adozona.hu
BH 1992.9.610
BH 1992.9.610
A határozott időre létesített munkaviszony megszűnésével a felek újabb hasonló jellegű munkaviszony létrehozásában állapodhatnak meg. A munkaügyi bíróság nem kötelezheti a feleket új munkaviszony létesítésére, miután az csak a felek egyező és kifejezett akarata alapján történhet [Mt. 23. § (1) bek.].*
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1973-tól tagja az alperesnek, 1983-tól a basszus szólam megbízott vezetője. A vezető karnagy 1990. november 9-én, november 15-i hatállyal felmentette a szólamvezető beosztásából, a kórusigazgató pedig 1990. november 14-i levelével visszavonta ezt a megbízást.
Az annak visszaállítására irányuló jogvita eredményeként a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, és megállapította, hogy nem bizonyítható az alperes részéről joggal való visszaélés.
Az alperes Művés...
Az annak visszaállítására irányuló jogvita eredményeként a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, és megállapította, hogy nem bizonyítható az alperes részéről joggal való visszaélés.
Az alperes Művészeti Bizottsága 1991-ben nem hosszabbította meg a felperes 1991. július 31-én lejáró határozott idejű munkaszerződését.
A felperes lejárt munkaszerződésének 2 évre történő meghosszabbítására irányuló kérelmét a döntőbizottság határozatával elutasította, amely ellen keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz. Ebben a munkaszerződésének három évre történő meghosszabbítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a szerződés meghosszabbítására irányuló kérelmének elutasítása a joggal való visszaélés.
A munkaügyi bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és a felperes munkaszerződését 1992. július 31-ig meghosszabbította. Ítélete indokolásának lényege szerint az alperes a törvényben biztosított jogát nem rendeltetésszerűen gyakorolta. A felperes minden megnyilvánulását a kórus létét veszélyeztető magatartásának minősítette, holott a felperes a kórus érdekében lépett fel, és a jogorvoslati lehetőségét is jogszerűen vette igénybe.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 23. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaviszony határozatlan vagy határozott időre létesíthető. A határozott időre létesített munkaviszony megszűnik annak az időnek az elteltével, amelyre létesítették. A határozott időre létesített munkaviszony megszűnésével a felek megállapodhatnak újabb hasonló jellegű munkaviszony létesítésében. Új munkaviszony létesítésére azonban nem lehet a feleket kötelezni, miután a munkaviszony létesítése csak a felek egyező és kifejezett akarata alapján történhet. A munkaügyi bíróság ezzel szemben - a jogszabály megsértésével - új munkaviszony létesítésére kötelezte az alperest.
Peradat, hogy az alperes Intézményi Tanácsa - 1991. március 18-án - többségi szavazattal úgy döntött: a felperesnek nem ajánlanak fel új munkaszerződést, és hogy a kórus 54 tagja - nagy többsége - a polgármesterhez intézett levelében elhatárolta magát a felperes személyétől.
Minthogy az adott esetben a határozott időtartamú munkaviszony lejártának lényege - annak megújítása vonatkozásában - nem minősül az Mt. 2. §-ában kifejezett joggal való visszaélésnek, tévedett a munkaügyi bíróság, amikor erre történt hivatkozással "hosszabbította meg" a felperes munkaszerződését, ami egyúttal azt eredményezte, hogy az arra illetékes felek helyett - hatásköre hiányában - hozott létre új munkaviszonyt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (M. törv. II. 10 012/1992. sz.)
* Lásd az MK 148. számú állásfoglalás II. pontját a Bírósági Határozatok 1992. évi augusztusi (8.) számában, a "Munkaügyi Kollégium" rovatban.
Lásd az MK 148. számú állásfoglalás III. pontját a Bírósági Határozatok 1992. évi augusztusi (8.) számában a "Munkaügyi Kollégium" rovatban.
A határozatban kifejtett jogi álláspont tartalmában megfelel az 1992. július 1-jén hatályba lépett 1992. évi XXII. tv. 79. §-ában foglaltaknak.