adozona.hu
BH 1993.3.202
BH 1993.3.202
Határozott időre kötött munkaszerződés esetén a munkáltató csak abban az esetben szüntetheti meg a határozott idő eltelte előtt a munkavállaló munkaviszonyát, ha a munkáját nem végzi megfelelően, vagy annak elvégzésére nem alkalmas (Mt. 28. §).*
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. április 4-én meghatározott időre, 1992. december 31-ig napi 6 órás, heti 30 órás munkaidőre kötött munkaszerződést az alperessel. Az írásbeli munkaszerződésben nem határozták meg a felperes konkrét munkakörét. A munkaszerződés egyéb kikötései között azonban feljegyezték, hogy Cs.-H. viszonylatban óvodás kísérést kell végeznie. A munkaszerződés megkötését követően a felperes ténylegesen a cs.-i lakos óvodáskorú gyermekeket Cs. községből kísérte H.-ba az óvodába, majd az óvodai...
BH 1993.3.202 Határozott időre kötött munkaszerződés esetén a munkáltató csak abban az esetben szüntetheti meg a határozott idő eltelte előtt a munkavállaló munkaviszonyát, ha a munkáját nem végzi megfelelően, vagy annak elvégzésére nem alkalmas (Mt. 28. §).*
A felperes 1991. április 4-én meghatározott időre, 1992. december 31-ig napi 6 órás, heti 30 órás munkaidőre kötött munkaszerződést az alperessel. Az írásbeli munkaszerződésben nem határozták meg a felperes konkrét munkakörét. A munkaszerződés egyéb kikötései között azonban feljegyezték, hogy Cs.-H. viszonylatban óvodás kísérést kell végeznie. A munkaszerződés megkötését követően a felperes ténylegesen a cs.-i lakos óvodáskorú gyermekeket Cs. községből kísérte H.-ba az óvodába, majd az óvodai foglalkozások után naponta H.-ból visszakísérte őket Cs. községbe.Amikor 1991 szeptemberében kiderült, hogy a felperes saját gyermeke és egy H. T. nevű, ugyancsak Cs.-i gyermek nem Cs. községben, hanem H.-ban fog iskolába járni, H. T. szüleivel megbeszélte, hogy mivel a saját gyermekét úgyis H.-ba kíséri, az óvodás korú gyermekeken kívül saját gyermekét és H. T.-t is a H.-i iskoláig elvezeti és a napközi otthoni foglalkozást követően a gyermekekért elmegy, őket az óvodáskorú gyermekekkel együtt H.-ból Cs. községbe hazahozza.
1991 őszén ténylegesen ezt a feladatot látta el a felperes. 1991. december 31-én lejárt a munkaszerződése, a peres felek azonban 1992. január 2-án megállapodtak abban, hogy a korábbi munkaszerződését 1992. december 31-ig ugyancsak határozott időre meghosszabbítják. A szerződés meghosszabbítását írásban rögzítették. Ez az újabb szerződés ugyancsak nem tartalmaz a felperes által betöltendő munkakörre vonatkozó semmiféle utalást.
1992. január 1-jétől kezdődően megnőtt a Cs. községből H. községbe járó óvodás gyermekek létszáma, ezért a felperesnek hosszabb időt kellett az óvodáskorú gyermekek öltöztetésére fordítania. Ezért már nem tudta vállalni, hogy az iskoláskorú gyermekeket is az iskoláig, illetve az iskolától hazafelé az óvodáig kíséri. Ezt a tényt H. T. szüleivel közölte. 1992 januárjától kezdve az iskoláskorú gyermekeket Cs. községből elindulva a H.-i óvodáig kísérte, illetve az óvodai foglalkozások befejezésekor az iskoláskorú gyermekeket az óvodában várta, és az óvodától indult velük együtt az autóbusz-megállóhoz, illetve Cs. községbe.
Az felperes 1992. május 22-én délután a szokott időben jelent meg a h.-i óvodában az óvodáskorú gyermekekért, őket felöltöztette, a saját gyermeke és H. T. azonban ekkorra még nem értek az iskolából az óvodához. Néhány perc várakozás után a felperes az óvodáskorú gyermekekkel elindult az autóbusz-megálló felé annak érdekében, hogy a 16. 28 órakor H.-ból induló autóbuszt az óvodásokkal elérje. Ez az autóbusz ugyanis menetrend szerint Cs. községbe is bement, tehát a h.-i útelágazástól nem kellett a gyermekekkel gyalogosan a kb. két kilométerre levő községbe közlekedni. A felperes az óvodáskorú gyermekeket Cs.-n átadta az őket váró szülőknek az autóbusz-megállóban, ö azonban nem szállt le az autóbuszról, hanem visszatért H.-ba a saját gyermekéért és H. T.-ért. H. községben a saját gyermeke és H. T. az autóbusz-megállóban tartózkodott. A két iskoláskorú gyermekkel ekkor az autóbusszal visszaindult Cs. község felé. Ez az autóbusz azonban a községbe nem haladt be, az útelágazástól a gyermekekkel gyalogosan mentek Cs.-re. Amikor az óvodáskorú gyermekek Cs. községben az autóbuszról leszálltak és az iskoláskorú gyermekek nem érkeztek meg velük, a község polgármestere gépkocsival indult el H. községbe, hogy a gyermekeket megkeresse. Amikor azonban H.-ba ért, őket már nem találta. Ekkor ugyanis a felperessel együtt H. községből már autóbusszal elindultak.
Emiatt a Cs. községi képviselő-testület az 1992. május 26-i ülésén olyan határozatot hozott, hogy a felperest azonnali hatállyal felmenti a munkavégzés alól, és a munkaviszonyát felmondással megszünteti. A képviselő-testület döntése alapján a polgármester 1992. május 26-án 1992. június 11-ére felmondta a felperes határozott idejű munkaviszonyát. Ezt azzal indokolta, hogy a felperest óvodai és iskolai kísérőként alkalmazták, és munkavégzése során több esetben szóbeli figyelmeztetést kapott. 1992. május 22-én az iskolában felejtett két kiskorú gyermeket, nem gondoskodott a hazaszállításukról.
A felperes a felmondás hatálytalanítása, a munkaviszonyának helyreállítása és az elmaradt munkabérének megtéríttetése iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Arra hivatkozott, hogy a felmondás indoka valótlan. A munkaszerződés szerint nem képezte munkaköri feladatát az iskoláskorú gyermekeknek Cs. községből H.-ba, illetve H.-ból Cs. községbe való kísérése, ezt csupán szívességből végezte. Előadta azt is, hogy az 1992. május 22-én az adott helyzetnek megfelelő gondossággal járt el, amikor először az óvodáskorú gyermekeket szállította haza, és csak ezt követően ment vissza az elkésett iskoláskorú gyermekekért.
Az alperes arra hivatkozott, hogy a munkaszerződés szerint a felperes munkaköri kötelességét nemcsak az óvodáskorú gyermekek, hanem a két iskoláskorú gyermek kísérése is képezte, ezért a munkaszerződésben megjelölt kötelezettségét sértette meg 1992. május 22-én.
A felperes keresete alapos.
A felek között 1991. április 4-én határozott időre szóló munkaviszony létesült. Annak ellenére, hogy az írásbeli munkaszerződés egyik alapvető tartalmi eleme a dolgozó által betöltendő munkakör meghatározása, ez a munkaszerződésben nem került egyértelműen rögzítésre. A munkaszerződés csak utalt arra, hogy a Cs.-H. viszonylatban óvodás kísérést kell a szerződéskötést követően a felperesnek végeznie. Az alperes a munkaügyi bíróság eljárása során arra hivatkozott, hogy az írásbeli munkaszerződés munkaköri kötelezettségként tartalmazza az óvodáskorú gyermekek kísérését is. Az alperes birtokában lévő munkaszerződés-példány kétséget kizáróan utal az iskolás gyermekek kísérésének tényére is, a munkaszerződés-kötéskor azonban a felperes részére átadott munkaszerződés-példányról ez a kitétel hiányzik.
A felek között írásban megkötött munkaszerződés egy példányát a felperes részére átadták, és mivel külön munkaköri leírás a feladatai vonatkozásában nem készült, a felperes joggal lehetett abban a hiszemben, hogy a szabályosan aláírt és a részére átadott munkaszerződés tartalmazza a munkaköri feladatait. Miután az alperes birtokában lévő példány és a felperes részére átadott szerződéspéldány a munkaköri feladatit. Miután az alperes birtokában lévő példány és a felperes részére átadott szerződéspéldány a munkaköri feladatok vonatkozásában eltérő volt, a bíróság alaposnak találta a felperesnek arra történt hivatkozását, hogy a tényleges munkaköri feladatait a birtokában lévő szerződéspéldányon szereplő óvodás-kísérés képezte.
A felek 1992. január 2-án 1992. december 31-ig újabb határozott időre szóló munkaszerződést kötöttek, amely a felperes munkafeladatait nem tartalmazza. Ez a munkaszerződés a korábbi határozott idejű munkaszerződés meghosszabbításának minősül.
Az Mt. 28. §-a szerint a munkaviszonyt felmondással a határozott idő eltelte előtt a munkáltató akkor szüntetheti meg, ha a dolgozó a munkát nem végzi megfelelően, vagy annak elvégzésére nem alkalmas. Az alperes a munkaviszony felmondását arra alapította, hogy a felperes 1992. május 22-én azzal sértette meg a munkaköri feladatait, hogy az iskoláskorú gyermekeket nem kísérte haza H.-ból Cs.-re. E körülményre alapította az alkalmatlanságát. A felperes munkaköri feladatát azonban nem képezte az iskoláskorú gyermekek kísérése, ezért az ezzel kapcsolatos esetleges mulasztás nem szolgálhat a munkaviszony megszüntetésének alapjául.
Mindezeken túl utal a bíróság arra, hogy a felperes által előadott és az alperes által sem cáfolt, az 1992. május 22-i napra vonatkozó tények még az esetben sem igazolnák a felperes alkalmatlanságát, ha az iskoláskorú gyermekek kísérése munkaköri feladatát képezte volna. Az adott helyzetben ugyanis a felperes eljárása jogszerűnek és indokoltnak tekinthető, figyelemmel arra, hogy - mérlegelése szerint - először az óvodáskorú gyermekeknek történő hazaszállítását helyezte előtérbe, majd a tőle telhető módon a legrövidebb időn belül visszatért H. községbe az iskoláskorú gyermekek hazaszállítása érdekében.
E körülmények figyelembevételével a bíróság azt állapította meg, hogy az Mt. 28. §-ában foglalt, a határozott idejű munkaviszony felmondásának feltételei nem valósultak meg, ezért a munkaviszonyának e jogcímen történt megszüntetése jogellenes volt. Ezért a munkaügyi bíróság a felmondást hatálytalanította, a felperes munkaviszonyát helyreállította, és kötelezte az alperest a munkaviszony megszüntetését követő időre elmaradt munkabér megfizetésére. (Pécsi Munkaügyi Bíróság I. M. 636/1992/5. sz.)
* Az 1992. évi XXII. tv. nem tartalmaz a korábbi Mt. 28. §-ának megfelelő rendelkezést. A tv. 88. §-ának (1) bekezdése szerint a határozott időre szóló munkaviszony csak közös megegyezéssel vagy rendkívüli felmondással, illetőleg próbaidő kikötése esetén azonnali hatállyal szüntethető meg.