. március 5. napjáig évi 20% kamatot, valamint 500 Ft perköltséget.Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A tértivevény tanúsága szerint a másodfokú bíróság jogerős ítéletét az elsőfokú bíróság az alperes képviselőjének 1992. december 2-án kézbesítette.
Az alperes a jogi képviselője útján 1993. február 5-én a munkaügyi bíróságnál felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Legfelsőbb Bírósághoz. Ebben kérte mind az elsőfokon, mind a másodfokon eljárt bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a felperes 1991. november 18-án átvette a képviselő-testület által hozott határozatot, amely a munkaviszonyát 1991. október 25-ei hatállyal vezetői alkalmatlanság és a munka színvonalának emelését szolgáló személycsere miatt 1991. december 27. napjára felmondta. 1992. február 18-án azért kézbesítette a "munkaviszony megszüntetése" formanyomtatványt, mert az volt a meggyőződése, hogy a képviselőtestület határozatával közölt felmondása jogerőre emelkedett. Álláspontja szerint jogsértően járt a munkaügyi bíróság, amikor a formanyomtatvány kézbesítéséhez kötötte a keresetlevél benyújtásának időpontját, és azt állapította meg, hogy az 1992. február 24-én érkezett keresetlevél nem késett el. A felperes az előírt harmincnapos jogorvoslati határidőt elmulasztotta, keresete ezért elkésett. A másodfokú bíróságnak ezzel ellentétes megállapítása is téves.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság elöljáróban a következőket emeli ki.
A helyi önkormányzat képviselő-testülete az 1990. évi LXV. törvény szerint a többi között kétségkívül jogosult meghatározni, hogy az igazgatási jogkörébe tartozó szervek munkaerő-gazdálkodása - azok létszámát is illetően - miként alakuljon. A képviselő-testület e jogszabályra figyelemmel döntötte el az 1991. október 25-én hozott határozatával, hogy a felperes munkájára, az abban meghatározott okok miatt, a továbbiakban nincs szükség, és a munkaviszonyát emiatt felmondással kell megszüntetni. Ha azonban a képviselő-testületnek a munkavállaló munkaviszonyát érintő döntése az azon alapuló kötelező intézkedés megtételét teszi szükségessé, annak késedelemmel történt közlése nem zárhatja el a munkavállalót a jogorvoslat igénybevételének lehetőségétől.
A képviselő-testület döntése tehát - annak a felperessel 1991. november 15-én történt közlése ellenére - nem tekinthető felmondásnak. A felperes munkaviszonyának a jogszabályban előírt módon, felmondással való megszüntetése csak 1992. február 17-én történt meg. Ezt a következők támasztják alá.
A munkaügyi bíróság 1992. március 24-ei tárgyalásán készült jegyzőkönyv szerint a peres felek egyezően adták elő, hogy az alperes az 1991. október 25-én hozott képviselő-testületi határozatot 1991. november 15-én küldte meg a felperesnek. Az alperes az elsőfokú bíróság ítélete ellen előterjesztett fellebbezésében, de a felülvizsgálati kérelmében is arra hivatkozott, hogy a képviselőtestület határozatáról a felperest a testületi ülés jegyzőkönyvének elkészítése után, az 1991. november 15-én feladott ajánlott levélben értesítette.
Minthogy az alperes a jogszabály által előírt felmondást csak 1992. február 17-én küldte meg a felperesnek, az 1992. február 24-én előterjesztett kereset nem késett el.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. (Mfv. II. 10 016/1993. sz.)