adozona.hu
BH 1992.11.733
BH 1992.11.733
Ha a munkáltató az üzlet forgalmát pénztárgéppel vagy a készpénzbevételt egyéb bizonylat alapján ellenőrzi, a kereskedelmi egységet szoros elszámolásúnak kell tekinteni még abban az esetben is, ha a pénztárt, illetőleg a pénztárgépet nem külön pénztáros kezeli. A szoros elszámolású üzletben a leltárhiányért az üzletvezető és helyettese a leltáridőszak alatt a személyi alapbérén felül kifizetett jutalékának, prémiumának legfeljebb kéthavi összegével felel. Kollektív szerződés előírhatja, hogy a felelősséggel
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű felperes 1989. július 17-től üzletvezetője, a II. rendű felperes üzletvezető-helyettese volt a községben levő ABC-üzletnek. A felperesek az e napon kötött munkaszerződésben - az 50/1985. (XI. 6.) MT rendelet alapján - elismerték az együttes felelősségüket a boltban keletkező leltárhiányért. Nyilatkozatukban hozzájárultak K. I.-né, K. J., F. K., S. Gy. és B. I.-né beosztott dolgozóként való alkalmazásához is.
A boltban az 1989. július 19-től 1989. december 14-ig terjedő leltáridős...
BH 1992.11.733 Ha a munkáltató az üzlet forgalmát pénztárgéppel vagy a készpénzbevételt egyéb bizonylat alapján ellenőrzi, a kereskedelmi egységet szoros elszámolásúnak kell tekinteni még abban az esetben is, ha a pénztárt, illetőleg a pénztárgépet nem külön pénztáros kezeli. A szoros elszámolású üzletben a leltárhiányért az üzletvezető és helyettese a leltáridőszak alatt a személyi alapbérén felül kifizetett jutalékának, prémiumának legfeljebb kéthavi összegével felel. Kollektív szerződés előírhatja, hogy a felelősséggel együtt járhat az év végi részesedés csökkentése, illetve megvonása [50/1985. (XI. 6.) MT rendelet 6. § (3), (4) bekezdés, 8. § e) pont].
Az I. rendű felperes 1989. július 17-től üzletvezetője, a II. rendű felperes üzletvezető-helyettese volt a községben levő ABC-üzletnek. A felperesek az e napon kötött munkaszerződésben - az 50/1985. (XI. 6.) MT rendelet alapján - elismerték az együttes felelősségüket a boltban keletkező leltárhiányért. Nyilatkozatukban hozzájárultak K. I.-né, K. J., F. K., S. Gy. és B. I.-né beosztott dolgozóként való alkalmazásához is.A boltban az 1989. július 19-től 1989. december 14-ig terjedő leltáridőszakban 269 498,98 forint leltárhiány keletkezett. Erre tekintettel az alperes az 1990. január 21-én hozott határozatával az I. rendű felperest 161 681,37 forint a II. rendű felperest 107 787,58 forint megfizetésére kötelezte.
A felpereseknek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelme a leltárhiány megfizetésének kötelezettsége alól való mentesítésükre irányult. Arra hivatkoztak, hogy a beosztott dolgozókkal együtt szakképzetlenek, a pénztárgépek hibásan működtek, selejtezésükre nem került időben sor. Állandó létszámhiánnyal küzdöttek, és szakképzett hentes hiányában az I. rendű felperes bontotta a húst.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította a kérelmüket, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz. Ebben fenntartották a kérelmükben foglaltakat.
A munkaügyi bíróság ítéletével részben megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és az I. rendű felperes megtérítési kötelezettségét 113 177 forintra, a II. rendű felperesét 75 447 forintra szállította le. Ezt meghaladóan elutasította a felperesek keresetét. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felpereseket a keletkezett leltárhiányért teljes anyagi felelősség terheli. A felperesek szakképzetlenek voltak, gyakorlat nélkül vették át az ABC-áruház vezetését. Időközben azonban kellő ismereteket szereztek, mert az 1989. október 16-án megtartott ellenőrzés már azt állapította meg, hogy a pénztárzárást naprakészen és pontosan vezették. A végleges leltárhiány összegét a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye az alperes által megállapítottal azonos összegben határozta meg, és a következő leltáridőszak 145 129 forint leltártöbblete nem hozható okozati összefüggésbe a perbeli leltárhiánnyal. Arra tekintettel kellett a megtérítés összegét mindkét felperesnél 20-20 százalékkal mérsékelni, hogy Cz. M. pénztárgépkezelő tanúvallomása szerint az alperes egységei elavult pénztárgépekkel dolgoznak, azok gyakran szorulnak javításra, kopottságuk miatt működésük nem megfelelő, hibásan számolnak.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a másodfokú eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felperesek a jogorvoslati eljárás során nem hivatkoztak olyan új tényre vagy adatra, ami a további mérséklést vagy a teljes mentesítésüket lehetővé tette volna.
Az ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Elöljáróban kell rámutatni, hogy a felperesek által aláírt munkaszerződés és felelősségvállaló nyilatkozat - szabálytalanul - nemcsak a szabadkasszás egységekre, hanem az egyszerűsített jövedelemérdekeltségű üzletben dolgozókra is tartalmaz előírást. Miután az alperes az üzletet szabadkasszás rendszerűnek tekintette, és ezen az alapon érvényesítette a felperesekkel szemben a megtérítési igényét, elsődlegesen azt kellett volna vizsgálni, hogy a felperesek által vezetett ABC áruház megfelelt-e az ebben a rendszerben üzemeltetett egységekre vonatkozó előírásoknak.
A 88/1990. (VI. 30.) MT rendelettel 1990. május 1-jén hatályon kívül helyezett, az 1/1976. (I. 6.) MkM és a 15/1980. (IX. 30.) BkM rendelettel módosított, a szabadkasszás kiskereskedelmi és vendéglátóüzletekről szóló 5/1972. (III. 16.) BkM rendelet 1. §-ának (2) bekezdése szerint szabadkasszás elszámolású az az üzlet, amelynek bevétele - a bevétel naponkénti befizetésének kötelezettsége mellett - pénztárgéppel vagy egyéb bizonylat alapján nem ellenőrizhető, ezért az elszámoltatás kizárólag leltározás útján történik. A (3) bekezdés előírása értelmében szoros elszámolású az az üzlet, amelynek bevétele pénztárgéppel ellenőrizhető, illetőleg a készpénzbevételt egyéb bizonylat alapján ellenőrzik. Az üzlet szoros elszámolású akkor is, ha a pénztárt, illetőleg a pénztárgépet nem külön pénztáros kezeli.
Peradat, hogy a felperesek által vezetett üzletben Ritus típusú pénztárgépek működtek, és azokat pénztárosok kezelték. Már a munkaügyi döntőbizottság tárgyalásán B. I. területi felelős tanúvallomásában azt adta elő: felhívta az I. rendű felperes figyelmét arra, hogy a nap különböző szakaiban végezzen a pénztárosnál ellenőrzést. Indítványozta azt is, hogy a pénztárgépek megfelelő működésének biztosítása céljából egy-két alkalommal párhuzamos két pénztárgépet is üzemeltessen. Ezt azonban az egységvezető a nagy forgalomra tekintettel nem tudta megtenni.
Az egységben az alperes ellenőrzéseket végzett. Az 1989. augusztus 14-i "általános" ellenőrzésen készült jegyzőkönyvben Sz. I. megállapította, hogy az egységben lévő 3 darab pénztárgépből 1 darab Ritus típusú és 1 darab digitális kijelzésű működik, a másik Ritus gép üzemképtelen. Ebben a jegyzőkönyvben felhívta az üzletvezetőt az esti pénztárzárás megfelelő elvégzésére. Az 1989. október 16-án tartott ellenőrzés szerint: "az esti pénztárzárás bevezetése naprakész, pontos."
Az igazságügyi könyvszakértő szakvéleményében a következőket írja: "A felperesek által befizetett árubefizetéseket idősorban kimutattam, a 2. számú melléklet és a napi pénztári összesítő adataival egyeztettem."
D. L.-né ellenőrzési vezető a leltárhiány okainak vizsgálatáról készített 1990. február 23-i jelentésében megállapítja, hogy a boltvezető az 1989. augusztus 21-től december 9-ig terjedő időszakban a tabló mellékleteként napi pénztári összesítőt csatolt. "A napi össszesítő tartalmazta a postai pénzfeladásig képződött napi bevételt címletenkénti felsorolásban, valamint a napi dátumot és a pénztáros nevét." A pénztári összesítőben összeadási hibákat talált, azokat tételesen kigyűjtötte. Ezek okát abban találta, hogy a napi pénztári összesítőn kimutatott összeget nem egyeztették a napi ténylegesen megszámolt pénzkészlettel.
Az egység pénztárgéppel való üzemeltetésére vonatkozóan a per irataihoz csatolt üzleti munkarendben található rendelkezés is egyértelmű adatot szolgáltat. E szerint "pénztárgépet ellenőrző szalag nélkül nem szabad működtetni... Napi pénztárzárlathoz az ellenőrző szalagot a pénztárgépből ki kell venni, s azon fel kell tüntetni a pénztárgép művének nyitó- és záróadatait, a keltezést, a műszak számát, a pénztáros és a boltvezető aláírását. A pénztáros köteles pénztárzárlatkor a pénzt bankcímletek szerint összerakni, megszámolni, a pénztárkönyvben az elszámoláshoz szükséges bizonylatok értékével együtt felvezetni, és ezt követően a boltvezető ellenőrzésével a napi bevételt megállapítani... A bolt bevételének maradéktalan és időben történő befizetéséért a boltvezető... felelős."
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság tényként állapította meg, hogy a felperesek által vezetett üzlet szoros elszámolású volt, ezért őket nem terhelte az alperes által érvényesített követelésnek megfelelő felelősség. A leltárhiány teljes összegéért azért sem felelnének, mert az alperes az egységbe a leltáridőszak alatt beosztotta S. Gy.-nét és P. Z.-nét. A két dolgozó foglalkoztatásához hiányzik az üzletvezető egyetértése a peres iratokból [50/1985. (XI. 6.) MT rendelet (R.) 8. §-ának e) pontja]. Ennek hiányában a leltárhiányért való teljes anyagi felelősség nem jöhet szóba. Ez a rendelet hatályon kívül helyezte többek között a kereskedelem és vendéglátás dolgozóinak leltárhiányért fennálló anyagi felelősségéről szóló 2/1968. (I. 16.) Korm. rendeletet és az annak végrehajtására kiadott 4/1968. (III. 11.) BkM rendeletet. E két jogszabály a szoros elszámolású üzletekben keletkezett leltárhiányért úgynevezett "joghátrányt" alkalmazott, amikor elrendelte, hogy az ilyen egységeknek a vezetői és vezető-helyettesei a következő 12 hónapban prémiumban, illetve jutalék kiegészítésben nem részesülhetnek, ezen túlmenően a vállalat részesedési alapjából év végi részesedést nem kaphatnak. Az (R.) kötelező alkalmazásba vételét követően 1986. január 1-je után - kezdődő leltáridőszaknál a szoros elszámolású üzletben keletkezett leltárhiányért az üzletvezető és helyettese már anyagi felelősséggel tartozik. Ennek a mértéke a felpereseknél a leltáridőszak alatt a személyi alapbéren felül kifizetett jutalék és prémium legfeljebb kéthavi átlagösszege és a KSZ rendelkezése alapján az év végi részesedés csökkentése, illetve megvonása [R. 6. §-a (3) bekezdésének a) pontja és (4) bekezdése].
Ez a Legfelsőbb Bíróság MK 2. számú állásfoglalásával összhangban azt jelenti, hogy a bíróság a munkáltató által érvényesített anyagi felelősségi igénynél a jogi minősítést megváltoztathatja, és az igényt a jogszabályoknak megfelelően minősítheti.
Az eljárt bíróságok téves álláspontjuk miatt nem vizsgálták a felperesek anyagi felelősségének összegszerűségét, ezért döntéseik megalapozatlanok is.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte mind a megyei, mind a munkaügyi bíróság ítéletét, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 081/1992. sz.)