adozona.hu
BH 1993.1.67
BH 1993.1.67
Leltárhiány az értékesítésre, forgalmazásra, kezelésre átadott és az átvett dolgokban ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiány. Ha a hiány az egyszerűsített jövedelemérdekeltségű üzletben az áruk beszerzési áron való eladhatatlanságából és az emiatt történt leértékeléséből állt elő, az nem tekinthető ismeretlen okból keletkezettnek [50/1985. (XI. 6.) MT r. 2. § (1) bek., 5. § (2) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1986. évtől az alperes alkalmazásában álló felperes munkaviszonya rokkantsági nyugdíjaztatása miatt, 1989. október 18-án szűnt meg. Munkaviszonyának időszaka alatt vezette a kezelésére bízott 450. számú egyszerűsített jövedelemérdekeltségi rendszerben működő felvásárlótelepet. Az egységben babot, mákot, szárított hagymát, burgonyát, savanyú káposztát árusított.
A peres felek 1988. január 1-jén megállapodást kötöttek a jövedelemérdekeltségű foglalkoztatásra. A készletgazdálkodást és az ere...
BH 1993.1.67 Leltárhiány az értékesítésre, forgalmazásra, kezelésre átadott és az átvett dolgokban ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiány. Ha a hiány az egyszerűsített jövedelemérdekeltségű üzletben az áruk beszerzési áron való eladhatatlanságából és az emiatt történt leértékeléséből állt elő, az nem tekinthető ismeretlen okból keletkezettnek [50/1985. (XI. 6.) MT r. 2. § (1) bek., 5. § (2) bek. b) pont].
Az 1986. évtől az alperes alkalmazásában álló felperes munkaviszonya rokkantsági nyugdíjaztatása miatt, 1989. október 18-án szűnt meg. Munkaviszonyának időszaka alatt vezette a kezelésére bízott 450. számú egyszerűsített jövedelemérdekeltségi rendszerben működő felvásárlótelepet. Az egységben babot, mákot, szárított hagymát, burgonyát, savanyú káposztát árusított.A peres felek 1988. január 1-jén megállapodást kötöttek a jövedelemérdekeltségű foglalkoztatásra. A készletgazdálkodást és az eredménykövetelmény mértékét 6%-ban, a felperes alapbérét havi 5000 Ft-ban állapították meg, és meghatározták az elszámoltatás módját. A felperes a megállapodásban tudomásul vette, hogy az esetleges leltárhiányért teljes anyagi felelősséggel tartozik.
Az 1989. június 13-tól 1989. december 15-ig tartó leltáridőszakban 479 490 Ft hiányt állapítottak meg. Erre tekintettel az alperes az 1990. január 24-én hozott határozatával a felperest ennek az összegnek a megfizetésére kötelezte. Egy ezt követő határozattal azért kötelezte az Mt. 57. §-ának (2) bekezdése alapján 2250 Ft kártérítés megfizetésére, mert az indokolatlan túlkészletezés miatt felmerült 20%-os kamatteher 10%-át áthárította a felperesre.
A felperes a határozatok hatályon kívül helyezése iránt kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz. Arra hivatkozott, hogy nincs leltárhiány, 1988 decemberétől keresőképtelen beteg volt, a nála levő árukat az alperes egy év késedelemmel szállította el, azért az értékcsökkenésből eredő kárért nem tartozik anyagi felelősséggel.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította a kérelmet, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben a kérelmében foglaltakat fenntartotta, a bírósághoz utóbb benyújtott beadványában pedig tárolási díj és szállítási költség címén 140 980 Ft megfizetésére tartott igényt.
A munkaügyi bíróság ítéletével részben megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát és a felperes által fizetendő leltárhiány mértékét 163 126 Ft-ra mérsékelte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásának lényege szerint a peres felek az 1989. évre ugyan nem kötöttek jövedelemérdekeltségű üzemeltetésre megállapodást, az 1989. június 13-i leltárelszámoltatást azonban a felperes elfogadta, ennélfogva a perbeli leltáridőszak tekintetében anyagi felelősség terheli a kezelésében maradt árukban keletkezett hiányért. A hiány mértékének megállapításánál irányadó az igazságügyi könyvszakértő szakvéleménye, amely szerint az 1989. december 15-i készletfelmérés eredménye 49 kg babtöbblet és 1,5 kg mákhiány volt. A leltárhiány a "kiértékelésnél alkalmazott árakra vezethető vissza". A felperesnél tárolt étkezési száraz bab szavatossági ideje lejárt, a szárított hagyma a minőségi követelményeknek nem felelt meg. Átlagáron számítva a leltári készletet, az árrés hozzáadásával a leltárhiány 163 126 Ft.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. Álláspontja értelmében a beszerzett kiegészítő igazságügyi szakvélemény és a megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás véleménye szerint az étkezési bab és a szárított hagyma minőségének megőrzési ideje a leltárba vétel előtt lejárt. A felperesnek ármegállapítási jogköre volt, elszámoltatásánál az 50/1985. (XI. 6.) MT rendelet 5. §-ának (2) bekezdésében és 6. §-ában foglalt rendelkezéseket kellett figyelembe venni. Ehhez képest a beszerzési árat az árréssel és az eredménykövetelménnyel meg kellett emelni. Erre tekintettel a felperes nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy nem volt mennyiségi hiánya, és a minőségi romlásért nem tartozik felelősséggel. Az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte, hogy a felperes 1988-tól kezdődően hosszabb időn keresztül betegállományban volt, és az értékesítés nehézségbe ütközött. Ezt a kockázati tényezőt mindkét félnek viselnie kell azzal, hogy a megtérítetlen összeg a felperest terheli.
Az ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A peres felek 1988. január 1-jén megállapodást kötöttek a felperesnek egyszerűsített jövedelemérdekeltségű formában való foglalkoztatására. A megállapodás feltételeit a felperes elfogadta, és az 1989. június 13-án kelt nyitóleltár jegyzőkönyvében aláírásával tudomásul vette, hogy az általa vezetett egység a továbbiakban is egyszerűsített jövedelemérdekeltségű formában üzemel. Ez azt jelenti, hogy elszámoltatására és az esetleges leltárhiányért való anyagi felelősségére a kereskedelmi dolgozók leltárhiányért való anyagi felelősségéről szóló, a 36/1987. (IX. 29.) MT rendelettel módosított 50/1985. (XI. 6.) MT rendelet (R.) szabályait kell alkalmazni. Az R. 5. §-a (1) bekezdésének előírása szerint a leltárhiányt - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a könyv szerinti készlet és a leltárkészlet értékének egybevetése alapján fogyasztói áron, illetve a göngyölegnél nyilvántartási áron kell megállapítani. A fogyasztói ártól való eltéréssel történő elszámoltatást a (2) bekezdés a), b) és c) pontjai tartalmazzák. Az egyszerűsített jövedelemérdekeltségű üzletnél - a b) pont szerint - a leltárhiányt az üzletnél a beszerzési ár meghatározott százalékával (eredménykövetelmény) kell megállapítani. A peres felek által 1988. január 1-jén megkötött megállapodás 5. pontja, amely az elszámoltatás módját tartalmazza, megegyezik a jogszabály szövegével.
A beszerzési árat az 1989. június 13-án induló leltár tartalmazza. Eszerint a száraz bab beszerzési ára 50 Ft/kg, az étkezési máké 110 Ft/kg, a szárított hagymáé 155 Ft/kg. A felperesnek az 1989. december 15-i záróleltárnál más terménye nem volt. A készletben levő 5307 + 1119 kg, összesen 6426 kg száraz bab beszerzési értéke 321 300 Ft, a 983,50 kg máké 108 185 Ft, a 2164 kg szárított hagymáé 335 420 Ft, összesen 764 905 Ft volt. Az alperes ezzel az összeggel szemben a leltárelszámoltatási jegyzőkönyvben 753 490 Ft összegű áruterhelést mutatott ki, amely összeg megegyezett az elszámolási számla összegével is. Ez azt jelenti, hogy a felperes árukészlete 11 415 Ft-tal több, mint az alperes által kimutatott terhelések összege, tehát leltártöbblete volt.
Az alperes állítása szerint a felperes leltárhiányának alapja az, hogy a készletben levő terményeket nem lehetett beszerzési áron értékesíteni, azokat le kellett árazni, vagy mint a szárított hagyma esetében, a teljes értéket figyelmen kívül kellett hagyni. Ez az álláspont ellentétes az R. 2. §-ának (1) bekezdésével, amely szerint leltárhiány az értékesítésre, forgalmazásra, kezelésre átadott és átvett dolgokban ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség (forgalmazási veszteség) mértékét meghaladó hiány. Az adott esetben a hiány oka nem ismeretlen, az az áruk beszerzési áron való eladhatatlanságából és leértékeléséből keletkezett.
Minthogy az eljárt bíróságok - figyelemmel a kötelezés jogcímére - nem térhettek át más felelősségi rendszerre, a felperest leltárhiány címén nem terheli anyagi felelősség.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a megyei bíróság és a munkaügyi bíróság ítéleteit, a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a leltárhiány megtérítésére kötelező határozatot hatálytalanította. (M. törv. II. 10 265/1992. sz.)