adozona.hu
BH 1993.1.65
BH 1993.1.65
A bíróság a jogellenes felmondás hatálytalanítása esetén - az elmaradt munkabér kiszámításakor - nem hagyhatja figyelmen kívül a munkavállalónak kifizetett munkanélküli-járadék összegét [MK 14. számú állásfoglalás].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesek a felperes alkalmazásában álltak. Munkaviszonyuk határozatlan időre szólt.
A felperes a XVII. rendű alperes munkaviszonyát 1990. december 17-én, a többi alperes munkaviszonyát 1991. január 14-én létszámleépítésre hivatkozva felmondta.
Az alperesek kérelmet nyújtottak be a polgármesteri hivatal mellett működő munkaügyi döntőbizottsághoz, amely határozataival kötelezte a felperest, hogy valamennyi alperes munkaviszonyát állítsa helyre, továbbá a "panaszosok munkabérét az átlagker...
BH 1993.1.65 A bíróság a jogellenes felmondás hatálytalanítása esetén - az elmaradt munkabér kiszámításakor - nem hagyhatja figyelmen kívül a munkavállalónak kifizetett munkanélküli-járadék összegét [MK 14. számú állásfoglalás].
Az alperesek a felperes alkalmazásában álltak. Munkaviszonyuk határozatlan időre szólt.A felperes a XVII. rendű alperes munkaviszonyát 1990. december 17-én, a többi alperes munkaviszonyát 1991. január 14-én létszámleépítésre hivatkozva felmondta.
Az alperesek kérelmet nyújtottak be a polgármesteri hivatal mellett működő munkaügyi döntőbizottsághoz, amely határozataival kötelezte a felperest, hogy valamennyi alperes munkaviszonyát állítsa helyre, továbbá a "panaszosok munkabérét az átlagkeresetnek megfelelően a felmondás lejárta és a munkaviszony helyreállítása közötti időre fizesse ki". A munkaügyi döntőbizottság határozata összegszerű marasztalást nem tartalmazott.
A felperes valamennyi alperessel szemben a felmondás hatályban tartása iránt keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amely a pereket egyesítette és jogerős ítéletével a keresetet elutasította. A felperest elmaradt munkabér címén a következő összegek megfizetésére kötelezte: az I. rendű alperes részére 79 800 forint, a II. rendű alperes részére 69 500 forint, a III. rendű alperes részére 78 000 forint a IV. rendű alperes részére 80 400 forint, az V. rendű alperes részére 69 500 forint, a VI. rendű alperes részére 2750 forint, a VII. rendű alperes részére 24 500 forint, a VIII. rendű alperes részére 69 500 forint, a IX. rendű alperes részére 69 500 forint, a X. rendű alperes részére 60 600 forint, a XI. rendű alperes részére 75 000 forint, a XII. rendű alperes részére 67 000 forint, a XIII. rendű alperes részére 108 000 forint, a XIV. rendű alperes részére 77 500 forint, a XV. rendű alperes részére 53 500 forint, a XVI. rendű alperes részére 80 000 forint és a XVII. rendű alperes részére 69 816 forint kifizetését rendelte el.
Kötelezte a felperest arra is, hogy a VI. rendű és a VII. rendű alperesek kivételével az alperesek munkakönyvét a munkaviszony megszűnésének időpontjára nézve 1991. szeptember 18-ra javítsa ki.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes a felmondás közlésekor nem tartotta meg az 5/1988. (III. 25.) ÁBMH rendelkezéssel módosított 2/1985. (III. 1.) ÁBMH rendelkezés 7. §-ának (1) bekezdést, valamint az 1991. január 1. napján hatályba lépett 125/1990. (XII. 30.) Korm. rendelet 10-11. §-ában foglaltakat. Emiatt - az Mt. 29. §-ára figyelemmel - a felmondásokat hatálytalanította és a Pp. 357. §-ának (4) bekezdése alapján a munkaügyi döntőbizottság határozatát az elmaradt járandóságok összege tekintetében kiegészítette.
Az ítéletnek az elmaradt munkabérek összegszerűsége ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 31. §-ának (1) bekezdése szerint, amennyiben a munkáltató a dolgozó munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg, a dolgozót olyan helyzetbe kell hozni, mintha a munkaviszonya meg sem szűnt volna. Ennek következtében az Mt. V. 29. §-ának (1) bekezdése szerint - többek között - meg kell téríteni a dolgozó elmaradt munkabérét.*
A Legfelsőbb Bíróság MK 14. számú állásfoglalása értelmében a bíróságnak meg kell állapítania a dolgozó elmaradt átlagkeresetét, és vizsgálnia kell - az Mt. V. 29. §-a (1) bekezdésének második fordulata alapján -, hogy a dolgozó elmaradt munkabére (akár részben) máshonnan megtérült-e.
Az I., III., IV., VI., VII., XI., XII., XIII. és XVI. rendű alperesek bejelentették a munkaügyi bíróságnak, hogy munkanélküli-járadékban részesülnek, ezért ellenkérelmüket az átalagkereset és a munkanélküli-járadék különbözetére módosították.
A többi alperes esetében a peres iratokból nem állapítható meg, hogy munkanélküli-járadékként vagy más jogcímen az elmaradt munkabérük vagy annak egy része megtérült-e.
A munkaügyi bíróság ítéletében részben figyelmen kívül hagyta az említett alperesek ellenkérelmében foglaltakat, részben pedig nem vizsgálta, hogy a többi alperes esetében a kárenyhítési kötelezettség alapján a járandóság megtérült-e.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének az alperesek javára megítélt marasztalás összegére vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és e körben a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Nem érintette a jogerős ítéletnek a felperes keresetét elutasító rendelkezését.
*A határozatban említett Mt. 31. §-ának (1) bekezdése és az Mt. V. 29. §-ának (1) bekezdése tartalmában megfelel az 1992. évi XXII. tv. 100. §-a (1) bekezdésében foglaltaknak.