adozona.hu
BH 1992.11.732
BH 1992.11.732
Tévesen kifizetett munkabér vagy díjazás jóhiszemű felvétele esetén - az erről történt értesítés átvétele tényének és időpontjának vitatásakor - annak megtörténtét és időpontját egyértelműen tisztázni kell [Mt. V. 65. § (1) bek., 1990. évi XXXIV. tv., 14/1973. (XII. 27.) MüM r. 19. §, 17/1979. (XII. 1.) MüM r. 20. §].*
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1972. október 15-től 1988. január 31-ig vb-titkárként dolgozott a városi tanácsnál, 1988. február 1-jétől volt a város tanácselnöke, e tisztségéről az 1990. április 25-ei rendkívüli tanácsülésen lemondott. A tanácsülés határozatával a lemondást elfogadta, és az 1990. október 31-ig tartó felmondási idővel megszüntette a munkaviszonyát. 1990. május 1-jétől felmentette a munkavégzés alól. Az alperes 1990. április 28-án felvette a felmondási időre járó átlagkeresetét.
A megyei tanács ...
BH 1992.11.732 Tévesen kifizetett munkabér vagy díjazás jóhiszemű felvétele esetén - az erről történt értesítés átvétele tényének és időpontjának vitatásakor - annak megtörténtét és időpontját egyértelműen tisztázni kell [Mt. V. 65. § (1) bek., 1990. évi XXXIV. tv., 14/1973. (XII. 27.) MüM r. 19. §, 17/1979. (XII. 1.) MüM r. 20. §].*
Az alperes 1972. október 15-től 1988. január 31-ig vb-titkárként dolgozott a városi tanácsnál, 1988. február 1-jétől volt a város tanácselnöke, e tisztségéről az 1990. április 25-ei rendkívüli tanácsülésen lemondott. A tanácsülés határozatával a lemondást elfogadta, és az 1990. október 31-ig tartó felmondási idővel megszüntette a munkaviszonyát. 1990. május 1-jétől felmentette a munkavégzés alól. Az alperes 1990. április 28-án felvette a felmondási időre járó átlagkeresetét.A megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára a városi tanács vb-titkárának küldött levelében közölte, hogy az
1990. április 25-i rendkívüli tanácsülésről készült és hozzá 1990. május 23-án érkezett jegyzőkönyvet törvényességi szempontból felülvizsgálta, és az abban foglalt határozatot törvénysértőnek találta. Ezt a következőkkel indokolta: "Az államigazgatási és igazságszolgáltatási dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló 14/1973. (XII. 27.) MüM rendelet 8. §-ának (1) bekezdése szerint a választott dolgozó munkaviszonyának megszűnésekor - a megbízatás lejárta, és a visszahívás kivételével - a felmondás szabályai az irányadók. A jelen esetben figyelmen kívül hagyta a tanácsülés azt a tényt, hogy az 1985-ben megválasztott tanácsok mandátuma 1990. június 8-án jár le, melyet az 1990. évi XXXIV. tv. ez év szeptember 23-ig meghosszabbított. A meghosszabbításról szóló tv. 1990. április 25-e után lépett hatályba. A megbízatás lejárta miatt a tanácselnök mint választott tisztségviselő munkaviszonya is megszűnik [28/1973. (XII. 27.) MT rendelet 12. §-ának a) pontja]. Ennélfogva a választott tisztségviselő munkaviszonyára alkalmazni kell a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 20. §-át, amely szerint a határozott időre szóló munkaszerződés esetén a felmondási idő nem terjedhet túl azon az időponton (jelen esetben 1990. június 8. napján), amikor a munkaviszony a munkaszerződés értelmében felmondás nélkül is megszűnt volna. Ebből következik, hogy a tanácselnök felmondási idejét legfeljebb 1990. június 8-ig terjedő időtartamban lehetett volna meghatározni és részére az átlagbért kifizetni." Felhívta a vb-titkárt "törvényes állapot helyreállítására".
A városi tanács az 1990. június 14-én megtartott tanácsülésén hozott határozatával visszavonta a határozatát. Az alperest 1990. április 30-tól felmentette a tanácselnöki funkciójából és 1990. május 1-jétől mentesítette a munkavégzés kötelezettsége alól, a munkaviszonya megszűnésének idejét pedig 1990. június 13-ában állapította meg.
A felperes végrehajtó bizottságának titkára 1990. június 26-án levelet készített, amelyben - a tanácsülés határozatának megküldése mellett - értesítette az alperes az 1990. június 8-át követő időre 213 350 forint bruttó összegben kifizetett átlagbér 15 napon belül történő visszafizetésére. A visszafizetés jogcímét tévesen kifizetett munkabérként jelölte meg. Tájékoztatta egyúttal arról, hogy a felmondási ideje 1990. június 8-ig tartott.
Az ügy irataiból nem állapítható meg egyértelműen, hogy az alperes az értesítést mely időpontban vette át.
Az alpereshez intézett 1990. július 3-án kelt levelében pedig arról tájékoztatta, hogy a munkaviszonya 1990. június 13-ával szűnt meg, és a munkakönyvi bejegyzés megváltoztatásával, valamint a jogalap nélkül felvett munkabér visszafizetésével összefüggésben jogorvoslati eljárást kezdeményezhet a munkaügyi bíróságnál.
Az alperes nem teljesített.
A felperes keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz, amelyben az alperest a jogalap nélkül felvett munkabér visszafizetésére kérte kötelezni. A munkaviszony megszűnésének időpontja tekintetében döntést kért a munkakönyv kijavítása tekintetében is.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásának lényege szerint az Mt. V. 65. §-ának (1) bekezdése és a 14/1973. (XII. 27.) MüM rendelet értelmében 60 napon belül kell a dolgozót a téves kifizetésről értesíteni. Ez nem történt meg, mert az alperes nem kapott fizetési felszólítást, illetve azt nem tudta kézbesíteni. Az alperes a munkabér téves kifizetése tekintetében nem volt rosszhiszemű.
A munkakönyvi bejegyzés módosítására irányuló kereset sem megalapozott, miután a tanácsok mandátuma meghosszabbodott, és ebbe a meghosszabbodott időtartamba belefért az az időszak is, amelyre az alperest a munkavégzés alól felmentették, illetve amely időtartamra a munkaviszony megszűnésének időpontját meghatározták.
A tanácselnöki funkció alól történt felmentés nem a munkaviszony megszűnését jelentette. A munkaviszony fennállása alatt az alperest megillette a hathavi felmondási idő. A felmentést követően más beosztásban nem tartottak igényt a munkájára, ennélfogva munkaviszonya a felmondási idő lejártával, 1990. október 31-ével szűnt meg. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás a következők szerint alapos.
Az 1990. május 29-én kihirdetett 1990. évi XXXIV. tv. a tanácsok mandátumát 1990. szeptember 23-ig meghosszabbította. Ehhez képest a munkaviszonyban állt alperest - a felmondás szempontjából - eddig az időpontig kell a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 20. §-a értelmében munkaviszonyban állónak tekinteni, ezért a jogszabály rendelkezése alapján 1990. szeptember 23-ig mindenképpen megillette a felmondási időre járó átlagkeresete.
Ami az átlagkeresetnek az 1990. szeptember 23-a és 1990 október 31-e között eltelt időszakra történt kifizetését illeti, elöljáróban arra kell rámutatni, hogy a felperes a munkabér visszafizetésére irányuló igényét - helytállóan - az Mt. V. 65. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályra alapította. E szerint a munkabér vagy egyéb díjazás téves kifizetése esetén a dolgozót erről harminc, a kollektív szerződésben meghatározott esetekben hatvan napon belül írásban kell értesíteni. Ennek elmulasztása esetében a dolgozó visszafizetésre csak akkor kötelezhető, ha a kifizetés helytelenségéről tudott, vagy a téves kifizetést maga idézte elő. Az adott esetben a 14/1973. (XII. 27.) MüM rendelet 19. §-a írja elő, hogy a munkabér vagy egyéb díjazás téves kifizetése esetén a dolgozót erről harminc, a kollektív szerződésben meghatározott esetekben hatvan napon belül írásban kell értesíteni.
A per adatai semmiképpen nem adnak alapot annak feltételezésére, hogy az alperes a felmondásra járó átlagbérének kifizetését rosszhiszemű magatartásával idézte volna elő. Ebben a vonatkozásban azonban nem állapítható meg megnyugtatóan, hogy a felperes a visszafizetésre vonatkozó értesítését a jogszabályban előírt legfeljebb hatvan nap alatt közölte-e az alperessel. A felperes a perben állította, hogy az 59. napon kísérelte meg annak kézbesítését, az alperest azonban nem találták otthon, a felesége pedig nem vette át a küldeményt a gépkocsivezetőtől. Peradat továbbá, hogy a felperes ezt követően postai úton - 1990. június 26-án - a 61. napon kézbesíttette a küldeményt. Ennek tértivevényén a postai kézbesítő következő feljegyzése található: "a címzett, illetve az átvételre jogosult az irat átvételét megtagadta, az iratot nála hagytam". Amennyiben az alperes a felperes értesítését valóban csak a jogszabályban előírt 60. napon túl vette át, nem kötelezhető az 1990. szeptember 23-tól október 31. napjáig terjedő időszakra kifizetett átlagkereset visszafizetésére. Ha a bíróság a bizonyítási eljárás alapján azt állapítaná meg, hogy a felperes a visszafizetésre vonatkozó értesítést a kellő határidőben, a kézbesítés érvényes szabályainak megfelelően juttatta el az alpereshez, az értesítést olyan okiratnak (jogerős határozatnak) kell tekinteni, amely a végrehajtásra vonatkozó jogszabályok alapján végrehajtási záradékkal látható el és végrehajtás útján érvényesíthető. Ebben az esetben a pert meg kell szüntetni, miután a felperes igényét csak végrehajtás útján érvényesítheti. Ezzel összefüggésben azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a végrehajtás kizárólag az 1990. szeptember 23-tól október 31. napjáig terjedő időszakra kifizetett munkabérre terjedhet ki.
Ellenkező esetben, ha az értesítés kézbesítése az előírt határidőben nem történt meg, a felperes keresetét el kell utasítani, mert visszafizetésre kötelező határozat hiányában nem indíthatott volna munkaügyi pert.
Egyebekben megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes, az anyagi igény elbírálása tekintetében hozandó határozattól függetlenül, köteles az alperes munkaviszonya megszűnésének időpontját a munkakönyvében figyelemmel az 1990. évi XXXIV. törvényre - 1990. szeptember hó 23-ra kijavítani.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasított. (M. törv. II. 10 936/1991. sz.)
* A határozatban kifejtett jogi álláspont tartalmában megfelel az 1992. július 1-jén hatályba lépett 1992. évi XXII. tv. 162. §-a (1) bekezdésében foglaltaknak.