adozona.hu
BH 1992.11.729
BH 1992.11.729
Az alap- és középfokú oktatási intézményben a vezetői pótlékkal díjazott feladatokra történő beosztás, illetőleg annak megszüntetése a munkaszerződés módosításának minősül, amelynek feltétele a közös megegyezés [5/1982. (V. 18.) MM r. 6/B. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes jogelődje, az idegen tannyelvű általános iskola a felperest 1980. november 10-én vezetőhelyettes óvónői munkakörének megfelelően a 3004/3038 kulcsszámú óvoda-vezetőhelyettesi munkakörbe sorolta be, amely időponttól az óvodát vezette.
A nagyközségi óvodák új vezetője 1991. február 28-án visszavonta a felperes "megbízatását" az óvoda-vezetőhelyettes munkaköréből, és 1991. március 1-ével áthelyezte egy másik óvodába beosztott óvónő munkakörbe. Vezetői pótlékát 1991. március 1-jei hat...
BH 1992.11.729 Az alap- és középfokú oktatási intézményben a vezetői pótlékkal díjazott feladatokra történő beosztás, illetőleg annak megszüntetése a munkaszerződés módosításának minősül, amelynek feltétele a közös megegyezés [5/1982. (V. 18.) MM r. 6/B. § (1) bek.].
Az alperes jogelődje, az idegen tannyelvű általános iskola a felperest 1980. november 10-én vezetőhelyettes óvónői munkakörének megfelelően a 3004/3038 kulcsszámú óvoda-vezetőhelyettesi munkakörbe sorolta be, amely időponttól az óvodát vezette.A nagyközségi óvodák új vezetője 1991. február 28-án visszavonta a felperes "megbízatását" az óvoda-vezetőhelyettes munkaköréből, és 1991. március 1-ével áthelyezte egy másik óvodába beosztott óvónő munkakörbe. Vezetői pótlékát 1991. március 1-jei hatállyal megszüntette.
A felperesnek a Pedagógus Munkaügyi Döntőbizottsághoz előterjesztett kérelme az eredeti munkakörébe való visszahelyezésére, vezetői pótlékának folyósítására és munkabérének - 1991. január 1-jétől - 30%-kal való felemelésére irányult.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította a felperes kérelmét. Határozatának indokolása szerint sz új vezető óvónő joga, hogy közvetlen munkatársait maga válassza meg. Az óvoda munkahelyi hangulata megromlott, ezért célszerű volt a vezetőhelyettes óvónő áthelyezése.
A felperes keresetlevelében kérte a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását, és fenntartotta a kérelmében meghatározott igényeit. Arra is hivatkozott, hogy az átsorolása és áthelyezése idején a vezető óvónő még nem rendelkezett munkáltatói jogkörrel. Nem követett el fegyelmi vétséget, ezért alacsonyabb munkakörbe történt áthelyezése törvénysértő.
A munkaügyi bíróság elutasította a felperes keresetét. Ítéletének indokolása szerint az új vezető óvónő 1991. február 25-től gyakorolta a munkáltatói jogkört. A felperesnek az óvodában betöltött vezetőhelyettesi munkaköre megbízáson alapult, tehát visszavonható volt. A vezető joga, hogy a beosztott vezetőket maga választhassa ki. A felperest változó munkahelyre alkalmazták, ezért áthelyezhető volt egy másik óvodába. A vezetői pótlék a munkakör megváltozása miatt nem illeti meg, a béremelés pedig a munkáltató diszkrecionális jogkörébe tartozik.
Az ítéletnek a felperes keresetét az áthelyezése hatálytalanítására irányuló része és ezzel összefüggésben a vezetői pótlékkal kapcsolatban hozott elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A nagyközség polgármestere 1991. február 26-án 1991. február 25-ével nevezte ki Gy. I.-nét a nagyközségi óvodák vezetőjévé. Ezért 1991. február 28-án munkáltatói jogkörben már eljárhatott, és a bíróságnak erre vonatkozó megállapítása helytálló. Tévedett azonban, amikor jogszerűen találta a munkáltatónak a felperes alacsonyabb munkakörben való átsorolására és más munkahelyre történt áthelyezésére, valamint vezetői pótlékának megvonására vonatkozó intézkedését. Megalapozatlan és téves az a megállapítás, hogy a felperes "megbízás" alapján látta el az óvoda vezetését vezetőhelyettes munkakörben. Az iratokhoz csatolt, 1980. november 10-én kelt átsorolás a felperest 1980. november 1-jétől határozatlan időre a 3033 kulcsszámú munkakörből a 3004/3038 kulcsszámú vezetőhelyettes óvónő munkakörbe helyezte, és vezetői pótlékot is megállapított.
Az alap- és középfokú oktatási intézményben a vezetői pótlékkal díjazott feladatokra történő beosztás, illetőleg annak megszüntetése a munkaszerződés módosításának minősül, amely csak közös megegyezéssel történhet [5/1982. (V. 18.) MM rendelet 6/B. §-ának (1) bekezdése]. Erre tekintettel az alperes 1991. február 28-án kelt, a "megbízást" visszavonó intézkedése a munkaszerződés egyoldalú, jogellenes módosításának minősül. A munkáltató és a dolgozó a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja. Ilyen közös megegyezés a peres felek között nem jött létre. Tévedett tehát a bíróság, amikor a munkáltató jogkörét - beosztottjainak megválasztása tekintetében - a hatályos munkajogi szabálytól eltérő módon értelmezte.
Megalapozatlan az ítélet a más munkahelyre történt áthelyezés tekintetében. A bíróság nem tisztázta, hogy a felperest valóban változó munkahelyre alkalmazták-e. A perben csatolt munkaszerződések ezt nem bizonyítják, és a bíróság nem szerezte be a működési szabályzatot, valamint a munkaviszony létesítésekor aláírt munkaszerződést. Ha ugyanis a felperes munkaszerződésében nem kötötték ki a változó munkahelyen való foglalkoztatása lehetőségét, a dolgozót tartós jelleggel nem lehet más munkahelyre átirányítani. Amennyiben mégis az lenne megállapítható, hogy a felperes alkalmazása változó munkahelyre szólt, az új munkahelyén is megilleti a vezetői pótlék, miután átirányítása csak azonos munkakörbe történhetett.
Miután a munkaügyi bíróság a per eldöntése szempontjából szükséges e tényt nem tárta fel, ítélete megalapozatlan is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének azt a rendelkezését, amellyel a felperes keresetét az áthelyezése hatálytalanítására irányuló részében és ezzel összefüggésben a vezetői pótlék igényével kapcsolatban is elutasította, hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 161/1992. sz.)