adozona.hu
BH 1993.3.199
BH 1993.3.199
A munkaügyi szabályok megsértése esetén az ellenőrzést végző felügyelőségnek gondoskodnia kell a munkavállalót ért sérelem kiküszöböléséről [124/1990. (XII. 30.) Korm. r. 4. § (1) bek. d) p.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi megyei felügyelőség 1991. március 8. és 18. napján munkaügyi célvizsgálat során ellenőrzést tartott a felperesnél, és megállapította, hogy a munkabérek legkisebb összegére vonatkozó jogszabályi előírásokat nem tartották be. Az 1990. szeptember 1. napjától 1991. február 28. napjáig terjedő időszakban a felperes tíz személy részére nem biztosította a jogszabályban előírt legkisebb munkabért. A megyei felügyelőség határozatával kötelezte a felperest, hogy 1988. március 1-jéig visszam...
Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási hatóságot új eljárásra kötelezte. Az indokolás szerint az alperes határozata a minimálbérek alkalmazása vonatkozásában megalapozott. Az alperes ugyanakkor helytelenül alkalmazta a munkaügyi ellenőrzésről szóló jogszabályban foglaltakat. Az ellenőrzést végző szerv jogosultsága az elsőfokú bíróság álláspontja szerint arra terjed ki, hogy megfelelő határidő tűzésével a feltárt szabálytalanságok megszüntetésére kötelezze az ellenőrzött szervet. Az ellenőrzött szerv által elkövetett szabálytalanság miatt a dolgozót ért kár kiküszöbölésére az ellenőrzött szerv az elsőfokú ítélet szerint nem jogosult. Ilyen esetben a dolgozó és a munkáltató között munkaviszonyból eredő jogvita kezdeményezésére van lehetőség. A dolgozó részére a Munka Törvénykönyve lehetővé teszi az egyedi munkaügyi vita kezdeményezését.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a 124/1990. (XII. 30.) Korm. rendelet 4. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést akkor, amikor úgy vélte, hogy a munkaügyi ellenőrzést végző közigazgatási hatóság intézkedési jogosultsága csak a szabálytalanság folytatásának megszüntetésére terjed ki.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint a jogszabály nem biztosít lehetőséget az ellenőrző szerv számára a munkabér visszamenőleges kifizetése vonatkozásában. A megyei bíróság megjegyezte, hogy az alperes olyan időszakra is visszamenőleges kötelezettséget állapított meg, amely időszakra a jogszabályi rendelkezés hiányában a felperesre a munkaügyi ellenőrzés hatálya nem terjed ki.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 124/1990. (XII. 30.) Korm. rendelet 4. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében az ellenőrző szerv jogosult a munkáltatót a szabálytalanság meghatározott határidővel történő megszüntetésére kötelezni. Jelen esetben a munkaügyi szabályok megsértése a munkabér legkisebb összegére vonatkozó előírásoknál alacsonyabb mértékű bér fizetésében nyilvánult meg, olyan munkaügyi szabályszegéssel, amely egyidejűleg jelentette a munkaügyi szabályok megsértését és a dolgozók megkárosítását is. A jogszabály helyes értelmezése szerint a munkaügyi szabályok megszegésének megszüntetése csak úgy lehetséges, ha a dolgozót ért kár kiküszöböléséről az ellenőrzést végző szerv maga rendelkezik. Nem helytálló tehát az első- és másodfokú ítélet indokolásában kifejtett az az álláspont, mely szerint a munkaügyi szabályok megszegésének kiküszöbölése nem hat ki az érintett dolgozókra, akik csak egyéni jogvitában kérhetik sérelmeik orvoslását. Az ellenőrzést végző szervnek gondoskodnia kell a munkavállalót ért kár kiküszöböléséről. Határozata kötelezést tartalmazhat az egyes dolgozókkal kapcsolatban a bérszabályok megsértéséből eredő hátrányok kiküszöbölése vonatkozásában is. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ellenőrzést végző szerv említett jogosultsága nem jelenti azt, hogy az adott kérdésben a dolgozó ne fordulhatna munkaügyi bírósághoz. Az ellenőrző szerv határozata az egyéni munkaügyi vita lehetőségét nem szünteti meg. (K. törv. I. 25 228/1992. sz.)