adozona.hu
BH 1992.8.557
BH 1992.8.557
A dolgozó a szokásostól eltérő munkaidő-beosztásától függetlenül követelheti túlórái és a szabadnapjain, pihenőnapjain végzett munkája díjazását, ha a munkaszerződésben megállapított munkaidő keretén túl végzett munkát [Mt. 39. § (2) bek., 17/1979. (XII. 1.) MüM r. 29. §, 38. §*].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaviszonyban álló felperes 1986. augusztus 1-jétől dolgozott az alperesnél készletező (üzemanyag-kezelő és raktáros) munkakörben. 1990. március 7-én kérelemmel fordult a szövetkezeti döntőbizottsághoz. Ebben sérelmezte, hogy osztott munkaidejére, szombat-vasárnapi munkavégzésére tekintettel nem kap túlórabért. A havi 5800 forintos alapbérét alacsonyan állapították meg, az alperes nem biztosítja a munkaruhát, az előző évi szabadságát nem adták ki, illetve annak kifizetése elöl elzárkóztak...
BH 1992.8.557 A dolgozó a szokásostól eltérő munkaidő-beosztásától függetlenül követelheti túlórái és a szabadnapjain, pihenőnapjain végzett munkája díjazását, ha a munkaszerződésben megállapított munkaidő keretén túl végzett munkát [Mt. 39. § (2) bek., 17/1979. (XII. 1.) MüM r. 29. §, 38. §*].
A munkaviszonyban álló felperes 1986. augusztus 1-jétől dolgozott az alperesnél készletező (üzemanyag-kezelő és raktáros) munkakörben. 1990. március 7-én kérelemmel fordult a szövetkezeti döntőbizottsághoz. Ebben sérelmezte, hogy osztott munkaidejére, szombat-vasárnapi munkavégzésére tekintettel nem kap túlórabért. A havi 5800 forintos alapbérét alacsonyan állapították meg, az alperes nem biztosítja a munkaruhát, az előző évi szabadságát nem adták ki, illetve annak kifizetése elöl elzárkóztak. A szövetkezeti döntőbizottság határozatával elutasította a felperes kérelmét. Határozatának indokolása szerint a munkaruhát felveheti a raktárban, a munkaidő beosztása, a túlmunka díjazása tekintetében a munkáltató kizárólagos hatáskörben dönt.A felperes keresetlevelében kérte a szövetkezeti döntőbizottság határozatának megváltoztatását, egyúttal fenntartotta a kérelemben felsorolt igényeit, és arra is hivatkozott, hogy az eljárás során az alperes által felajánlott más munkakört nem tudta elfogadni, mert az nem volt tisztességes ajánlat. Az eljárás során pontosította a keresetét, és 1986. augusztus 1-től 240 000 forint munkabér, valamint - munkaruha-megváltás címén - 3000 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Igényét a perben leszállította 164 915 forintra. Ezt azzal indokolta, hogy az őt helyettesítő dolgozó részére a szombati és vasárnapi munkák ellenértékeként az alperes ezt az összeget fizette ki. Igényelte még a ki nem adott szabadsága ellenértékét is. A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 1 pár gumicsizma, 1 bőrkötény, 1 munkaköpeny munkaruhaként történő kiadására. A felperesnek ezt meghaladó keresetét elutasította és a pert megszüntette. A bíróság álláspontja szerint a felperes osztott munkaidő-beosztása megfelel az alperes belső szabályzatának, az alperes írásban nem rendelt el túlmunkát. A felperes önként tartózkodott a munkahelyén szombaton és vasárnap. A személyi alapbére a peres eljárás idején 5800 forint volt, annak felemelése az alperes mérlegelési jogkörébe tartozik.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes a felperest az 1986. augusztus 1-jén aláírt szerződés szerint készletező munkakörben alkalmazta az anyaggazdálkodási munkahelyen. A szerződés szerint a felperest teljes munkaidőben alkalmazta. A peres feleknek az az egyező előadása, hogy a felperes reggel 6-tól 9-ig és délután 14 órától 16 óráig volt köteles az üzemanyagtöltő munkahelyen tartózkodni, nem a kötelező munkaidő mértékét jelenti, hanem a munkaidő-beosztás módját. Kétségtelen, hogy a felperest az üzemanyag kiadásán túl az üzemanyag átvétele, az adminisztrációs, nyilvántartási stb. munkafeladatok is terhelték. Ezért elfogadhatatlan az alperesnek az a védekezése, amely szerint napi 5 órás munkaidőre 8 órára járó munkabért fizettek.
A felperes a bérbesorolását is sérelmezte, e körben a munkaügyi bíróság bizonyítási eljárást nem folytatott le, és nem vizsgálta, hogy a munkaköri leírásban foglalt feladatok milyen bérbesorolást tesznek lehetővé. Ezen túl a bíróságnak azt is tisztáznia kellett volna, hogy a felperes a napi 8 órás munkaidőn kívül végzett-e és milyen mértékben túlmunkát. A felperes a perben következetesen állította hogy a szabad és pihenőnapjain rendszeresen végzett munkát, e napokra azonban nem kapta meg a jogszabály által előírt bérét. Egyébként a felperest akkor is megilleti a napi túlmunkadíj, a szabad- és pihenőnapjára a bér, ha az alperes ugyan nem rendelte el a többletmunkát, annak elvégzésére azonban szükség volt. Az alperes "munkakörátadás" tárgyú leveléből az is kitűnik, hogy a termelőmunka csúcsidőszakában 24 órás műszakok is voltak, és erre a felperesnek készen kellett állnia és munkát végeznie.
A bíróság egyáltalán nem vizsgálta a felperesnek a szabad- és pihenőnapokon végzett munkája értékét, és nem állapította meg azt sem, hogy mikor, hány alkalommal teljesített 24 órás készenléti szolgálatot vagy tényleges munkát. A felperes a perben mindezekre tanúk kihallgatását kérte, a bíróság azonban nem rendelte el a tanúk kihallgatását, és ennek indokát sem adta. Az ítéletet a tényállás teljes körű tisztázása nélkül hozta, ezért az megalapozatlan. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének azt a rendelkezését, amellyel a felperes keresetét elutasította, és a pert megszüntette, hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. II. 10 975/1991. sz.)