adozona.hu
BH 1993.1.69
BH 1993.1.69
A szövetkezet vagyonának felosztásakor a nyugdíjas szövetkezeti tagot is vagyonrész illeti meg, ha nyugdíjazása időpontjában - tagsági viszonya fenntartása érdekében - az alapszabály által meghatározott értékű részjegyet kapott vissza a szövetkezetnél [40/1971. (XI. 30.) Korm. r. 13. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, aki az alperes szövetkezet elnöke volt, 1978. január 13-án ment nyugdíjba, és tagsági viszonyának fenntartása érdekében a szövetkezetnél visszahagyott 550 forint értékű részjegyet. Az alperes az ezt meghaladó részjegyet a nyugdíjazáskor kifizette. A visszakapott részjegy után nem részesült osztalékban, de 1980-tól 400 forinttól 800 forintig terjedő értékben különböző pénzbeli és üdülési juttatásokat kapott. Amikor az alperes 1990-ben a szövetkezet vagyonát felosztotta, és abból a ...
BH 1993.1.69 A szövetkezet vagyonának felosztásakor a nyugdíjas szövetkezeti tagot is vagyonrész illeti meg, ha nyugdíjazása időpontjában - tagsági viszonya fenntartása érdekében - az alapszabály által meghatározott értékű részjegyet kapott vissza a szövetkezetnél [40/1971. (XI. 30.) Korm. r. 13. § (1) bek.].
A felperes, aki az alperes szövetkezet elnöke volt, 1978. január 13-án ment nyugdíjba, és tagsági viszonyának fenntartása érdekében a szövetkezetnél visszahagyott 550 forint értékű részjegyet. Az alperes az ezt meghaladó részjegyet a nyugdíjazáskor kifizette. A visszakapott részjegy után nem részesült osztalékban, de 1980-tól 400 forinttól 800 forintig terjedő értékben különböző pénzbeli és üdülési juttatásokat kapott. Amikor az alperes 1990-ben a szövetkezet vagyonát felosztotta, és abból a felperesnek azért nem juttatott, mert álláspontja szerint a tagsági viszonya megszűnt, a felperes a szövetkezeti döntőbizottságtól kérte a tagsági viszonya helyreállítását.A szövetkezeti döntőbizottság határozatával elutasította a kérelmét, ami ellen azonos tartalmú keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz, amely ítéletével elutasította a keresetét. Ítéletének indokolása szerint a felperes tagsági viszonya 1987. január 13-án megszűnt, a követelése egyébként is elévült.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét, mert álláspontja szerint az 1978. június 30-án kelt mérlegmelléklet és az 1980. november 20-án kelt terhelési útmutató alapján az volt megállapítható, hogy a felperes nem hagyott vissza részjegyet a nyugdíjazásakor, tagsági viszonya tehát megszűnt.
Az ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény (Szvt.) 66. §-a szerint a tagsági viszony megszűnik, ha a tag meghal, a szövetkezetből kilép vagy kizárják, továbbá ha a szövetkezet jogutód nélkül megszűnik. Az Szvt. 67. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a kilépés a tag önkéntes elhatározásán alapul, és azt a vezetőséghez kell írásban bejelenteni. Az ipari szövetkezetekről szóló 1971. évi 32. tvr.* 17. §-ának (1) bekezdése szerint az alapszabály a kilépés előzetes bejelentésére - a tag munkakörétől, illetőleg tisztségétől függően - 30 naptól 6 hónapig terjedő időpontot állapíthat meg. A 40/1971. (XI. 30.) Korm. rendelet 13. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a nyugdíjas tag tagsági viszonyát fenn kívánja tartani, részjegyet, változatlan vagy az alapszabály által meghatározott csökkentett összegben vissza kell hagynia.
A perben eljárt bíróságok nem állapították meg a teljes körű tényállást, miután lényeges ellentmondás mutatkozik a peres feleknek a részjegy visszahagyása, a visszahagyott részjegy kifizetése és ezzel összefüggésben a tagsági viszony megszüntetése tárgyában tett előadása között. A felperes a perben állította, hogy 550 forint értékű részjegyet hagyott vissza a tagsági viszonya fenntartása érdekében. Az alperes ezzel szemben azt adta elő, hogy 1980-ban megküldte a felperesnek a visszahagyott részjegyet. Ez azonban arra mutat, hogy a felperes tagsági viszonya 1978. január 13-án, nyugdíjba vonulása idején fennmaradt. A felperes nem kérte a tagsági viszonyának megszüntetését, az alperes ennek ellenkezőjét nem tudta bizonyítani.
A perben tisztázódott, hogy az alperes 1983. december 9-én tagsági igazolványt állított ki a felperesnek, és azt az 1982., 1983., 1985. és 1987. évekre érvényesítette. A felperesnek 1983. december 13-án, 1985. június 24-én, 1987-ben és 1989-ben üdülőjegyeket adott.
Az alperes a 4. számú jegyzőkönyvben állította, hogy az 1978. június 30-i mérlegkimutatás szerint az egész részjegy - 1750 forint - összeget visszafizette a felperesnek, tehát a tagsági viszonya a nyugdíjazásakor szűnt meg. Ugyanakkor a terhelési értesítésre hivatkozva azt kívánta bizonyítani, hogy 1980 novemberében küldte vissza az 550 forint visszahagyott részjegyet. Az 1991. május 7-én tartott tárgyaláson pedig arra hivatkozott, hogy a felperes tagsági viszonya 1980. október 20-án szűnt meg, mert ekkor fizették ki az 550 forintot. Azt azonban nem tudta bizonyítani, hogy bármelyik időpontban is értesítették volna a felperest, hogy a neki megküldött összeg a visszahagyott részjegy kifizetése lenne.
Miután a bíróságok nem tisztázták, hogy az alperes a teljes összegű vagy a visszahagyott részjegyet mikor fizette ki a felperesnek, egyáltalán megtörtént-e a teljes visszafizetés, továbbá miért részesítette pénzkifizetésekben és üdülőjegyekben, végül miért igazolta a tagsági viszonyát 1987-ig, az ítéletek megalapozatlanok.
Az elévülés kérdésében rá kell mutatni arra is, hogy az Szvt. 88. §-a szerint a tagsági viszonyból származó igény - ha a jogszabály másként nem rendelkezik - három év alatt elévül. Az Szvt. 73. §-a szerint a munkában töltött idő alapján járó jogok szempontjából a szövetkezeti tagként és a munkaviszonyban végzett munka egy tekintet alá esik. Ezért az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése értelmében az elévülés akkor kezdődik, amikor az igény esedékessé vált. A felperesnek a vagyon felosztásából származó igénye 1990-ben vált esedékessé, a tagsági viszonya helyreállítására irányuló igénye pedig akkor esedékes, amikor a tagsági viszonya megszűnt, illetve arról tudomást szerzett. Az elévülés kérdésében is csak a tényállás teljes felderítése után lehet megnyugtatóan állást foglalni.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a megyei bíróság és a munkaügyi bíróság ítéletét, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 203/1992. sz.)
*Az 1971. évi 32. tvr. az 1992. évi II. tv. 63. §-ának 4. pontja alapján 1993. január 1-jétől nem hatályos. A törvény 63. §-ának 3. pontja értelmében ettől az időponttól ugyancsak hatályát veszíti a határozatban felhívott 1971. évi III. tv. (Szvt.) és a módosításáról szóló 1977. évi 6., az 1981. évi 14., az 1982. évi 30. tvr. és az 1988. évi II. törvény.