adozona.hu
BH 1992.12.797
BH 1992.12.797
Amennyiben a vállalat a dolgozóinak a munkakörüktől és a vagyonjegyszabályzatban meghatározott feltételtől függően, differenciáltan állapította meg az ingyenes vagyonjegyek mennyiségét, azok a munkavállalókat a feltétel teljesülése esetén a ténylegesen betöltött munkakörük alapján illetik meg [94/1988. (XII. 22.) MT r.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1975. augusztus 1-jétől 1990. április 30-ig dolgozott az alperesnél. Az 1975. október 1-jén kelt munkaszerződés szerint karbantartó szakmunkás csoportvezető munkakörbe került, és az F/52. fizikai munkás kategóriába sorolták be. Az alperes 1980. január 14-én - besorolása és beosztása változatlanul hagyása mellett - megbízta az üzemfenntartási osztály vezetésével.
Az alperes az 1989. január 2-án hozott határozatával a karbantartási munkák számlái ellenőrzésének elmulasztása miatt el...
BH 1992.12.797 Amennyiben a vállalat a dolgozóinak a munkakörüktől és a vagyonjegyszabályzatban meghatározott feltételtől függően, differenciáltan állapította meg az ingyenes vagyonjegyek mennyiségét, azok a munkavállalókat a feltétel teljesülése esetén a ténylegesen betöltött munkakörük alapján illetik meg [94/1988. (XII. 22.) MT r.].
A felperes 1975. augusztus 1-jétől 1990. április 30-ig dolgozott az alperesnél. Az 1975. október 1-jén kelt munkaszerződés szerint karbantartó szakmunkás csoportvezető munkakörbe került, és az F/52. fizikai munkás kategóriába sorolták be. Az alperes 1980. január 14-én - besorolása és beosztása változatlanul hagyása mellett - megbízta az üzemfenntartási osztály vezetésével.Az alperes az 1989. január 2-án hozott határozatával a karbantartási munkák számlái ellenőrzésének elmulasztása miatt elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A pénzügyi revízió ezzel összefüggésben 950 000 forint túlfizetést tárt fel. A munkaügyi bíróság ítéletével az elbocsátás fegyelmi büntetést 1 év időtartamú személyi alapbércsökkentés büntetésre mérsékelte.
Az alperes 1990 februárjában azzal az indokkal mondta fel a felperes munkaviszonyát, hogy átszervezést hajtott végre, és kibővített feladatkörrel működtette az üzemfenntartási osztályt, ahol megbízott osztályvezető volt. Az így kialakított osztály vezetését villamosmérnöki képzettségű dolgozóra bízta.
A felperesnek a munkaügyi döntőbizottsághoz előterjesztett kérelme - a munkaviszonya megszűnésére tekintettel - az őt megillető vagyonjegyeknek azok visszavásárlása lehetőségével történő kiadására és osztalék megfizetésére irányult.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította a felperes kérelmét, aki a módosított keresetlevelében - az osztályvezetői munkakörére tekintettel - a visszavásárlás lehetőségével 12 db vagyonjegy és a törzsgárdatagsága alapján további egy vagyonjegy kiadására, valamint osztalék megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és kötelezte az alperest 3 db vagyonjegy kiadására és az 1989. év után 6000 forint, az 1990. év után 18 000 forint osztalék, valamint kamatai megfizetésére. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában a következőkre mutatott rá. A felperes azért szerzett alanyi jogosultságot az alperes által 1989. július 1-jén kibocsátott ingyenes vagyonjegyekre, mert a szabályzat értelmében annak feltétele az volt, hogy a főállású dolgozó 1989. december 31-én a vállalat állományába tartozzon. A felperes 1989. december 31-én és a vagyonjegy kibocsátása idején - 1989. július 1-jén - is a vállalat állományában volt, az elbocsátás fegyelmi büntetést a bíróság enyhítette, és a munkaviszonya felmondás folytán szűnt meg 1990. április 30-án. A felperes a fizikai munkakörben dolgozókat megillető 3 db vagyonjegyre jogosult, miután a perben felmutatott munkaszerződés szerint az F/52. fizikai kategóriában karbantartó szakmunkás csoportvezető volt. Az osztályvezetői munkakör ellátására szóló - 1980. január 14-én kelt - intézkedés nem változtatta meg a felperes besorolását. A törzsgárdatagokat megillető további 1 db vagyonjegyre azért nem szerzett jogosultságot, mert a törzsgárdaszabályzat értelmében - a dolgozó kizárja magát a tagok sorából, ha a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett károkozás miatt jogerős ítélettel elmarasztalták. A felperes fegyelmi ügyében hozott ítélet megállapítása szerint kárt okozott a társadalmi tulajdon sérelmére.
Az alperes - a vagyonjegyszabályzat és a 94/1988. (XII. 22.) MT rendelet értelmében - nem köteles a vagyonjegyet visszavásárolni, de az osztalék megfizetésére köteles. A vagyonjegyszabályzatnak a vállalati tanács által 1990. január 18-án történt módosítása nem volt a felperes terhére alkalmazható, mert a vagyonjegyeket a fegyelmi eljárás miatt nem kapta meg, a szabálymódosítás idején a munkaviszonya fennállt a vállalatnál.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helytállóan döntött a munkaügyi bíróság, amikor a felperest az 1989. július 1-jén kibocsátott vagyonjegyekre jogosultnak találta. Az alperes vagyonjegyszabályzata szerint ugyanis - melyet a 94/1988. (XII. 2.) MT rendelet alapján adott ki - az ingyenesen megszerezhető vagyonjegyet az igazgató 1989. július 1-jén bocsátotta ki 25 000 forint névértékben. A jogosultság feltétele volt, hogy a vállalat főállású dolgozója 1989. december 31-én és a kibocsátás napján is állományban legyen. A felperes ezeknek a feltételeknek megfelelt.
Tévedett azonban a bíróság, amikor a felperest megillető vagyonjegyek számát - 3 db - a felperes fizikai munkakörbe történt besorolása alapján állapította meg. Az alperes a felperest éveken át - munkaszerződésének kifejezett módosítása nélkül - osztályvezető munkakörben foglalkoztatta. Számára 1980. január 14-től a fegyelmi eljárás megindításáig ugyan csak pótlékot állapított meg a munkakör ellátásáért, ténylegesen azonban osztályvezetőnek tekintette a felperest. Ezt támasztja alá, hogy a felperes vétkes mulasztását az osztályvezetői munkakörben fennálló kötelezettsége megszegésében állapította meg. A munkaügyi bíróság korábbi ítéletével többek között azért enyhítette az elbocsátás büntetést, mert az osztályvezetői munkakörre nem volt meg a megfelelő szakképesítése. Az alperes az 1990. februári felmondásában arra hivatkozott, hogy a felperes által vezetett üzemfenntartási osztályt átszervezte, és az kibővített feladatkörrel önálló osztályként működik, amelynek vezetésére magasabb végzettségű, villamosmérnök dolgozót kíván alkalmazni.
Mindezek alapján megalapozatlan az ítéletnek az az álláspontja, hogy az alperes által éveken át osztályvezetőként foglalkoztatott felperes csak a fizikai munkást megillető vagyonjegy kiadására tarthat igényt. Ehhez képest a felperest megilleti a további 1 db vagyonjegy is, miután őt a törzsgárdatagok közül nem zárták ki. A vállalati törzsgárdaszabályzat 10. szakaszának a) és b) pontjában foglaltak ugyanis nem vehetők figyelembe, miután a felperes nem zárta ki magát a törzsgárdatagok sorából, ellene nem hoztak jogerős társadalmi bírósági döntést, és a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett károkozás miatt jogerős bírósági ítélet nem marasztalta el. Az alperes vele szemben a kártérítési igényét nem érvényesítette, ellene büntetőeljárás nem indult, és ennek következtében büntetőbíróság sem kötelezte kártérítés megfizetésére. A felperessel szemben fegyelmi vétség elkövetése miatt került sor fegyelmi felelősségre vonásra. Ez nem azonos a törzsgárdaszabályzat 10/b pontjában foglalt feltétellel.
Minthogy a felperes a 94/1988. (XII. 22.) MT rendelet 6. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - az alperes elzárkózó magatartása miatt - nem követelheti az ingyenes vagyonjegyeknek az alperes részéről történő visszavásárlását, kizárólag az őt osztályvezetőként, továbbá a törzsgárdatagság alapján megillető vagyonjegyekre és az azoknak megfelelő osztalékra tarthat igényt. A felperest tehát osztályvezetői munkakörére és a törzsgárdatagságára tekintettel összesen 13 db vagyonjegy illeti meg. Az alperes vagyonjegyenként az 1989. évre nettó 2000 forintot, az 1990. évre nettó 6000 forintot fizetett. Ehhez képest a felperest az 1989. évre 26 000 forint, valamint az 1990. évre 78 000 forint osztalék és ezeknek az összegeknek 1991. április 1-jétől a kifizetés napjáig számított évi 20% kamata illeti meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 13 vagyonjegyet adjon ki. Ehhez képest az alperes köteles a felperesnek az 1989. évre nettó 26 000 forint és az 1990. évre nettó 78 000 forint osztalékot és ezeknek az összegeknek 1991. április 1-jétől a kifizetés napjáig számított évi 20% kamatát megfizetni. (M. törv. II. 10 200/1992. sz.)