adozona.hu
BH 1993.2.126
BH 1993.2.126
I. A munkaügyi szabályzatban meghatározott mértékű mozgó bér kifizetése nem a munkáltató mérlegelésétől függ. Arra a munkavállalónak - a feltételek teljesülése esetén - alanyi joga van, és annak megvonása miatt munkaügyi vita indítható. II. A mozgóbér kifizetése csak akkor tagadható meg, illetve a már kifizetett mozgóbér csak akkor követelhető vissza a tévesen kifizetett munkabérre vonatkozó szabályok szerint, ha a munkavállaló a munkáltató által előírt követelményeknek nem tett eleget [Mt. V. 62. § (1) bek
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesek a felperes alkalmazásában dolgoztak kőműves és burkoló szakmunkásként. 1990. január 1. napjától megváltozott a felperesnél a bérrendszer. Ennek folytán az alperesek vonatkozásában - a korábbi teljesítménybér díjazás helyett -teljesítménybérrel kombinált időbért vezettek be. Az alapórabér mellett ún. mozgóbérként a munka mennyiségétől és minőségétől függő óradíjat határoztak meg, amelynek összege 1990-ben 10 Ft/óra, 1991. február 1. napjától pedig 15 Ft/óra volt.
Az alperesek 199...
BH 1993.2.126 I. A munkaügyi szabályzatban meghatározott mértékű mozgó bér kifizetése nem a munkáltató mérlegelésétől függ. Arra a munkavállalónak - a feltételek teljesülése esetén - alanyi joga van, és annak megvonása miatt munkaügyi vita indítható.
II. A mozgóbér kifizetése csak akkor tagadható meg, illetve a már kifizetett mozgóbér csak akkor követelhető vissza a tévesen kifizetett munkabérre vonatkozó szabályok szerint, ha a munkavállaló a munkáltató által előírt követelményeknek nem tett eleget [Mt. V. 62. § (1) bek., 65. §]*.
Az alperesek a felperes alkalmazásában dolgoztak kőműves és burkoló szakmunkásként. 1990. január 1. napjától megváltozott a felperesnél a bérrendszer. Ennek folytán az alperesek vonatkozásában - a korábbi teljesítménybér díjazás helyett -teljesítménybérrel kombinált időbért vezettek be. Az alapórabér mellett ún. mozgóbérként a munka mennyiségétől és minőségétől függő óradíjat határoztak meg, amelynek összege 1990-ben 10 Ft/óra, 1991. február 1. napjától pedig 15 Ft/óra volt.Az alperesek 1990 decemberétől 1991. márciusáig - pontosan meg nem határozott ideig - az s.-i kastélyban működő iskola tisztasági helyiségeinek burkolását végezték. A felperes főmérnöke már a munkavégzés során többször szóvá tette, hogy az alperesek lassan dolgoznak, a munkaidőt nem használják ki megfelelően, az ellenőrzések során többen nem is tartózkodtak a munkaterületen.
A felperes az 1992. május 16-án kelt határozatával megvonta az alperesek öthavi mozgóbérét. Ezt azzal indokolta, hogy 2584,45 óra helyett 3878 órát fordítottak a munkára, ezért 95 093,40 forinttal több bért vettek fel, mint amiért megdolgoztak.
Az alperesek a határozat hatályon kívül helyezése iránt kérelmet nyújtottak be a munkaügyi döntőbizottsághoz. Ebben vitatták a határozatban foglaltakat. Állították, hogy a munkát megfelelő intenzitással végezték. A felperes főmérnöke nem vette figyelembe a szállítási eszközök hiányát, a bontott és az új építőanyagok kézi erővel való szállítását, a burkolómunka téli időszakban való végzését, az ehhez megfelelő szakemberek hiányát.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával kötelezte a felperest a már levont öthavi mozgóbér és késedelmi kamata visszafizetésére.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében kérte a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását és a visszafizetésre kötelező határozatának hatályban tartását.
A munkaügyi bíróság végzésével hatályon kívül helyezte a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és a pert megszüntette. A végzés indokolásának lényege szerint a mozgóbér, mint a munka intenzitásához és minőségéhez kötött bér kifizetése a munkáltató mérlegelésétől függ. A mérlegelési jogkörben hozott döntés ellen pedig nem indítható munkaügyi vita.
A végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1992. július 1-jéig hatályban volt Mt. V. 62. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozót a munkaszerződésben megállapított személyi alapbérnek vagy a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott teljesítménybérnek megfelelő díjazás illeti meg. A felperes munkaügyi szabályzata szerint az alpereseket az általuk elvégzett munkáért a besorolás szerinti alapbér mellett a munkaügyi szabályzatban meghatározott mozgóbér is megilleti, ha a munkát a felperes által meghatározott mennyiségben és minőségben elvégezték. A mozgóbér kifizetése csak akkor tagadható meg, illetve a már kifizetett mozgóbér csak akkor követelhető vissza a tévesen kifizetett munkabérre vonatkozó szabályok szerint, ha a dolgozó a munkáltató által előírt mennyiségi, illetve minőségi követelményeknek nem tett eleget (Mt. V. 65. §). Ezért annak kifizetése nem a munkáltató mérlegelésétől függ, hanem arra a dolgozónak - a feltételek teljesülése esetén - alanyi joga van. Ebből következik, hogy a mozgóbér kifizetése, illetve megvonása miatt munkaügyi vita indítható.
Tévedett ezért a munkaügyi bíróság, amikor a döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette. A bíróságnak bizonyítási eljárás lefolytatásával kellett volna megállapítania, hogy a felperes a perbeli munka elvégzésére mennyi időt szabott meg, azt az alperesek a megállapított határidőre elvégezték-e, illetve merült-e fel olyan többletmunka, amelynek figyelembevételével az a felperes által meghatározott időpontra nem volt elvégezhető.
Ha az alperesek a munkáltató által meghatározott mennyiségi, illetve minőségi követelményt nem teljesítették, illetve a munkát nem a képességük teljes kifejtésével, az elvárható szakértelemmel és gondossággal végezték, és emiatt az eredeti határidőre nem fejezték be, a munkavégzés idejére egyébként járó mozgóbérre nem tarthatnak igényt, és az e munka idejére eső, már kifizetett mozgó bér tőlük - a jogszabályban meghatározott feltételek szerint visszakövetelhető. A bíróságnak ezért tisztáznia kell azt is, hogy a szóban levő munka mely időponttól meddig tartott, az alperesek erre az időszakra személyenként mennyi mozgóért vettek fel, és ehhez mérten tőlük a hatályban volt Mt. V. 65. §-a alapján milyen összegű mozgó bér követelhető vissza.
E körben azonban - ha a munkáltató meghatározott időre szóló teljesítést írt elő, és az ehhez kapcsolódó mozgóbér fizetését vállalta - vizsgálni kell azt is, hogy a felperes a kifizetett mozgó bért előlegként folyósította-e. Ennek megállapítása esetén azonban az Mt. V. 65. §-a nem jöhet szóba, és az e jogcímen kifizetett előleget - az említett jogszabály figyelmen kívül hagyásával - a munkajog elévülési ideje alatt jogosult visszakövetelni.
Az 1992. évi XXII. törvény 205. §-ának (1) bekezdése alapján az igény elbírálására az annak keletkezésekor hatályos jog az irányadó.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 275/1992. sz.)
*Az 1992. évi XXII. tv. 143. §-ának (1) bekezdése és 162. §-a tartalmában megfelel az Mt. V. 62. §-a (1) bekezdésében és az Mt. V. 65. §-ában foglaltaknak.