adozona.hu
BH 1993.4.249
BH 1993.4.249
Korlátolt felelősségű társaság tagja a Pp. alapján számadási kötelezettség megállapítására irányuló keresetet nem terjeszthet elő. Jogvédelmet adott esetben a cégbíróságtól kérhet [Pp. 123. § 1988. évi VI. tv. 177. § (1) bek., 195. § (1)-(2) bek., 203. § (1)-(2) bek., 62/1988. (XII. 24.) PM r. 2. § (1) bek., 8. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az alperesnek vele szemben elszámolási kötelezettsége áll fenn, mint alaptalant elutasította, Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes az alperesi társaság tagja volt, az 1991. január 14-én megtartott taggyűlésen azonban kizárták. A kizárást kimondó határozatot bíróság előtt megtámadta, a per a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban van. A jelen perben a keresete arra irányult, hogy a bí...
BH 1993.4.249 Korlátolt felelősségű társaság tagja a Pp. alapján számadási kötelezettség megállapítására irányuló keresetet nem terjeszthet elő. Jogvédelmet adott esetben a cégbíróságtól kérhet [Pp. 123. § 1988. évi VI. tv. 177. § (1) bek., 195. § (1)-(2) bek., 203. § (1)-(2) bek., 62/1988. (XII. 24.) PM r. 2. § (1) bek., 8. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az alperesnek vele szemben elszámolási kötelezettsége áll fenn, mint alaptalant elutasította, Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes az alperesi társaság tagja volt, az 1991. január 14-én megtartott taggyűlésen azonban kizárták. A kizárást kimondó határozatot bíróság előtt megtámadta, a per a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban van. A jelen perben a keresete arra irányult, hogy a bíróság állapítsa meg az alperes elszámolási kötelezettségét az 1990. március 8-a és 1991. január 14-e közötti időszakra. A bíróság a keresetet alaptalannak találta, mivel a Pp. 123. §-ában foglalt kettős feltétel nem állapítható meg. A gazdasági társaságokról szóló - többszörös módosított - 1988. évi VI. tv. (Gt.) 177. §-a szabályozza, hogy a felperes milyen elszámolásra tarthat igényt, így a külön erre vonatkozó bírói megállapítás indokolatlan, e körben a tag jogvédelemre nem szorul. Hiányzik a másik feltétele is a megállapítási keresetnek, nevezetesen a teljesítés követelésének kizártsága. Ebben nem akadályozza az meg, hogy a követelés összegszerűségével nincs tisztában.Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával az alperes számadási kötelezettségének megállapítását. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság téves jogszabályértelmezés alapján utasította el a keresetét, ugyanis a Pp. 123. §-ának első fordulata szerint a számadási kötelezettség megállapítására irányuló keresetnek nincs törvényesen előírt feltétele. Jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy a Pp. 121. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján meg tudná jelölni a kereseti követelését, ezért szükséges a számadási kötelezettség megállapítása. Ebből az okból nem alkalmazható a Gt. 177. §-a sem. A felperes peren kívül felhívta az alperest elszámolásra, melynek az nem tett eleget, így a perre okot adott.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. Álláspontja szerint a peres felek viszonyára irányadó alperesi társasági szerződés a társaság terhére egyes tagjaival szemben elszámolási (számadási) kötelezettséget nem állapít meg, így a Pp. 123. §-ának első mondata alapján sem állapítható meg a kereset jogalapja. A Gt. 203. §-ának alkalmazása merülhetne fel, ezen kötelezettség teljesítésével összefüggő vita azonban a cégbíróság hatáskörébe tartozik. A társaság az 1990. év után nem fizetett osztalékot, az 1991-es év tekintetében pedig még döntés nem született. Kérte a felperest a másodfokú eljárás költségeiben is marasztalni.
A felperes ellenészrevételében hivatkozott arra, hogy az iratokat a társaság őrzi, azokhoz hozzáférni nem tud, a kizárás megtámadása iránti perben is akadályozva van a bizonyítékok előterjesztésében, így jogvédelemre szorul. Megerősíti ezt az a körülmény is, hogy az üzletrésze értékesítésére sem hozott határozatot az alperes. Meglepte az az előadás, hogy 1990. évre osztalék nem jár, ezt vitatja, így ez okból is indokolt az elszámolás megejtése.
A felperes fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéleti döntést hozott, a felperes fellebbezésében felhozott körülmények nem alkalmasak annak megváltoztatására. A felperes módosított keresetét a Pp. 123. §-ának első fordulatára, számadási kötelezettség megállapítására alapította. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy e körben a felek közötti jogviszonyt kell vizsgálni, azt a körülményt, hogy abból eredően áll-e fenn az alperesnek törvényben foglalt vagy szerződésben megállapított elszámolási kötelezettsége a felperessel szemben. Annyiban alapos a fellebbezési támadás - ennek azonban az érdemi döntésre kihatása nincs-, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a megállapítási kereset külön feltételeinek a vizsgálatába bocsátkozott, holott erre az adott keresetfajtánál nincs szükség.
A felperes mint az alperesi társaság tagja nyújtotta be a keresetét, erre a jogviszonyra alapítva kéri az elszámolási kötelezettség fennállásának megállapítását. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy ebben az esetben a jogokra és kötelezettségekre a Gt. rendelkezései az irányadóak. A tagsági viszony fennállása alatt a tagot a Gt. 177. §-ában írt jogok illetik meg. Eszerint a társaság fennállása alatt a tag a mérleg szerinti nyereség felosztható részére tarthat igényt. A tag év közben, amennyiben a társaság ügyeiről tájékozódni kíván, az ügyvezetőhöz fordulhat felvilágosításért, s a Gt. 203. §-ának (2) bekezdése alapján elutasítás esetében joga van a cégbíróságnál jogvédelmet kérni. A 62/1988. (XII. 24.) PM rendelet 2. §-ának (1) bekezdése alapján a vállalkozás a naptári év utolsó napjával eszközeiről és azok forrásairól mérleget köteles készíteni. A mérleget különböző bizonylatok támasztják alá (leltár, főkönyvi kivonat, egyéb kimutatások), amelyeket az adóhatóság a pénzügyi ellenőrzés keretében megvizsgál, tehát azok megőrzési kötelezettség alá esnek. A Gt. 195. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a taggyűlés elvetette azt az indítványt, hogy az utolsó évi mérleget vagy az utolsó két év üzletvezetésében előfordult valamely eseményt szakértő vizsgálja meg, illetve ha a taggyűlés a szabályszerűen bejelentett ilyen indítvány kérdésében a határozathozatalt mellőzte, ezt a vizsgálatot a törzstőke legalább egytized részét képviselő tagok kérelmére a cégbíróság elrendelheti. A (2) bekezdés szerint a kérelmet a taggyűlés napjától számított harminc napon belül kell előterjeszteni. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A felsorolt lehetőségekkel élhet a felperes, mivel ezek törvényben biztosított jogai, ezen túlmenően egyéb elszámolási kötelezettség az alperesi oldalon a jogszabály alapján nem áll fenn.
A felperes a keresetét 1991. június 6-án nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz. A 62/1988. (XII. 24.) PM rendelet 8. §-ának (3) bekezdése alapján a cég a megállapított mérleg, az eredménykimutatás és az eredmény felosztás egy aláírt példányát a tárgyévet követő év május 31. napjáig köteles az adóhatóságon kívül a cégbíróságnál is letétbe helyezni. A felperesnek ezt lehetősége lett volna a keresetének benyújtása előtt megtekinteni, és ez esetben már a Pp. 123. §-a első mondatának második fordulatában írt, számadás helyességének a megállapítását kérhette volna az általa előterjesztett, a mérleg adataival esetleg ellentétes adatok alapján. A felperes azonban az eljárás során sem terjesztett elő ilyen jellegű keresetmódosítást. A felperes az elszámolási kötelezettség megállapítását 1991. január hó 14. napjáig kérte. Az 1991. év vonatkozásában a keresete viszont még jogalap meglétében is idő előtti lenne, mivel az elsőfokú bíróság eljárása alatt ilyen mérleg elkészítésére sor nem kerülhetett, az csak 1992. évben esedékes.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a fent írt kiegészítéssel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 32 842/1991. sz.
Bírósági jogesetek
BH+ 2006.7.325 A fegyelmi tanács elnökével szemben összeférhetetlenségi okot a törvény nem határoz meg, mert a fegyelmi eljárás megindítója tiszténél fogva vesz részt az eljárásban. Ezért, ha az elnök elfogultnak minősül, ezt a fegyelmi határozat megalapozottsága, a büntetés arányossága körében kell értékelni. A fegyelmi tanács elnökének elfogultságára a fegyelmi és a peres eljárásban is lehet hivatkozni [Kjt. 43. § (2)-(3) bekezdés].
