adozona.hu
BH 1992.12.795
BH 1992.12.795
A munkáltató csak olyan indokra hivatkozva mondhat fel, amely a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével függ össze. A felmondás okának - valósága mellett - okszerűen alá is kell támasztania a munkavállaló munkaviszonyának a munkáltató részéről történő megszüntetését [Mt. 26. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1983. október 1. napjától kezdődően állt testnevelő tanárként az alperes alkalmazásában. Munkaviszonyát az alperes Gazdasági és Társadalomtudományi Karának dékánja 1991. február 18. napján - 10 hét felmondási idővel - 1991. július 1-jére felmondta, és a munkavégzés alól 1991. április 22-ével felmentette. A felmondást a testnevelési tanszék és sportlétesítmények szétválásából adódó szervezeti átalakításokkal, valamint a gépészmérnöki karon kötelező testnevelési órák számának csökken...
BH 1992.12.795 A munkáltató csak olyan indokra hivatkozva mondhat fel, amely a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével függ össze. A felmondás okának - valósága mellett - okszerűen alá is kell támasztania a munkavállaló munkaviszonyának a munkáltató részéről történő megszüntetését [Mt. 26. § (2) bek.].
A felperes 1983. október 1. napjától kezdődően állt testnevelő tanárként az alperes alkalmazásában. Munkaviszonyát az alperes Gazdasági és Társadalomtudományi Karának dékánja 1991. február 18. napján - 10 hét felmondási idővel - 1991. július 1-jére felmondta, és a munkavégzés alól 1991. április 22-ével felmentette. A felmondást a testnevelési tanszék és sportlétesítmények szétválásából adódó szervezeti átalakításokkal, valamint a gépészmérnöki karon kötelező testnevelési órák számának csökkentésével indokolta.A felperesnek a felmondás hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmét a munkahelyi döntőbizottság határozatával elutasította, amely ellen keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Vitatta, hogy a felmondásban írt indokok a valóságnak megfelelnek. Állítása szerint valóban megtörtént a testnevelési tanszék és a sportlétesítmények irányításának különválasztása, az átszervezés azonban a tanszékén dogozók munkakörét nem érintette, és nem járt óraszámcsökkenéssel. A testnevelő tanárok közül egyedül neki van tenisz szakoktatói képesítése, ennélfogva a munkatársai nem tudnak teniszt oktatni. A felmondásban írt másik indokkal kapcsolatban pedig előadta, hogy a gépészmérnöki karon a kötelező testnevelési órák számának csökkenése nem hatott ki az összóraszámra, mivel a fakultatív foglalkozásokat is tanári irányítás mellett kellett megtartani.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes okiratokkal bizonyította az átszervezés és a létszámcsökkentés tényét, a felmondás jogszerű volt, amelyet sem méltányosságból, sem pedig a munkaügyi vita keretein kívül eső körülmények alapján nem lehetett hatálytalanítani.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 26. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a munkáltatónak a felmondást írásban kell közölnie, s abból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. A perben azt kellett eldönteni, hogy az alperesnél bevezetett szervezeti átalakítás - figyelemmel a fakultatív sportfoglalkozásokra is - érintette-e a testnevelő tanárok óráinak számát, és ezzel összefüggésben eredményezett-e létszámcsökkentést.
A bíróság nem tárta fel megnyugtató módon, hogy a tanszéken végrehajtott átszervezés ténylegesen milyen változást eredményezett, és az mennyiben hatott ki a felperes munkakörére. A bizonyítási eljárás anyaga alapján nem lehet következtetést levonni arra nézve, hogy a szervezeti átalakítás miért tette indokolttá a felperes munkaviszonyának megszüntetését. Azt sem lehet megállapítani, hogy a felmondásban hivatkozott másik ok - nevezetesen, hogy gépészmérnöki kar hallgatói számára a testnevelési órák látogatása fakultatív jellegű lett - szolgáltatott volna kellő alapot a felperes munkaviszonyának megszüntetésére.
Az alperes a perben nem vitatta, hogy a fakultatív órákat is tanár részvétele mellett tartják. A fakultatív órák bevezetése ezért - önmagában óraszámcsökkenést nem eredményezhetett. Arra vonatkozóan pedig, hogy ténylegesen miként alakult a tanszékén tartott testnevelési órák száma, és hogy valóban megvalósult-e az alperes által állított "drasztikus" óraszámcsökkenés, nincsenek megnyugtató adatok. Az alperes által kimutatott óraszámot a felperes a perben vitássá tette, és ezzel ellentétes tartalmú iratot csatolt. A bíróság nem tisztázta, hogy az eltérő óraszámot feltüntető kimutatások közül melyik helytálló. Márpedig a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése értelmében az ítélet indokolásában meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak tekintett, és utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak. A bíróság e kötelezettségének sem tett eleget.
A per irataiból megállapítható továbbá, hogy K. I. határozott idejű szerződését az alperes meghosszabbította, és a felperes felmondásával egy időben tanári státusba helyezte. B. E. 68 éves testnevelő tanárt tovább foglalkoztatja.
A felperes végül azt is előadta, hogy véleménye szerint szubjektív okok vezettek a munkaviszonyának megszüntetésére, mivel közvetlen munkahelyi felettesét, S. Cs. tanszékvezetőt több esetben bírálta, és 1990 decemberében, amikor a tanszakvezetői állás betöltéséről kellett dönteni, vele szemben más jelöltet támogatott.
Mindezekre tekintettel a bíróságnak azt is vizsgálnia kellett volna, hogy az alperes az adott esetben a munkaviszony megszüntetésének jogát nem gyakorolta-e a jog rendeltetésével ellentétben, nem valósított-e meg joggal való visszaélést. Csak mindezeknek a körülményeknek megnyugtató tisztázása után hozhatott volna megalapozott döntést.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 187/1992. sz.)