adozona.hu
AVI 1999.5.70
AVI 1999.5.70
A forgalmi érték az Áfa. összegét is magában foglalja [1990. évi XCIII. tv. 102. § (1) bek. e) pontja]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. szeptember 6. napján kelt adásvételi szerződés alapján megvásárolta a 94 668 m2 területű külterületi gazdasági épület és udvar megjelölésű ingatlant.
A szerződés 2. pontjában a felek az ingatlan vételárát 12 000 000 forintban állapították meg, amely összegből a földtelek vételára 2 000 000 forint, az épületek, építmények vételára 8 000 000 forint, az épületekre 25% áfa. 2 000 000 forint, mindösszesen 12 000 000 forint.
A Megyei Illetékhivatal 1998. február 18. napján kelt h...
AVI 1999.5.70 A forgalmi érték az Áfa. összegét is magában foglalja [1990. évi XCIII. tv. 102. § (1) bek. e) pontja]
A felperes 1993. szeptember 6. napján kelt adásvételi szerződés alapján megvásárolta a 94 668 m2 területű külterületi gazdasági épület és udvar megjelölésű ingatlant.A szerződés 2. pontjában a felek az ingatlan vételárát 12 000 000 forintban állapították meg, amely összegből a földtelek vételára 2 000 000 forint, az épületek, építmények vételára 8 000 000 forint, az épületekre 25% áfa. 2 000 000 forint, mindösszesen 12 000 000 forint.
A Megyei Illetékhivatal 1998. február 18. napján kelt határozatában a becsatolt adásvételi szerződés alapján 12 000 000 forint forgalmi értéket figyelembe véve a felperest 962 000 forint illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes a határozat ellen fellebbezéssel élt.
A fellebbezésében kérte az első fokú hatóság határozatának megváltoztatását. Fellebbezését azzal indokolta, hogy álláspontja szerint tévedett az illetékhivatal akkor, amikor az áfa-val növelt érték alapján határozta meg a fizetendő illeték alapját.
A felperes jogértelmezése szerint az áfa. összege után nem kell illetéket fizetni, az illeték alapját csak a nettó vételár jelentheti.
A felperes fellebbezését az alperes 1998. április 30. napján kelt határozatában elutasította, az első fokú hatóság határozatát helybenhagyta.
Határozatát azzal indokolta, hogy az illetékekről szóló - módosított 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 18. § (1) bekezdése értelmében az ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése, visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. A törvény 19. § (1) bekezdése értelmében visszterhes vagyonátruházás esetén az illeték általános mértéke a megszerzett vagyonterhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%. Az Itv. 102. § (1) bekezdésének e) pontja szerint forgalmi érték az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén- az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában - a vagyontárgyakat terhelő adósságok figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető.
Az általános forgalmi adó összege az ár alakulására, így az ingatlanár értékére is kihatással volt, így az ingatlan forgalmi értékében értékalakító tényezőként jelent meg.
Az alperesi határozat ellen a felperes törvényes határidőn belül keresettel élt.
Kereseti kérelmében kérte az alperesi határozat megváltoztatását.
Kereseti kérelmében vitatta azt az alperesi indokolást, hogy az áfa. az ingatlan forgalmi értékét képezi. A felperes jogértelmezése szerint az áfa. nem ár, a két fél között ez az összeg nem cserélt gazdát. Az áfa. összege nincs kihatással a kialkudott vételárral. Az áfa. alanyoknál, akik az áfá-t visszaigényelhetik, nincs is az áfá-nak szerepe.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte az első- és másodfokú határozatban foglalt indokolások alapján.
A bíróság a felperes keresetét elutasította.
A bíróság a felülvizsgálati eljárás során sem az első-, sem a másodfokú hatóság részéről, sem anyagi, sem eljárásjogi jogszabálysértést nem észlelt. A bíróság az alperes helytálló indokolásai alapján a felperes keresetét elutasította.
Az ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, kérte az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és annak megállapítását, hogy az illeték alapja az általános forgalmi adóval csökkentett tényleges vételár. Hivatkozott arra, hogy gazdálkodó szervezetek között nem releváns az Áfa értéke, az elsőfokú bíróság tévesen értékelte az Áfa szerepét a perbeli jogügyletben. Az ár csak az, ami mögött valós pénzmozgás bonyolódik. A két fél között azonban az Áfa összeg quasi nem is cserélt gazdát.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes perköltségben való marasztalását. Hivatkozott arra, hogy az 1990. évi XCIII. törvény 102. § (1) bekezdés c) pontja szerint a forgalmi érték az árként általában elérhető pénzben kifejezett érték. Az 1992. évi LXXIV. törvény 13. § (1) bekezdés 13. pontja szerint forgalmi érték az általában elérhető ár, az áfa törvény 6. § (1) bekezdése alapján pedig termékértékesítésnél a forgalmi érték cserél gazdát, amelynek része az általános forgalmi adó is. A számviteli törvény szerint a beszerzési ár része az általános forgalmi adó. Az általános forgalmi adó áralakító tényező, a vételár bruttó értékben fizetendő, az áfa. elszámolásnak a gazdasági eseményt követő könyvelésnél van szerepe. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság BH 1993/328. számú jogeseti döntésére, ami szerint az ellenérték része az általános forgalmi adó is.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a közigazgatási per jellegének megfelelően a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a tényállást megállapította és helytálló jogi következtetésre is jutott.
A fellebbezés kapcsán rámutat a megyei bíróság arra, hogy tévesen hivatkozik arra a felperes, hogy gazdálkodó szervezetek között valós pénzmozgás az áfa. fizetéskor nem történik, ez az összeg "quasi" nem cserél gazdát. Az áfa. bevezetése óta általános elv, hogy bruttó értékben kell a fizetéseket teljesíteni. A felperes, mint vevő a 2 000 000 forint általános forgalmi adót meg kellett, hogy fizesse a P. Á. Gazdaságnak. Valós pénzmozgás történt és ettől teljes mértékben független, hogy az általános forgalmi adót a P. Á. Gazdaságnak adóként az állam javára be kell fizetni, és amennyiben a felperes általános forgalmi adó alanya, azt jogszabályban meghatározott feltételek mellett visszaigényelheti, vagy beszámíthatja. Az eladó általános forgalmi adófizetési kötelezettsége, illetve a vevő levonási vagy visszaigénylési joga az adóhatósággal szemben áll fenn, ehhez képest érthetetlen a felperes hivatkozása, hogy az áfa. összeg a két gazdálkodó szervezet között nem is cserél gazdát.
Jogszabálynak megfelelően hivatkozott arra az alperes, hogy a visszterhes vagyonátruházás esetén az illeték általános mértéke a megszerzett vagyon forgalmi értékének 8%-a. A forgalmi értéknek része az általános forgalmi adó is, helytállóan hivatkozott az alperes az 1990. évi XCIII. törvény 102. § (1) bekezdésben foglalt fogalmi érték meghatározására, az 1992. évi LXXIV. törvény 13. § (1) bekezdésében, a 6. § (1) bekezdésében és az 1991. évi XVII. törvény 35. §-ában foglaltakra, valamint a Legfelsőbb Bíróság jogeseti döntésére is.
Mindezekre tekintettel a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2. Kf. 21.246/1998. sz.)