adozona.hu
BH 1993.1.66
BH 1993.1.66
A feladat teljesítéséhez kötött anyagi juttatás kitűzésekor a munkáltató az általa részletesen meghatározott feladatok és az azokkal kapcsolatos feltételek teljesülése esetére kötelezettséget vállal annak kifizetésére, és a munkavállaló is alanyi jogot szerez annak követelésére [Mt. V. 62. § (4) bek.].*
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A gazdasági igazgató felperes munkaviszonya 1990. november 22-én szűnt meg az alperesnél. A munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében a felperes előadta, hogy a munkaviszonyának fennállása alatt az alperes kiadta az 1990. évi anyagi érdekeltségi rendszerről szóló vezérigazgatói utasítást, amelyben a gazdasági igazgatónak is célfeladatot jelölt meg. Ennek ellenére a vezérigazgató nem tűzött ki feladatot a részére. A vezérigazgatói utasításban megjelölt feladat az év utolsó négy hónapjá...
BH 1993.1.66 A feladat teljesítéséhez kötött anyagi juttatás kitűzésekor a munkáltató az általa részletesen meghatározott feladatok és az azokkal kapcsolatos feltételek teljesülése esetére kötelezettséget vállal annak kifizetésére, és a munkavállaló is alanyi jogot szerez annak követelésére [Mt. V. 62. § (4) bek.].*
A gazdasági igazgató felperes munkaviszonya 1990. november 22-én szűnt meg az alperesnél. A munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében a felperes előadta, hogy a munkaviszonyának fennállása alatt az alperes kiadta az 1990. évi anyagi érdekeltségi rendszerről szóló vezérigazgatói utasítást, amelyben a gazdasági igazgatónak is célfeladatot jelölt meg. Ennek ellenére a vezérigazgató nem tűzött ki feladatot a részére. A vezérigazgatói utasításban megjelölt feladat az év utolsó négy hónapjára vonatkozott, annak végrehajtásában részt vett. A vállalati eredmény, a bevétel és a kintlevőség csökkentése az általa kezdeményezett és végzett ingatlanértékesítésből teljesült, ennélfogva az időarányos prémiumra jogosult.A munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította a kérelmet, amelynek megváltoztatása iránt a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben fenntartotta a kérelmében foglaltakat. Kiegészítette azzal, hogy az 1990. évi eredményzáró mérlegbe az alperes 3 280 147 forint összegű munkabért állított be, ebből a részére járó bruttó összeg 429 100 forint. Az adózott eredmény forrása terhére az alperes 1991. május 2-án valamennyi vezető állású részére kifizette a prémiumot.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásából megállapítható, hogy az alperes nem prémiumot, hanem céljutalmat adott. Miután ennek a jogosultságnak az eldöntése végett a 19/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 5. §-a alapján nem indítható munkaügyi vita, a keresetet mint megalapozatlant el kellett utasítani.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes a vezérigazgatói utasítás alapján jogosult-e az abban megjelölt célfeladat teljesítése után az időarányos munkabérre. A vezérigazgatói utasítás az alperes 1990. évi anyagi érdekeltségi rendszeréről szól. Annak bevezető része a következőképpen rendelkezik: "Az 1990. évi érdekeltséget a IX-XII. havi várhatóhoz kapcsoljuk. A célfeladat teljesítése esetén az éves alapbérre vetítendő %-os mérték fizetendő".
A célfeladat teljesítésébe bevonta a felsőszintű (vezérigazgató, annak helyettese, igazgatók), valamint a közép- és beosztott vezetőket. A rendelkezés szerint a felsőszintű vezetők esetében az adózott eredmény a kifizetés forrása, a közép- és a beosztott vezetőknél a bérköltség. Három célfeladat volt: az eredménykövetelmény, a bevétel teljesítése és a kintlevőség csökkentése. A kifizethető összeget az alapbér 100%-ában maximálta. Meghatározta az egyes célfeladatok teljesítésének feltételeit és az azokhoz kapcsolódó anyagi juttatás százalékos mértékét.
A felperes állítása szerint az alperes 1990. december 3-án - tehát utólag és szeptemberig visszamenőleg - névre szólóan írásban közölte az érintett dolgozókkal a vezérigazgatói utasításban meghatározott célfeladatokat.
Ehhez képest feladatteljesítéshez kötött munkabérről van szó. Az ilyen jellegű anyagi juttatás kitűzésekor a munkáltató az általa részletesen meghatározott feladatok és az azokkal kapcsolatos feltételek teljesülése esetére kötelezettséget vállal annak kifizetésére, és a munkavállaló is alanyi jogot szerez annak követelésére.
Mindezekre figyelemmel a munkaügyi bíróság akkor járt volna el megfelelően, ha beszerzi a felsőszintű vezetők részére kiadott célfeladatok értékelését. A bizonyítási eljárásban tisztázni kell, hogy a felperes azok közül 1990. szeptember 1-jétől november 22-ig melyeket teljesítette, és ehhez képest milyen összegű - akár arányos - anyagi juttatásra jogosult.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 269/1992. sz.)
*A hatályon kívül helyezett Mt. V. 62. §-a (4) bekezdésében kifejezett elvnek az ítélkezés gyakorlatában történő alkalmazását az 1992. évi XXII. tv. nem zárja ki.