adozona.hu
BH 1993.5.331
BH 1993.5.331
Ha az anyagbeszerző foglalkozású munkavállaló a munkáltató által rendelkezésére bocsátott nagy összegű pénzt hagy a gépkocsiban, amelyet egyébként a kiszálláskor - terjedelménél fogva - a ruházatában is elhelyezhetett volna, és azt a pénzt - a gépkocsi feltörésével - eltulajdonították, a perben nem állapítható meg, hogy a munkáltató kára elháríthatatlan ok miatt következett be, és a munkavállaló emiatt mentesülhetne a kártérítés megfizetésének kötelezettsége alól [Mt. 58. § (1) bek.*].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél anyagbeszerző munkakörben foglalkoztatott alperes 1991. április 21-én elszámolási kötelezettség mellett - anyagvásárlás céljára - átvett 50 000 Ft-ot. 1991. május 9-én gépkocsival B.-re utazott, és az egyik vállalatnál történt megállásakor a pénzösszeget tartalmazó táskáját a gépkocsi padlójára helyezte és letakarta. Visszatértét követően megállapította, hogy a pénzösszeg a táskából eltűnt.
Az alperes feljelentése alapján eljárt rendőrkapitányság határozatával megszüntette a ny...
BH 1993.5.331 Ha az anyagbeszerző foglalkozású munkavállaló a munkáltató által rendelkezésére bocsátott nagy összegű pénzt hagy a gépkocsiban, amelyet egyébként a kiszálláskor - terjedelménél fogva - a ruházatában is elhelyezhetett volna, és azt a pénzt - a gépkocsi feltörésével - eltulajdonították, a perben nem állapítható meg, hogy a munkáltató kára elháríthatatlan ok miatt következett be, és a munkavállaló emiatt mentesülhetne a kártérítés megfizetésének kötelezettsége alól [Mt. 58. § (1) bek.*].
A felperesnél anyagbeszerző munkakörben foglalkoztatott alperes 1991. április 21-én elszámolási kötelezettség mellett - anyagvásárlás céljára - átvett 50 000 Ft-ot. 1991. május 9-én gépkocsival B.-re utazott, és az egyik vállalatnál történt megállásakor a pénzösszeget tartalmazó táskáját a gépkocsi padlójára helyezte és letakarta. Visszatértét követően megállapította, hogy a pénzösszeg a táskából eltűnt.Az alperes feljelentése alapján eljárt rendőrkapitányság határozatával megszüntette a nyomozást, mert az elkövető kiléte nem volt megállapítható, és az eljárás folytatásától nem volt eredmény várható. A határozat szerint az ismeretlen tettes hamis kulcs használatával nyitotta fel a személygépkocsit.
A felperes határozatával az Mt. 58. §-ának (1) bekezdése alapján 50 000 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. Utalt arra, hogy a pénzt jegyzék ellenében vette át. A munkaügyi döntőbizottság határozatával mentesítette az alperest a kártérítés megfizetésének kötelezettsége alól. A határozat indokolása szerint az alperes ugyan könnyelműen járt el, de a felperes sem biztosított a megőrzésre alkalmas eszközt. A munkáltató közrehatására tekintettel az alperes nem kötelezhető a kártérítés megfizetésére.
A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen előterjesztett keresetlevelében annak megállapítását kérte, hogy az alperes kártérítési felelőssége fennáll.
A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és megállapította, hogy az alperes köteles az 50 000 Ft kártérítést megfizetni. A bíróság álláspontja szerint az alperes a kialakult gyakorlatnak megfelelően vette át a pénzösszeget, elszámolási kötelezettségét aláírásával elismerte. A pénzt nem hagyhatta volna őrizetlenül a gépkocsiban.
Az alperes az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a legbiztonságosabbnak látszó őrzési módot választotta. Mint anyagbeszerzőnek rakodási feladatai is voltak, ezért zárta be a pénzt a gépkocsiba. A megyei bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és elutasította a felperes keresetét. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helytálló tényállásból téves jogi következtetésre jutott, amikor azt állapította meg, hogy az alperes nem gondoskodott az átvett pénzösszeg kellő őrizetéről. Az alperes mentesítését a kártérítés megfizetésének kötelezettsége alól arra alapította, hogy - többirányú munkafeladataira tekintettel - a munkáltató kötelezettsége lett volna az őrzés tárgyi feltételeinek biztosítása. A felperes nem tett semmilyen intézkedést, az alperesre bízta a nagy összegű pénz megőrzésének biztosítását. Az alperes a lehetőségek közül a legbiztonságosabbnak tűnőt választotta, amikor a pénzt a lezárt gépkocsiban letakarva helyezte el.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperest az általa anyagbeszerzés céljából átvett pénzösszeg tekintetében - az Mt 58. §-ának (1) bekezdése szerint - teljes anyagi felelősség terhelte. A törvény értelmében a felelősség alól csak akkor mentesülhet, ha a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő. Tévedett a megyei bíróság, amikor arra az álláspontra jutott, hogy a felperes nem biztosította az őrzés objektív feltételeit, és ehhez képest az alperes a legmegfelelőbb módszert választotta az őrzésre, valamint a gépjármű illetéktelen személy által történt felnyitása olyan elháríthatatlan ok, amely az alperes szempontjából megalapozza a kimentését.
Az 1975 óta anyagbeszerző munkakört betöltő alperes az adott esetben nem megfelelő őrzési módszert választott. Az általa átvett 50 000 Ft - terjedelmét tekintve - nem volt nagy - 10 db 5 000 Ft-os -, azt a saját ruházatában, az általa ellátandó többféle munkafeladat akadályozása nélkül is elhelyezhette volna. Életszerűtlen a másodfokú ítéletnek az a következtetése, hogy a felperes nem biztosította az őrzés objektív feltételeit. A vásárlás céljából átadott pénzösszeg kezelése és őrzése páncélkazetta rendelkezésre bocsátása esetén sem lett volna megfelelőbbnek tekinthető, miután a gépkocsi ajtajának idegen kulccsal való kinyitása a kazetta eltulajdonítását is lehetővé teszi. Az eltulajdonítást az alperes kizárólag úgy háríthatta volna el, ha a pénzt magánál tartja. Ezért a perben nem állapítható meg, hogy a felperes kára elháríthatatlan ok miatt következett be, és az alperes emiatt mentesülhetne a kártérítés megfizetésének kötelezettsége alól.
A Legfelsőbb Bíróság végül megjegyzi, hogy az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha - az egyébként jogszerű döntése mellett - ítélete rendelkező részének megfogalmazásánál az alperest az 50 000 Ft kártérítés megfizetésére kötelezi.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (M. törv. II. 10 277/1992. sz.)
*A határozatban említett Mt. 58. §-ának (1) bekezdésében foglaltak tartalmukban megfelelnek az új Munka Törvénykönyve, az 1992. évi XXII. tv. 169. §-a (1) bekezdése rendelkezésének.