adozona.hu
BH 1992.11.731
BH 1992.11.731
Ha a gyes-en levő dolgozó munkaköre időközben megszűnt, és a munkáltató - munkaviszonyának felmondása helyett más, a képzettségének megfelelő munkakörökben történő foglalkoztatására tesz ajánlatot, azt azonban a munkavállaló nem fogadja el, a saját hibájából nem végez munkát, ezért munkabérre sem tarthat igényt (Mt. 33. §).*
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1980. április 1-étől állt az alperes jogelődjénél munkaviszonyban, és a cs.-i telepen szarvasmarha-gondozó volt. Az 1981. március 17-én, 1982. november 27-én és 1983. november 28-án született gyermekeire tekintettel 1986. november 28-ig gyesen, ezt követően 1987. március 5-ig szabadságon volt.
A felperes 1987. március 7-től 1990. július 9-ig nem végzett munkát, mert a gyes időszaka alatt a tehenészet megszűnt. Emiatt a szarvasmarha-gondozó munkakörre sem volt szükség.
A felperes ...
BH 1992.11.731 Ha a gyes-en levő dolgozó munkaköre időközben megszűnt, és a munkáltató - munkaviszonyának felmondása helyett más, a képzettségének megfelelő munkakörökben történő foglalkoztatására tesz ajánlatot, azt azonban a munkavállaló nem fogadja el, a saját hibájából nem végez munkát, ezért munkabérre sem tarthat igényt (Mt. 33. §).*
A felperes 1980. április 1-étől állt az alperes jogelődjénél munkaviszonyban, és a cs.-i telepen szarvasmarha-gondozó volt. Az 1981. március 17-én, 1982. november 27-én és 1983. november 28-án született gyermekeire tekintettel 1986. november 28-ig gyesen, ezt követően 1987. március 5-ig szabadságon volt.A felperes 1987. március 7-től 1990. július 9-ig nem végzett munkát, mert a gyes időszaka alatt a tehenészet megszűnt. Emiatt a szarvasmarha-gondozó munkakörre sem volt szükség.
A felperes munkaviszonya 1990. július 9-én szűnt meg. Ezt követően kérelmet terjesztett elő a szövetkezeti döntőbizottsághoz. Kérte az alperesnek az 1987. március 7-től 1990. július 9-ig terjedő időszakra az elmaradt munkabére megfizetésére kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az alperes a megszűnt munkahelye helyett nem biztosított számára megfelelő munkakört, holott azt maga is szorgalmazta. A felajánlott munkakörök nem voltak megfelelőek, és azok betöltésére nem is kapott komoly ígéretet. A felmondás előtt azzal biztatták, hogy vegye ki a munkakönyvét, és azt követően takarítónőként alkalmazzák.
Ez az ígéret nem teljesült.
A szövetkezeti döntőbizottság határozatával elutasította a kérelmet. Az e határozat ellen előterjesztett keresetlevele alapján a munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 130 384 forintot és ennek az összegnek az 1987. március 9-től számított évi 8% és az 1990. május hó 26-tól számított 20% kamatát. Az ítélet ellen biztosította a fellebbezés lehetőségét.
Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes nem járt el jogszerűen, mert az eredeti munkakör megszűnése után nem módosította a felperes munkaszerződését. Az alperes írásbeli felhívásai nem minősülnek a munkaszerződés módosításának, mert amikor a felperes nem jelentkezett munkára, elmulasztotta a munkaviszony felmondását, vagy a dolgozó felhívását távolmaradásának igazolására. Az alperesnek az átlagbér megfizetésére vonatkozó kötelezettsége csak azért áll fenn 1990. január 31-ig, mert a felperes ekkor vette át a munkára való jelentkezésre szóló felhívást, annak azonban nem tett eleget.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság végzésével hivatalból elutasította a fellebbezést, miután megállapította, hogy a felperes követelése munkabér megfizetésére irányult, és ezért a Pp. 358. §-ának (1) bekezdése értelmében nem volt helye fellebbezésnek.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 33. §-a szerint a munkáltató többek között köteles a dolgozót munkával ellátni. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a munkáltató e kötelezettségének nem tesz eleget, a dolgozónak alanyi joga keletkezik az egyébként járó munkabér megfizetésére. A felperes szarvasmarha-gondozó munkaköre azonban - miután megszűnt az alperes tenyésztelepe - a gyermekgondozási segély igénybevételének ideje alatt megszűnt. A jogszabály szerint az alperest ugyan elsődlegesen az eredeti munkakörében való foglalkoztatási kötelezettsége terhelte, ennek azonban az időközben megváltozott gazdasági körülményei miatt nem tehetett eleget. Ehhez képest, amennyiben erre figyelemmel mégsem kívánta a felperes munkaviszonyát felmondással megszüntetni, köteles volt a felperesnek más munkakört felajánlani és ennek alapján a munkaszerződés módosítását kezdeményezni.
A per adataira tekintettel az alperes csak részben tett eleget az új munkakör biztosítására és a felperes foglalkoztatására vonatkozó kötelezettségének. Az alperes ugyanis a felperes 1987. március 5-én letelt szabadságának lejártát követően csak az 1988. október 20-án kelt levelében tett ajánlatot a munkaszerződés módosítására, és ekkor - 1988. november 1-jétől - a könyvkötészeti egységnél könyvkötő betanított munkás munkakört ajánlott fel. Az 1989. november 19-én kelt levelében ismét a könyvkötészetben betanított munkás munkakört, a kempingüzemben betanított munkát és az asztalosüzemben segédmunkát ajánlott fel. Az alperes az 1990. február 22-én kelt levelében a korábban is megjelölt munkakörökre szóló ajánlatát megismételte. Mindhárom levélben szóbeli ajánlatokra és beszélgetésekre is hivatkozott, valamint megnevezte azokat a vezetőket, akiknél a felperes jelentkezni lett volna köteles és velük az új munkakörben megállapodni. Mindhárom levélben felhívta a figyelmet a távollét igazolására és ennek elmaradása következményeire. A felperes azonban nem jelentkezett munkára, és a munkaszerződés módosítása tekintetében sem nyilatkozott, valamint nem végzett munkát. A dolgozónak nem jár munkabér, ha saját hibájából nem végez munkát.
Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor az alperesnek a felperes munkaviszonya megszüntetését mellőző magatartását kötelezettségszegésként értékelte, ezáltal az elmaradt teljes munkabér megfizetésére kötelezte.
Helytálló az óvásnak az az álláspontja, hogy az alperes 1988. október 20-tól eleget tett munkáltatói kötelezettségének, tehát csak az 1987. március 5-től 1988. október 20-ig terjedő időszakban terhelné az elmaradt munkabér és kamatai megfizetésének kötelezettségére.
P. P. mezőgazdasági főmérnök a bíróság 1991. március 25-én tartott tárgyalásán tanúként vallotta, hogy a szülési szabadság lejárta után felkereste a felperest a lakásán, és munkát ajánlott fel részére a tehenészetben, ahol kétszeresét kereshetne meg az előző munkabérének. A könyvkötészetben való foglalkoztatást is felajánlotta, valamint a kempingüzemben való munkavégzést. A felperes azonban a felajánlott munkakörök helyett ahhoz a nappali portás beosztáshoz ragaszkodott, amelyet az alperes megszüntetett. Néhány hét elteltével, miután a felperes nem jelentkezett munkára, ismét felkereste a lakásán, de három gyermekére hivatkozással nem vette fel a munkát, építkezésbe kezdett. Arra vonatkozóan, hogy az alperes P. P. útján még 1988. október 20-a előtt eleget kívánt tenni a munkaszerződés szerinti foglalkoztatásra, illetve annak módosítására és a felperes munkával való ellátására irányuló kötelezettségének, az alperes bizonyítási indítványt terjesztett elő. Kérte a megbeszélésen jelen volt Sz. A. és M. L. tanúként történő kihallgatását. Ezt a bizonyítást a bíróság téves álláspontja miatt - nem folytatta le.
Ha az új eljárásban bebizonyosodik, hogy az alperes 1988. október 20-a előtt már eleget kívánt tenni foglalkoztatási kötelezettségének, és a felperes nem akart munkát végezni, ez a terhére esik, és részére attól az időponttól nem jár munkabér, amelytől az alperes a munkaszerződés szerinti foglalkoztatást, illetve annak módosítását célzó ajánlatát megtette. Ellenkező esetben az 1987. március 5-től 1988. október 20-ig terjedő időre tarthat igényt munkabérre.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 044/1992. sz.)
* Az 1992. évi XXII. tv. 102. §-ának (1) bekezdése - a foglalkoztatási kötelezettséget illetően - tartalmában megfelel a korábbi Mt. 33. §-ában foglaltaknak.