adozona.hu
BH 1993.5.328
BH 1993.5.328
Az áru ellenértékének a forgalmi adó is része, a vagyon forgalmi értékének megállapításakor - az illetéktörvény alkalmazása során - is figyelembe kell venni [1986. évi I. tv. 12. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és M. V. 1989. április 19. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a b.-i 67 négyzetméter alapterületű üzlethelyiséget 2 828 291 Ft vételárért.
A megyei illetékhivatal az adásvételi szerződésben megjelölt vételárat forgalmi értékként elfogadta, és 8%-os kulcs figyelembevételével kiszabta az illetéket.
A felperes a határozat ellen fellebbezett, és kifogásolta az illeték kiszabását a teljes forgalmi érték után. A felperesi álláspont szerint az illetéket a forgalmi adóval c...
BH 1993.5.328 Az áru ellenértékének a forgalmi adó is része, a vagyon forgalmi értékének megállapításakor - az illetéktörvény alkalmazása során - is figyelembe kell venni [1986. évi I. tv. 12. §].
A felperes és M. V. 1989. április 19. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a b.-i 67 négyzetméter alapterületű üzlethelyiséget 2 828 291 Ft vételárért.A megyei illetékhivatal az adásvételi szerződésben megjelölt vételárat forgalmi értékként elfogadta, és 8%-os kulcs figyelembevételével kiszabta az illetéket.
A felperes a határozat ellen fellebbezett, és kifogásolta az illeték kiszabását a teljes forgalmi érték után. A felperesi álláspont szerint az illetéket a forgalmi adóval csökkentett érték után kellett volna megállapítani.
Az alperes a felperes fellebbezését elutasította és a megyei illetékhivatal határozatát helybenhagyta.
A jogerős közigazgatási határozat ellen a felperes keresetet terjesztett elő. Rámutatott, hogy a vételárként kikötött összeg az általános forgalmi adót is magában foglalta, és az ezzel megnövekedett vételár nem képezheti illetékkiszabás alapját.
Az alperes a felperesi kereset elutasítását indítványozta. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a jogerős közigazgatási határozat az adásvételi szerződésben megjelölt vételárat fogadta el forgalmi értékként, és ennek alapján határozta meg a vagyonátruházási illetéket. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy a felperes az ingatlant milyen szervtől, illetve kitől vásárolta.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Rámutatott, hogy az általános forgalmi adó összege független a szerződő felek akaratáról, azt jogszabály határozza meg, és nem az eladót, hanem az államot illeti. A forgalmi adóról szóló törvény értelmében a forgalmi adó alapját a forgalmi érték képezi.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperesi határozatot megváltoztatva a felperes által fizetendő vagyonátruházási illeték összegét 90 505 Ft-ban határozta meg. Az indokolás szerint a vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség vagyoni gyarapodáshoz kapcsolódó jogintézmény. A forgalmi adó ugyanakkor nem a vagyonszerző fél vagyonának része, hanem átmenő, mozgó tételként jelentkezik, ezért az illetékkiszabás alapjául az általános forgalmi adó nélküli vételárat kell figyelembe venni.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az ügy elbírálására irányadó 1986. évi I. törvény 11. §-ának (1) bekezdése értelmében az ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése vagyonátruházási illeték alá esik. A törvény 12. §-a értelmében visszterhes vagyonátruházás esetén az illeték általános mértéke az átruházott vagyon forgalmi értékének 8%-a. Az illetéktörvény 66. § (1) bekezdésének d) pontja szerint forgalmi érték az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén - az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában - a vagyontárgyat terhelő adósságok figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető. A perbeli esetben a vételár 2 828 291 Ft volt, melyet a vevő és az eladó a forgalmi viszonyok ismeretében alkudott ki, és ezt az értéket a vagyonátruházási illeték megállapítására irányuló eljárás során az illetékhatóságok elfogadták, és ennek alapján határozták meg a fizetendő illeték összegét. Az általános forgalmi adó összege az ár alakulására, így az ingatlanár mértékére is kihatással volt, így az ingatlan forgalmi értékében értékalakító tényezőként jelent meg.
A forgalmi adó a forgalmazás révén kapcsolódik a dologhoz, és ily módon mint ártényező alakítja annak árát, ellenértékét. Kétségtelen, hogy az árban a felek szabadon állapodnak meg, az alku során azonban az áralakító tényezőket, így a forgalmi adót is figyelembe veszik. Az áru ellenértékének ebből következően része a forgalmi adó is. A vagyonszerzési illeték a vagyontárgy forgalmi értékéhez kapcsolódik, és a vagyonszerzés időpontjában terheli a vagyoni érték megszerzőjét. A kifejtettek alapján a forgalmi adó mint áralakító tényező az ellenértéknek, illetve a forgalmi értéknek része, így az illetékkötelezettség meghatározásánál figyelembe kell venni.
A jogerős közigazgatási határozat tehát nem törvénysértő. Jogszabályt sértett a megyei bíróság ítélete, amikor a törvényes és megalapozott elsőfokú ítéletet megváltoztatta. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét megváltoztatva, az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (K. törv. I. 25 375/1992. sz.)
Bírósági jogesetek
AVI 1999.5.70 A forgalmi érték az Áfa. összegét is magában foglalja [1990. évi XCIII. tv. 102. § (1) bek. e) pontja]
