adozona.hu
BH 1992.9.585
BH 1992.9.585
Szolgálati lakás esetén a jóhiszemű jogcím nélküli volt házastárs elhelyezéséről a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni [1/1971. (II. 8.) Korm. r. 120. § (1) bek. d) pont, 118. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek házastársi életközössége az alperes részére kiutalt fegyveres testületi szolgálati lakásban szakadt meg. A házasság felbontására irányuló keresetében a felperes - egyebek között - a lakás osztott használatának az elrendelését kérte. Utóbb nem ellenezte, hogy a lakás kizárólagos használója az alperes legyen, igényt tartott azonban az elhelyezésére és 70 000 forint lakáshasználati jog ellenérték megfizetésére.
A házasságot felbontó ítélettel a bíróság a felek utolsó közös lakásán...
BH 1992.9.585 Szolgálati lakás esetén a jóhiszemű jogcím nélküli volt házastárs elhelyezéséről a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni [1/1971. (II. 8.) Korm. r. 120. § (1) bek. d) pont, 118. § (2) bek.].
A peres felek házastársi életközössége az alperes részére kiutalt fegyveres testületi szolgálati lakásban szakadt meg. A házasság felbontására irányuló keresetében a felperes - egyebek között - a lakás osztott használatának az elrendelését kérte. Utóbb nem ellenezte, hogy a lakás kizárólagos használója az alperes legyen, igényt tartott azonban az elhelyezésére és 70 000 forint lakáshasználati jog ellenérték megfizetésére.A házasságot felbontó ítélettel a bíróság a felek utolsó közös lakásának a használatára az alperest jogosította fel, és a felperest 30 napos határidővel a lakás kiürítésére kötelezte. Kimondta, hogy elhelyezéséről az alperes köteles gondoskodni, és a felperes legalább komfort nélküli lakásra tarthat igényt. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek a lakás elhagyásával egyidejűleg 70 000 forint lakáshasználati jog ellenértéket.
Az alperes elhelyezési kötelezettségét az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 120. §-a (1) bekezdésének c) pontjára hivatkozással a bíróság azzal indokolta, hogy a felperes a lakásbérleti szerződés megkötésében nem vett részt, őt az alperes fogadta be mint bérlőt, illetőleg használót a lakásba, és az alperes lakásbérleti, illetőleg -használati viszonya változatlanul fennáll.
A felperes által előterjesztett fellebbezés eredményeként a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 118. §-ának (2) bekezdése értelmében félkomfortos lakásra jogosult, és a Magyar Honvédség köteles gondoskodni az elhelyezéséről.
Ez utóbbi rendelkezést a másodfokú bíróság az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (II. 8.) Korm. rendelet 210. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással azzal indokolta, hogy a lakásban jogcím nélkül lakó jóhiszemű személy elhelyezéséről a szolgálati lakásra fennállott lakásbérleti jogviszony esetében a lakással rendelkező szerv, az adott esetben a Magyar Honvédség köteles gondoskodni.
Az ezt követően elrendelt végrehajtási eljárás során a bíróság megkereste a lakással rendelkező Magyar Honvédséget, hogy a jogerős ítéleti rendelkezésnek megfelelően a felperes részére biztosítson megfelelő lakást.
A jogerős ítéletnek a felperes elhelyezésére vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a peres felek volt közös lakása a többször módosított 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 33. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a (2) bekezdésének c) pontja szerint fegyveres testületi szolgálati lakásnak minősül. Kezelője a Magyar Honvédség, bérlője pedig az alperes, aki - mint hivatásos katona - a kezelővel szolgálati viszonyban áll. Tévedett azonban a másodfokú bíróság, amikor a jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak minősülő felperes elhelyezésére a lakással rendelkező szervet kötelezte. A volt házastárs ugyanis még szolgálati lakás esetében sem "befogadott" személy, hanem olyan családtag, akinek használati jogosultságát vita esetén általában csak a bíróság szüntetheti meg. Ez esetben pedig az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 120. §-a (1) bekezdésének a) pontjai nem alkalmazhatók, hanem ugyanezen bekezdés d) pontja értelmében a lakásügyi hatóságnak kell a 118. § (2) bekezdésének szem előtt tartásával a jóhiszemű jogcím nélküli volt házastárs elhelyezéséről gondoskodnia.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet óvással támadott rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a felperes elhelyezéséről a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni. (P. törv. II. 21 228/1991. sz.)