adozona.hu
BH 1993.5.333
BH 1993.5.333
I. A Munka Törvénykönyvének új és módosított rendelkezései szerint az igény érvényesítésének rendjére - 1992. július 1-jétől kezdődően - az e törvény rendelkezései az irányadóak. II. Ha a keresettel érvényesített jog fennállása és a jogosultat ennek alapján megillető követelés összege tekintetében a jogvita elkülöníthető, a bíróságnak a jog fennállását közbenső ítélettel és nem részítélettel kell eldöntenie [1992. évi XXII. tv. 205. § (1) bek., Pp. 213. § (3) bek., 233. § (1) bek., 349 §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1989. április 26-tól alorvos munkakörben dolgozik az alperesnél. Az alperes 1990. január 17-én főorvos munkakörbe nevezte ki, munkaviszonya ezáltal határozatlan időtartamúvá vált.
1989. augusztus 1-jén megbízta a klinikai laboratórium vezetésével. Ez a megbízás annak visszavonásáig volt érvényes. Az alperes igazgatója 1991. január 29-én, 1991. február 1-jei hatállyal visszavonta a laborvezetésre szóló megbízást, és átirányította az intézet diagnosztikai osztályára.
A felperesnek ...
BH 1993.5.333 I. A Munka Törvénykönyvének új és módosított rendelkezései szerint az igény érvényesítésének rendjére - 1992. július 1-jétől kezdődően - az e törvény rendelkezései az irányadóak.
II. Ha a keresettel érvényesített jog fennállása és a jogosultat ennek alapján megillető követelés összege tekintetében a jogvita elkülöníthető, a bíróságnak a jog fennállását közbenső ítélettel és nem részítélettel kell eldöntenie [1992. évi XXII. tv. 205. § (1) bek., Pp. 213. § (3) bek., 233. § (1) bek., 349 §].
A felperes 1989. április 26-tól alorvos munkakörben dolgozik az alperesnél. Az alperes 1990. január 17-én főorvos munkakörbe nevezte ki, munkaviszonya ezáltal határozatlan időtartamúvá vált.1989. augusztus 1-jén megbízta a klinikai laboratórium vezetésével. Ez a megbízás annak visszavonásáig volt érvényes. Az alperes igazgatója 1991. január 29-én, 1991. február 1-jei hatállyal visszavonta a laborvezetésre szóló megbízást, és átirányította az intézet diagnosztikai osztályára.
A felperesnek az intézet munkaügyi döntőbizottságánál előterjesztett kérelme a vezetői megbízás visszavonásának és az átirányítást elrendelő intézkedésnek a hatályon kívül helyezésére irányult.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította a felperes kérelmét, aki a határozat megváltoztatása miatt keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz. Módosított keresetében kérte az átirányítás érvénytelenségének megállapítását és az ebből eredő kárának a megtérítését.
A munkaügyi bíróság részítéletében megállapította, hogy a felperes átirányítása jogellenes volt. Kötelezte az alperest a felperesnek eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatására. A részítélet ellen kizárta a fellebbezés lehetőségét.
A részítéletnek a fellebbezés lehetőségét kizáró rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 205. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az e törvény hatálybalépése előtt létesített munkaviszonyból származó igényre az igény keletkezésekor hatályos jog, az igény érvényesítésének rendjére 1992. július 1-jétől kezdődően e törvény rendelkezései az irányadóak. A munkaügyi bíróság jogerős részítéletét 1992. augusztus 31-én hozta meg. Ehhez képest a bíróság ítélete ellen - a Pp. 349. §-a szerint alkalmazandó 233. §-ának (1) bekezdése értelmében - fellebbezésnek van helye, és a fellebbezést a Pp. 358. §-ának rendelkezése értelmében a munkaügyi bíróság székhelye szerint illetékes megyei bíróság bírálja el. Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor a részítélete ellen kizárta a fellebbezés lehetőségét. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint tévedett a munkaügyi bíróság akkor is, amikor határozatát részítéletnek minősítette. A Pp. 213. §-ának (3) bekezdése szerint ugyanis, ha a keresettel érvényesített jog fennállása és a felperest ennek alapján megillető követelés összege tekintetében a jogvita elkülöníthető, a bíróság a jog fennállását ítélettel előzetesen is megállapíthatja. Ez az ítélet közbenső ítélet. Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor az érdemi döntést részítéletnek minősítette.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság részítéletének a fellebbezés lehetőségét kizáró rendelkezését hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a peres feleket a Legfelsőbb Bíróság határozatának kézbesítésétől számított 15 napon belül megilleti a "részítélet" ellen a fellebbezés joga. (M. törv. II. 10 396/1992. sz.)